Bóvliba taszíthat minket a Fitch és az S&P is

Róna: további leminősítések várhatók

– Mit gondol, a Moody's hitelminősítő intézet jogosan minősítette bóvli kategóriába Magyarországot?

– Úgy vélem, a Moody's nem megfelelően mérte fel a magyar külkereskedelmi mérleg alakulását, ez történelmének egyik legerősebb korszakában van. A mérlegünk szerkezete sem indokolja annak megváltozását, hacsak nem keletkeznek komoly gondok a német gazdaságban. Azonban, ha Németországban jelentősebb nehézségek adódnak, akkor az egész európai gazdasági környezet súlyos mértékben megváltozik, és az már nemcsak magyar, hanem összeurópai problémát okoz. Hazánk erős külkereskedelmi mérlege mellett az országra nehezedő finanszírozási nyomás enyhébb, mint azt a Moody's az elemzésben felvázolta. Ugyanakkor a hitelminősítő alábecsüli a magyar bankrendszer sérülékenységét, ami sokkal érzékenyebb, mint ahogy a Moody's, a PSZÁF, a Nemzeti Bank vagy akár a kormány gondolná.

– Mit jelent a bankrendszer sérülékenysége?

– A bankrendszerben az úgynevezett hitel-betét arány még mindig 140-145 százalék körül mozog, ami hatalmas felelőtlenség, és megbocsájthatatlan szakmai hiányosságot jelent a magyar bankvezetők részéről. A bankok másfélszer annyit hiteleztek, mint amennyi betét van, vagyis a hitelek egyharmadát a bankrendszer a nagyon instabil, nemzetközi pénzpiaci forrásokból fedezi és nem betétből. A betétek „ragadósak”, azaz nem „szaladgálnak” egyik helyről a másikra nap mint nap. A betét a bankban marad, ezzel szemben a pénzpiaci források nagyon gyorsan „ki tudnak száradni”, és elpártolni egy bankrendszertől, egy országtól vagy egy adott banktól, ha meginog a bizalom. A hitel-betét arány jelentősége az úgynevezett Bázel III-as szerződésben jelenik meg, ami Magyarország számára is kötelező érvényű. Ez a szerződés kimondja, hogy 2014 végére az összes európai bank a hitel-betét arányát 110 százalékra kell, hogy csökkentse. Még rosszabb hír az, hogy az Osztrák Bankfelügyelet bejelentette: ezt a mutatót kötelező érvénnyel elvárja az osztrák bankrendszertől 2012 végig.

– Az európai bankoknak 2014, az osztrák bankoknak 2012 végéig kell csökkenteniük hitel-betét arányukat. Mit jelent ez ránk nézve?

– A magyar bankrendszer az elmúlt két évben nem hitelezett. Ezek az időpontok azt jelentik, hogy a magyar bankrendszer ezt követően is nagyon hosszú időre nem lesz képes hitelezni, valamint azt is, hogy a bankok a hitelállományuk radikális csökkentésére kényszerülnek. Ennek az lesz a következménye, hogy – noha a multinacionális cégeket nem fogja érinteni a hitelezés leállítása, mivel képesek külföldről hitelt szerezni – a magyar kis- és középvállalatok számára katasztrofális időszak következik. Magyarországon a KKV-szektor tömeges csődjével állunk szemben, és ebben az esetben semmiféle növekedésről nem lehet szó.

– Mit gondol, valóban szándékos, külső támadás a leminősítés, ahogyan azt a kormány állítja?

– Sajnálatos, hogy ilyeneket állít a kormány, és az is, hogy a magyar közvélemény jelentős része ezt a beteg gondolatmenetet követi. Az lehet, hogy a Moody's hibázik, de a szándékosság kizárt. Az értékelésük abba a rendszerbe helyezkedik, amelyet minden országgal szemben alkalmaznak. Ha a kormány szerint szándékos volt a leminősítés, akkor Amerika, Olaszország vagy Portugália esetében is az volt. Messzemenő felelőtlenség és olcsó politikai haszonhajkurászás ez a fajta kommunikáció, és ezzel a félrevezetéssel megnehezítik a megoldás létrehozását.

– Az, hogy szabadságharcot hirdetünk az IMF-fel szemben, mekkora mértékben rontja Magyarország lehetőségeit?

– Az IMF egy rendkívül fegyelmezett, professzionális szervezet, akiket általában sértegetnek más országok is. A kár, ami ebből származik, az nem az IMF-fel való viszony romlása – noha nyilvánvalóan ezt követően sem lesznek túl barátságosak a valutaalappal folytatott tárgyalások –, hanem a piac szemében Magyarország azt a benyomást kelti, hogy „gőze sincs”, miről van szó.

(fotó: Petrik András)

– Vagyis a saját hitelünket rontjuk.

– Így van, noha hazánknak nem az IMF-fel van gondja, nem is az EU-val, hanem a piaccal. Magyarországnak nem is kell foglalkoznia az IMF-fel, ha a piac bizalmat szavaz, de ha a piac megvonja bizalmát, akkor még az IMF sem képes megmenteni az országot. A kommunikáció legfontosabb része az, hogy hogyan fogadja azt a piac. Jelenleg Magyarország a piac szemében egy „kókler banda”.

– Mit gondol, a Standard & Poor's és a Fitch is követi a Moody's példáját?

– A Moody's kilátásba helyezte a további leminősítést is, ha nem történik változás. Ha ez bekövetkezik, akkor a bankoknak már céltartalékot kell képezniük a befektetéssel szemben, ami már nagyon komoly gondokat okoz. Nagy valószínűséggel a Fitch és a Standard & Poor’s is legkésőbb február végére leminősíti Magyarországot, hacsak nem vállalunk gyökeres átstrukturálást, és megszületik a megállapodás az IMF-fel, illetve az Európai Unióval.

– Ha a másik két hitelminősítő is bóvliba sorolja az országot, mi várható?

– Azt gondolom, hogy ha ez a két leminősítés bekövetkezik, akkor Magyarországnak olyan felárat kell fizetnie a hitelért, ami kitermelhetetlen. Ebben az esetben újabb hiteleket kell felvenni, és Magyarország bekerül egy spirálba, amelynek a végén a görög és olasz példák állhatnak.

– Ha a valutaalap hitelez, elkerülhető a probléma?

– A valutaalap és az Európai Unió között van egy olyan megállapodás, ami arról szól, hogy az IMF csak abban az esetben adhat támogatást egy EU-tagország számára, ha abban a támogatásban az Európai Unió is részt vesz. Ezért a Gyurcsány-kormány idején megkötött megállapodás úgy oszlott meg, hogy a támogatás 75 százalékát adta az IMF, 5 százalékát a világbank és 20 százalékát az EU. Emiatt jelentős tárgyalási és tartalmi probléma áll fenn, ugyanis az IMF elvárása nem azonos az Európai Unióéval. A magyar kormány álláspontja, miszerint Magyarország a 2008-as IMF-tárgyalásokon és azóta is a valutaalap elvárásaival ütközött volna, hamis.

– Vagyis az EU szabja a feltételeket, nem az IMF?

– Az Európai Unió a kemény tárgyalópartner és nem a valutaalap. Az EU Magyarországot az euróövezeti rendszer feltételeihez kívánja szabni, ehhez köti a támogatást. A valutaalapnak ilyen követelménye nincs. Azaz nem köti a segítségét a Maastrichti követelményekhez. A korábbi tárgyalások során a 3 százalékos költségvetési hiány nem a valutaalap feltétele volt, hanem az Európai Unióé. A valutaalap következetesen sokkal rugalmasabb volt ebben a kérdésben, mert nem akarta a magyar gazdaságot egy „sokkterápiának” kitenni, hanem egy fokozatos államháztartási hiánycsökkentést pártolt, az EU viszont azonnali, drasztikus csökkentést követelt meg Magyarországtól.

 
 – Mi az Unió célja a kemény feltételekkel?

– Az Európai Unió által nyújtott támogatás összege elenyésző az IMF által nyújtotthoz képest, mégis az EU diktál. Az Uniónak vétójoga van ezeken a tárgyalásokon, és mindig képes kemény feltételeket szabni, amelyek, ha nem teljesülnek, nem csatlakozik a támogatáshoz, vagyis akkor az IMF sem nyújthat segítséget. Ez jelentősen megnehezíti a helyzetet. Úgy vélem, az EU elképzelése hibás. Az Unió nem növekedéspárti, hanem inkább abban érdekelt, hogy a kötvénytulajdonosok, azaz az EU-s bankok védelmét tartsa szem előtt, nem pedig Magyarország növekedési lehetőségeinek tágítását. Az IMF szempontjából mellékes, hogy az európai bankok mekkora veszteségeket szenvednek el. Az Orbán-kormány nagyon komoly taktikai hibát követett el, amikor a magyar közvéleményt a valutaalap ellen hangolta.

– Akkor az EU ellen kellett volna fellépni?

– Az Unióval szemben kellett volna felállítania egy világosabb, értelmesebb és indulatoktól mentesebb álláspontot. Magyarország azzal a szándékkal lépett be az Európai Unióba, hogy az államszövetség közreműködik az ország felzárkózásában, és kijelöl egy olyan pályát, amin végig tud menni. Az Uniónak igaza van abban, hogy Magyarország komoly hibákat vétett, de kérdés, van-e felzárkóztatási pálya? Nincsen!

– Úgy gondolja, ezt számon kellene kérni?

– Ezt számon kell kérni. Magyarország hibázott, de kiigazítja. Az Unió mutassa be azt a nemzetgazdasági növekedési és fejlődési pályát, ami hitelt érdemlően felzárkózást ígér. Jelenleg ilyen nincs. Magyarország egy kizsákmányolási pályán van. Ezt pedig nem lehet azzal a jelszóval a szőnyeg alá söpörni, hogy EU-ellenes megnyilvánulás, hiszen nincs felzárkóztatási pálya. Ezt a helyzetet egészen máshogyan kellene kezelni.

– Hogyan?

– A bankrendszer radikális átalakítása és rendbetétele nélkül nincs növekedés. Az átalakítás jelentős hitelleírásokat, a devizahitelezés alapos megoldását igényeli, és egy olyan forrásszerkezet létrehozatalát, ami megbízható, és kiszámítható a bankszférában. Csak ezen az alapon képes a bankrendszer megbízhatóan hitelezni. Jelenleg életképes vállalkozásoktól vonják meg a hitelt, mert a bankok mérlege nem felel meg a követelményeknek. Ez egy abszurd helyzet. Egy bankrendszer ilyet soha nem engedhet meg magának. Egyetlen gazdaság sem képes talpon maradni ilyen körülmények között. A bankrendszert újra kell tőkésíteni, át kell szervezni, a gyenge bankokat be kell zárni, össze kell olvasztani az erősekkel. Magyarországnak pontosan azt kell csinálnia, amit az Egyesült Államok sokkal nagyobb mértékben megtett 2008 után bankrendszerével. Ha ezt nem teszi meg Magyarország, akkor mindenféle megszorítás értelmetlen, mert nem jár növekedéssel. Az a megszorítás pedig, ami nem kapcsolódik növekedési pályához, csak további megszorításokhoz vezet.

– Csupán a bankrendszer átalakítását tartja szükségesnek?

– Úgy gondolom, a bankrendszer átalakításán kívül le kellene állítani minden infrastrukturális beruházást. A következő évtizedben erre nem szabadna pénzt költeni, gondolok például atomerőmű-bővítésre vagy autópálya-építésre. Lehetőleg minden forrást az oktatás és az egészségügy rendbetételére kellene szánni. Nem csökkenteni kellene, hanem éppen növelni az ezekre a területekre szánt forrásokat, mert Magyarország legnagyobb gondja jelenleg, hogy a szellemi tőke szempontjából kezd jelentősen leszakadni a fejlett világtól. Magyarországon jelenleg mintegy másfél millió munkavállaló korú lakos van, aki képzetlen, ez a szám pedig nő. A jelenlegi oktatási helyzet elégtelen ahhoz, hogy előrelépjünk. A fejlett világ rájött arra, hogy nem abból származik a növekedés, hogy többet termel, hanem abból, hogy magasabb hozzáadott értékű termékeket gondol ki. Megtervezik, elképzelik, és aztán a termékhez fűződő alacsony hozzáadott értékű tevékenységeket, a gyártást kihelyezik olyan országokba. Magyarország beleesett ebbe a csapdába, és előállt egy olyan paradigma, aminek eredményeképp hazánkba csupán az összeszerelést helyezik ki. Nem a tervezést és nem is a szabadalmat élvező alkotómunkát.

P. Horváth Csaba

• Cimkék:
Róna Péter leminősítés IMF valutaalap bankrendszer Moodys Fitch Standard & Poor’s hitel betét

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére