Vans napszemüvegek
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Társadalom
2011-05-07 20:03:00

Jézus szereti a súlyos arcokat

Sorra térnek meg a bűnözők a magyar börtönökben

Ezen a héten száz országban tartanak börtönmissziós imahetet. Interjú Roszík Gáborral, a Magyar Testvéri Börtöntársaság vezetőjével, evangélikus lelkésszel.

– A börtönmisszió célja a hittérítés, vagy a fogvatartottak szenvedésének enyhítése?

– Azoknak próbálunk segíteni, akiket egy-egy bűncselekmény elkövetése érint. Ebben benne van az elkövető, a családja, az áldozat, az áldozat családja, az igazságszolgáltatás, a büntetésvégrehajtás, a rendőrség, sőt az ügyészség. Mindezek felé vannak programjaink a börtönökön belül, sőt, azokon kívül is.

–  Mondana pár példát?

– A börtönön belül főként kiscsoportos foglalkozásokat tartunk, ahol egy-egy bibliai történet kapcsán a saját életükről és élményeikről beszélnek a rabok. Vannak kifejezett imaórák, imaközösségek s természetesen minden héten tartunk istentiszteleteket . A katolikusoknál tartanak szentségekre való felkészülést, mert van aki a börtönben keresztelkedik meg, ott lesz első áldozó vagy bérmálkozó. Vannak zenei programok, filmvetítések, ahol nemcsak keresztény filmeket, hanem értékes alkotásokat vetítünk, és arról beszélgetünk. Van lelkész, aki színdarabokat rendez, van énekkar, és így tovább. Emellett próbálunk lelkigondozást, szociális és diakóniai segítséget nyújtani.

– Az áldozatokkal és azok családjával hogyan foglalkoznak?

– Az egyik leghasznosabb és legérdekesebb programunk az ún. Zákeus- program. Zákeus történetéről kapta a nevét, aki találkozott Jézussal és ezután teljesen megváltozott az élete. Azt mondta, szeretne megbékélni az áldozataival, mindazokkal, akiket megkárosított, akiknek ártott. Ez a hathetes program az elkövető és az áldozat közti kiengesztelődést szolgálja. Gondosan előkészített, kidolgozott alkalmak ezek, ahol heti egyszer, két, két és fél órára találkoznak a börtönben lévő fogvatartottak az áldozatokkal.

– A saját áldozataikkal?

– Nem. Ezt nehéz lenne megszervezni, de erre is volt már példa, amikor egy elkövető megkereste az áldozatát, mert szeretett volna bocsánatot kérni tőle, megbocsájtást nyerni és jóvátenni azt, amit elkövetett. De nem fontos, hogy a saját áldozatával találkozzon. Az áldozatnak ez nehezebb is lenne, ha olyan valakivel kellene találkoznia, aki nagyon súlyos bűncselekményt követett el a terhére, meg akarta gyilkolni, megerőszakolta, vagy megölte egy hozzátartozóját. A lényeg, hogy akinek igénye van erre, az a szívében és a lelkében le tudja rendezni ezeket a dolgokat. Mert itt az elkövető átéli, megtapasztalja azt, hogy mit érzett az áldozat, amikor áldozat lett. Az elkövető pedig elmondja, hogy mit érzett, amikor elkövette a tettét. Lépésről lépésre történik meg a kiengesztelődés, a bocsánatkérés, a megbocsájtás, a jóvátétel. 12-15 fogvatartottat és ugyanennyi áldozatot érint egy-egy sorozat. Ezek önkéntesek, akik valamilyen bűncselekmény áldozatai voltak.

– Az feltétel, hogy hívő legyen a részvevő?

– Nem feltétel. A nem hívő embereknek is van lelkük és lelkiismeretfurdalásuk. Aki jelentkezik a programba, azt szívesen látjuk. Bárki részt vehet benne, bármilyen fogvatartott, az áldozatokról nem is szólva.

– Van különbségtétel az elkövetett bűn súlya felől, kihez hogy közelednek a missziós munka során? A bolti tolvajt és a családirtót ugyanúgy kezelik?

– Akik ott dolgoznak, pszichológusok, börtönlelkészek, általában tudják, ki miért van bent, és máshogy is közelítik meg őket lelkileg, mert másképp kell egy tolvajnak segíteni, és másképp egy gyilkosnak. De mi a missziós munka során nagyon sokszor nem tudjuk, hogy az, aki velünk szemben ül, milyen bűncselekményt követett el. Azt tudjuk, hogy ott van. Hogy a bűnét, bármit is követett el, megbánhatja. Hogy az Isten szereti bármit is követett el. És ha őszinte és komoly a bűnbánata, akkor az Isten megbocsájt neki.

– Érte önöket bármilyen atrocitás a munkájuk során? Akár a fogvatartottak, akár a bv részéről?

– Tudomásom szerint a húsz év alatt egyszer sem. A börtön úgy tűnik, hogy egy veszélyes hely, pedig egyáltalán nem. A fogvatartottak értékelik, hogy civilek jönnek el hozzájuk, akik foglalkoznak velük, akik törődnek velük, akik megértik őket, akik segíteni akarnak nekik. A missziós foglalkozás nagyon jó programnak számít a börtönben. A biztonságot is szolgálja, és segít legalább abban, hogy a bent lévő ne kerüljön ki rosszabb állapotban, mint ahogy bekerült.

– Sokan megtérnek bent?

– Én azt látom, hogy igen. Ha csak egyről tudnék, már akkor azt mondanám, hogy megéri. Statisztikát nem tudunk vezetni, de országos szinten több ezer ember vesz részt a foglalkozásainkon heti, napi rendszerességgel. Sajnos nagyon nehéz az után követés. De a legjobb mérce az, hogy nem kerülnek vissza a börtönbe, mert akkor újra találkozunk velük. És ez hálistennek elég ritka. Az a tapasztalat, hogy akik megtérnek, és utána segítséget kapnak a társadalomtól, a közösségtől, a gyülekezetektől, jóakaratú emberektől, azok meg tudnak állni a lábukon, és nem kerülnek vissza.

– Ebben tudnak segíteni? A misszió jórészt a börtönökön belül működik.

– Az adott terület papját, lelkészét felekezettől függetlenül megkeressük, hogy próbáljanak neki segíteni a kinti életbe. Legtöbbször nincs is szükségük komoly segítségre, de az hogy valaki figyel rájuk, megérti őket, segíti őket a kapcsolattartásban, meglátogatják őket, apróságnak tűnnek, de hatalmas dolgok. Nem kerül pénzbe, csak egy kis idő kell hozzá és sok szeretet.

– Ez mennyire eredményes?

– Ha segítséget tudunk nyújtani a családnak és a gyerekeknek, a börtönben pedig a fogvatartottnak, akkor nagy esély van rá, hogy nem megy tönkre a családi kapcsolat, és a fogvatartott haza tud menni a börtönből szabadulása után. Ez a legnagyszerűbb dolog, amit mi bűnmegelőzés tekintetében el tudunk érni. Statisztikailag igazolt, hogy azoknak a fogvatartottaknak, akik vissza tudnak menni a családhoz, hatszor kisebb az esélyük arra, hogy visszakerülnek a börtönbe, visszaesők lesznek. Nagyon fontos a börtönön kívüli munka, és ebben egyre több gyülekezet, önkéntes vesz részt.

– A börtönmisszióban kikkel dolgoznak együtt?

– Lelkészekkel, papokkal, szerzetesekkel, apácákkal, teológusokkal, teológushallgatókkal és önkéntesekkel, akik indíttatást kaptak az Istentől, hogy börtönökben szolgáljanak, segítsenek.

– A börtönök vezetősége, és az őrök hogyan fogadják az önök munkáját?

– Nagyon sok minden megváltozott az elmúlt húsz évben. Nagyon pozitívak, segítőkészek, támogatják a különböző programokat, alkalmakat, mert tudják azt, hogy az egész bv-nek és a társadalomnak is az érdeke. Ráadásul az az általános tapasztalat a börtönökben, hogy akik a foglalkozásokra járnak, pláne akik megtérnek, azokkal nincs gondjuk. Megváltoznak.

– Miből finanszírozzák mindezt?

– Felekezethez nem kötődő, ökumenikus civil egyesület vagyunk, amit hívő emberek hoztak létre. Kapunk pénzt egyházaktól, pályázunk projektekre és adományokat gyűjtünk.

– Teológiai szempontból a börtönök létezése és az evangélium hogyan fér össze? A bűn és a büntetés viszonyát, az emberi ítélkezés gyakorlatát ön hogy látja?

– Sajnos a mai világnak természetes velejárója, hogy vannak börtönök és van emberi igazságszolgáltatás. Azért vannak a törvények, hogy az emberek életét szabályozzák. Nemcsak a Tízparancsolat, hanem a büntetőtörvénykönyv, a polgári törvénykönyv. Az állam feladata, hogy ezt betartassa a társadalom védelmében. Ha mi olyan dolgokat tapasztalunk, ami emberi jogi kérdéseket vetnek fel és a Szentírással nem összeegyeztethetők, akkor szóvá tesszük. Akár börtönön belül látjuk ezt, akár az igazságszolgáltatásban. De nekünk nem feladatunk az, hogy azzal foglalkozzunk jogos-e a bírói ítélet. Nekünk azzal kell foglalkoznunk aki ott van. Segítenünk kell neki, hogy ne rosszabb ember, hanem jobb ember legyen, amikor kijön. Azt valljuk, amit Jézustól tanultunk. Jézus is szerette a bűnös embert, de nem szerette a bűnt. Mi is gyűlöljük a bűnt, de az embert, aki elkövette, akit az Isten is szeret, mi is szeretjük.

A börtönmissziót Charles Colson alapította 1973-ban Amerikában. Nixon elnök különleges tanácsadója volt a Fehér Házban, aztán a Watergate botrány miatt börtönbe került. A bírósági eljárás alatt megtért. Újjonnan született emberként, rabként kezdte el a börtönmissziót. Imaközösséget alapított, bibliaórát tartott, Istentiszteleteket szervezett, lelkigondozást végzett. Amikor kikerült, az első útja visszavezetett a börtönbe, hogy meglátogassa a fogolytársait. Ma 117 országban működik a misszió, ökumenikus szervezetként. Magyarországon 20 éve működik Roszik Gábor evangélikus lelkész vezetésével, 350 fős állandó tagsággal.
http://www.bortontarsasag.hu

Kubiszyn Viktor
fotó: Petrik András

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Bizonyságtétel
  • A papi hivatás piszok nehéz (videó)
  • „Hirtelen megértettem: az én bűneim miatt halt meg”
  • Böjte Csaba: álomlátók után kiált a világ!
  • A lelkésznek korábban kétes üzletei voltak
  • Igen, persze, én is ilyen gonosz vagyok
  • A fordulópont: amikor a kutyám sem ismert meg
  • A közösségem átformált
  • Magyar zsenigyerekek bizonyságtétele II. rész
  • Magyar zsenigyerekek bizonyságtétele
  • Érezte, hogy minden kicsúszik a lába alól
  • További cikkek Börtön
  • Díjat kapott a börtönlelkész
  • Nagymama, olyan börtönszagod van!
  • Áramot vezetett a kerítésbe – lecsukják
  • Böjte atya a szegedi Csillagbörtönben
  • Alakul a magyar börtönválogatott
  • Ítélet az öntörvényű kazalgyújtogatónak
  • Magyarországon nincs kínzás a börtönökben?
  • Helybéliek és az elítéltek ugyanabba a templomba járnak
  • Börtönbe vonult Stohl András
  • A bűnözők választhatnak a templom és a börtön közt

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.