A történelmi kérdések nem csak Magyarországon emelkednek politikai ügyekké

Rosszul csomagolt ajándékkal kedveskedik a Fidesz?

A változtatások közül az egyik legnagyobb port a tervezet preambuluma verte fel, mely kimondja a kommunista államhatalom nevében elkövetett bűnök elévülhetetlenségét. Az ideiglenes rendelkezéseket kritizálók szerint nem is azzal van a baj, hogy a kommunizmus történelmi felelősségét az Alkotmányban kívánják rögzíteni – ezt ugye a jelenlegi Alaptörvény preambuluma is megteszi –, hanem azzal, hogy jogilag nehezen megfogható kategóriák alapján létrejön egy erős, alkotmányos alap egyes személyek felelősségre vonásához. És ami még meghökkentőbb, a vonatkozó átmeneti rendelkezés negyedik pontja (az egész tervezet itt olvasható pdf formátumban) kimondja a magyar demokráciának már 21 éve integráns tagjaként működő Magyar Szocialista Párt felelősségét is az elmúlt rendszer bűneiben.

Alkotmánymódosítás mint politikai ajándék

Bármit is gondoljunk az államszocialista rendszer és az MSZP bűneiről és vétkeiről, azok elévüléséről és el nem évüléséről, tény, hogy az ideiglenes rendelkezéseket a politizáló közvélemény nagy része értetlenül fogadta. De ezt a tervezetet voltaképpen nem is érdemes olyan lépésként értelmezni, mint amivel a Fidesz–KDNP – Lázár János szavaival szólva „morális, jogi és vagyoni értelemben” – valóban le akarná zárni a XX. századot. A váratlan élességgel megfogalmazott kiegészítés inkább egy, a törzsszavazóknak alkotmányos díszcsomagolásban átnyújtott politikai ajándék. A kérdés az, hogy ezzel az alkotmányos ajándékkal – most arról a kérdésről nem szólva, hogy szabad-e az alkotmányt politikai gesztusokra használni – a kormányzat képes-e elérni a kívánt politikai hatást.

Politikai ajándék? Fotó innen

Nem kell ahhoz orákulumnak lenni, hogy lássuk: a tervezet beterjesztése feltűnő gyorsasággal követte a kormányzat korábbi fő kommunikációs csapásirányának számító „szabadságharcot” nevetségessé tevő IMF-hitelfelvételi szándéknyilatkozatot. A kormánynak nyilván szüksége volt egy lélegzetvételnyi időre ahhoz, hogy rendezze sorait a kényszerű fordulat után, és saját politikusai is képesek legyenek alkalmazkodni a „gyorsnaszád” 180 fokos fordulatához. Kommunikációs szempontból ezért teljesen érthető volt egy ideológiai ügy generálása. Ehhez kapóra jött az amúgy is aktuális alkotmánykiegészítések beterjesztése, mellyel kapcsolatban biztosra lehetett venni, hogy a sajtó „ráharap” majd az erős ideológiai töltettel rendelkező kezdeményezésekre.

Az államszocializmus szereplőinek alkotmányos felelősségre vonása azonban nem alkalmi fogás, hanem beleillik a jobboldali törzsszavazóknak tett fideszes gesztusok sorába. A Fidesz–KDNP részéről ugyanis rendszeresnek mondhatók a jobboldali törzsszavazóknak adagolt kemény ideológiai üzenetek – emlékezhetünk például arra, amikor Orbán Viktor 2005-ös tusnádfürdői beszédében kijelentette: „A baloldal, amikor csak teheti, ráront saját nemzetére”. Míg a kormányváltás előtt a Fidesz ideológiai eszközei kimerültek a retorikai üzenetekben, addig ezekkel ma már akár alkotmányos formában is kedveskedhet jobboldali törzsszavazóinak.

Az is megfigyelhető, hogy a baloldali-liberális közvélemény rendre értetlenül vagy felháborodva fogadja ezeket az ideológiai üzeneteket. De a Fidesz–KDNP számára ezek a reakciók érdektelenek, hiszen nem az aktuális politikai ügyekre akarnak reflektálni, hanem célzott üzeneteket akarnak célba juttatni. A pártszövetség szavazótáborának jelentékeny része ugyanis olyan jobboldaliakból áll, akiknek igényük van arra, hogy pártjuk ne csak a „részleteket” jelentő szakpolitikai elképzelésekben, hanem „globálisan is" megkülönböztesse magát a baloldaltól. Ezt az igényt a Fidesz–KDNP – különösen az ideológiai kérdésekben a rendszeresen rálicitáló Jobbik nyomása alatt – készséggel ki is elégíti. Nem kétséges, hogy az államszocializmust ostorozó, a baloldal kommunista múltját felemlegető megszólalások erősíthetik a jobboldali törzsszavazók identitását és elszántságát – más kérdés, hogy erre az Alkotmány nem tűnik valami elegáns eszköznek.

A kétélű fegyver

Az alkotmány kiegészítésében foglaltakhoz hasonló, erős ideológiai töltetű megnyilvánulásokat a politológia a „szimbolikus” jelzővel szokta ellátni, jelezve azt, hogy ezek nem anyagi-elosztási természetű kérdéseket vetnek fel, hanem elvi állásfoglalások, és értékválasztások mentén próbálják az adott politikai erőt elhatárolni riválisaitól. Egy megfelelően kiválasztott és kommunikált szimbolikus ügy nagyon hatásos lehet, hiszen általában nincs jelentős költségvonzata, tehát nem lehet egyértelműen cáfolni sem. Emellett pedig képes lehet arra, hogy nagy erővel kifejezze egy politikai erő lényegét, és meghatározza helyét a többi politikai erőhöz képest. A jobboldali szavazókat ráadásul általában jobban is érdeklik az értékalapú viták, elvárják a politikától, hogy állást foglaljon olyan elvi kérdésekben, mint például az abortusz, a homoszexualitás – vagy Magyarországon a kommunizmus megítélése.

Bár a technokrata beállítottságú politikusok és politikamagyarázók szeretik úgy beállítani a szimbolikus politikát, mint ami „nem a valódi problémákról” szól, ez az ítélet egész egyszerűen hamis. A történelem legsikeresebb demokratikus államalakulata, az Egyesült Államok politikatörténete bizonyítja, hogy a társadalom alapszerkezetéről és alapértékeiről folytatott viták igenis növelik az emberek politikai tudatosságát és átgondoltabbá tehetnek bizonyos kérdésköröket. Hogy mást ne mondjunk, a vallás vagy a szólás szabadsága is évszázadok ideológiai vitái során szilárdult alapjoggá. Ráadásul a történelmi kérdések nem csak Magyarországon emelkednek politikai ügyekké: Spanyolországban Franco tábornokkal kapcsolatban mind a mai napig valóságos kultúrharc folyik a baloldal és a jobboldal között.

A szimbolikus politika tehát nem az ördögtől való, de a napi politikai célzattal felvetett szimbolikus ügyekben ettől még nagyot lehet bukni. Egyrészt a politikai szándék hiába találkozhat alapesetben esetleg a párthívek többségének egyetértésével, a jelenlegi gazdasági krízishelyzetben a szocialisták nyílt betámadása még a Fidesz-szavazóknak is túl átlátszó lehet – ezt a ziccert egyébként a kezdeményezésre reagáló MSZP nem is hagyta ki. Másrészt pedig a Fidesznek a legnagyobb magyar pártként nem egy harcias antikommunista kisebbség megnyerésére kell játszania, a többséget pedig már 1994-ben sem nagyon érdekelték a kommunista rendszer bűnei, a választók simán leadták szavazatukat az akkor még valóban utódpártnak minősülő MSZP-re.

És itt következik egy újabb problémás pont: a jelenlegi MSZP-ben ugyanis valóban nagyítóval kell majd keresni az előző rendszer döntéshozóit. Az 1974-ben született Mesterházy Attilát nem lehet majd elővenni olyan döntésekért, melyek meghozásának idején még csak 10-15 éves volt. A párt „nagy öregjei” pedig amúgy is a háttérbe fognak vonulni, értelmetlen lesz majd rájuk pazarolni a politikai muníciót. Ezzel szemben joggal merül fel a kérdés, hogyan kívánja felelősségre vonni a kormányzat az államszocialista rendszerben szerepet játszó Fidesz-közeli embereket Szita Károlytól Matolcsy Györgyön át Szűrös Mátyásig.

Az előző rendszer politikai bűneinek és politikai bűnöseinek alkotmányba való beemelése mindezek miatt nemcsak jogilag és erkölcsileg, de politikailag is megkérdőjelezhető lépésnek tűnik. A kormány ingatag nemzetközi helyzetét ismerve az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az MSZP az ügyet nemzetközi fórumok elé vitte. A visszamenőleges felelősségrevonás ötletéről Kovács László a német szociáldemokraták hétvégi kongresszusán beszélt, és elmondása szerint az SPD politikusai – köztük olyan befolyásos figurák, mint Martin Schultz, az Európai Parlament leendő elnöke – „értetlenül fogadták” a törvényjavaslatot. Az amúgy is hitelességi problémákkal küszködő magyar kormánynak jelenlegi helyzetében csak púp lenne a hátán egy, a médiatörvényéhez hasonló nemzetközi botrány. Ezért egyáltalán nem lenne meglepő, ha az alaptörvény kiegészítésének MSZP-t megbélyegző preambuluma 2012 januárjára szép csöndben eltűnne a süllyesztőben.

Az Eleai Vendég

• Cimkék:
MSZP felelősség Alkotmány Fidesz

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére