Diákok a felsőoktatási törvény keretszámairól

Mégis igaza van Hoffmann Rózsának?

Az Eduline.hu közölte az összes képzési terület keretszámait. A keretszámokat ismertető cikkhez fűzött megjegyzésekből válogattunk. A hozzászólásokat változtatások nélkül közöljük.

„Ha azt nézed, hogy sajnos mennyi munkanélküli, ám diplomás gazdász keres munkát, de hiába..., úgy nem is butaság 4900-ról 250-re csökkenteni a felvehető diákok számát. Bár szerintem máshol is lehetne lejjebb vinni a keretszámot nyugodtan. Ja, és ami még szükséges lenne: TILOS lenne pluszpontokkal jutalmazni azokat, akik félárvák vagy árvák vagy kisebbségiek vagy akármilyen fogyatékkal élnek, vagy a szüleik csak 8 általánost végeztek stb. Mert ezekre rengeteg FÖLÖSLEGES pluszpontot adnak, amivel az a probléma, hogy így nagy esély van arra, hogy a kevésbé intelligens nyer felvételt az adott szakra a pluszpontok miatt, a jobb képességű meg veri a fejét a falba, hogy jobban kellett volna tanulnia, hogy meglegyen az a plusz 2-3-10 pontja. Pedig nem a képességein múlt, hanem épp a családi hátterén!...”
***
„Mélységesen bosszantó, amit írtál! Félárva vagyok, amit senkinek sem kívánok! Anyukámmal élek, akinek nem volt lehetősége továbbtanulni, csak 8 általánost végzett, ettől még teljesen jó nevelést kaptam. Az érettségim kitűnő lett, előrehozott érettségit tettem angolból második év végén, középfokút csináltam szintén másodikban. Ez is bizonyítja, hogy a félárvaság és a 8 általános nem szül felsőoktatásra nem való embereket! Tudod, 8 általánossal és félárvaként nem nagyon tehetem meg azt, hogy 500 Ft-al is többet költsek a heti zsebpénzemnél, a többletpontok pedig annak segítségére vannak, hogy bekerülhessünk államilag finanszírozott képzésre, mert tudod, az igen nagy könnyebbséget ad, bár a szülő elvesztésével össze nem mérhető! Gondold végig, hogy valakinek ez az egyetlen lehetősége arra, hogy kitörjön a meglevő helyzetéből! Ebből a szemszögből pedig igencsak nem sok az a pár pluszpont, amit kap egy árva, félárva, amit elmondok neked, hogy én pl. nem is kaptam, hiába vesztettem el egyik szülőmet!”

„Meg kell mondjam, meg vagyok döbbenve, hogy ennyi diplomásra van igény még most is...
Mind szép és jó, hogy okosok vagyunk, és minden második gyerkőc álma, hogy a NCIS tagja legyen (rofl), és jogot tanul. De álljunk meg egy szóra. A többi munkát ki fogja elvégezni?? Én két évig tanultam programozást, amikor apám közölte, hogy nyista lóvé menjek el dolgozni valamit, mert a családi költségvetés közelít a csődhöz. El is mentem műkövesnek, és megmondom őszintén: kibaszottul nem bántam meg, hogy nem egy íróasztal mögött rohadok meg a monitort bámulva napi 12 órában... Vannak még szakmák (amikből bőven meg lehet élni) Magyarországon, amikhez elég egy szakmunkás-bizonyítvány. Nem dicsőség, hogy nem beszélek nyelvet, nem tudok kiszámolni betűket (merthogy vannak bizonyos matekórák, ahol ilyet is elvárnak o.O), de ha azt nézem, hogy 24 évesen megvan mindenem (saját erőből) a családomat is tudom támogatni, és nem rajtuk élősködöm, akkor azt mondhatom, hogy büszke vagyok arra, ami vagyok.
Lehet elmenni tetőfedő ácsnak, karosszéria lakatosnak, asztalosnak, burkolónak, víz-, gáz-, villanyszerelőnek, CNC esztergályosnak, CO hegesztőnek, SŐT még a kukás kocsi vezetője is hazavisz 150 nettót!!! Lehet szégyellni, hogy megizzadsz és büdös vagy, de van munkád, és nincs kifizetetlen csekked: D
Hajrá, fiatalok!”
***
„Rengeteg a jogász és a közgazdász... helyesen csökkentették le... Túl sokat képeznek, és aztán rengeteg ember elm tud helyezkedni. Ha valaki úgyis az akar lenni, akkor tanul, és akkor nincsen probléma... az menjen egyetemre, aki komolyan is gondolja a tanulást. Aki meg azért, mert nem tud magával mit kezdeni, és elég sok ilyen egyetemista van, az fizessen akkor már. Az olyanok, akik be sem járnak, puskázva nevetik végig a vizsgaidőszakot, vagy bukdácsolva, az igenis fizessen, vagy ne járjon oda. Meg az is érdekes, hogy olyanok vannak felháborodva, akik nem rendelkeznek jó átlaggal. Van ttk-s ismerősöm, testvérem is, és simán megvan minden félévben neki a 4-es, mert tanul. Nem lábat lógatni kell egyetemre járni. Az meg, hogy mit várnak el a gimnazistáktól, egyáltalán nem sok, mivel ha nem kellenének ezek a feltételek, bekerülnek az egyetemre, és a tanárok ott tépik a hajukat, hogy ezek semmit nem tudnak, és aztán fél évük van behozni a 4 éves lemaradást.”
***
„Nem olyan hülyék ezek, műszaki, informatika meg természettudomány, ami köztudottan mocskosnehéz, ergo nem lesz meg az átlag, majd mindenki szépen fizet részösztöndíjat, és jól megtömi valakinek a zsebét. Aki meg nem fért be a jogra, majd az is elmegy matek-fizika szakra (nem). Szegény skacok, akik most jelentkeztek: S”
***
„Abszurd... ez után következnek az egyetembezárások, persze akiket külföldi cégek tolnak, maradnak, a többi el van felejtve, és a kutya nem kérdezi meg se az egyetemeket, se senkit, hogy ez így jó? erre van szükség? Valóban sok szakból van túlképzés, de ezek az emberek külföldön baromi nagy pénzt tudnak keresni... Külföldön... amit az állam nem enged, mondván, ha ő fizeti a tanulmányaid, te fizesd meg munkával, amit ő már nem fizet úgy meg, ahogy elvárt lenne.
A most felvételizőknek jó tanácsként: soha senki meg nem fogja kérdezni, hogy milyen eredménnyel kerültél be, hanyas a diplomád, kitűnő voltál-e, vagy sem... ha most a ti helyetekben lennék, szakmát csinálnék, pénzt gyűjtenék pl. ausztriai képzésre, mert ott még nekünk is ingyenes a felsőfokú tanulmány... tudom, könnyű ezt így mondani, hogy engem nem érint, de most nektek nemcsak a közeljövőre kell gondolni, mint anno 4-5 éve nekünk, egy életre kell eltervezned, amit csinálsz, és ez nem egy 17-18 éves dolga! az állam ellehetetlenít titeket, minket, szinte mindenkit, el kell innen menni... sajnos, hogy ezt kell írnom, mert soha nem gondolkoztam ebben a tudatban, hogy nem itthon élek, dolgozom stb.
***
„Értem én, hogy miért csinálják ezt a kormányban. Ma már az egyetemekre szerintem elég könnyű bekerülni. Bizonyos szakokon végig evickélhet az ember államilag támogatottként kettest is alig elérő átlaggal. Diplomát szerez, majd nem lesz belőle senki. Nem talál munkát, mert le is szarja. „Elpazarolta" az adófizetők pénzét. De ezzel a csökkentéssel nem ezeket a hallgatókat zárják ki a támogatás alól, hanem a leendő értelmeseket, akik talán komolyabban vennék a dolgokat. Nem baj, ha emelkednek a ponthatárok, legalább nem kerül be akárki a felsőoktatásba. De nem ez a megoldás, hogy ilyen drasztikusan ellehetetlenítenek mindent. Hálát adok az égnek, hogy egy évvel ezelőtt kellett jelentkeznem. Én sem voltam kitűnő tanuló soha. Az érettségim jól sikerült. Emeltet is csináltam. Lett nyelvvizsgám. Egy fillért nem költöttem különtanárra, önerőből csináltam mindent, otthoni tanulással. Ja, és a szüleim is elváltak. Nem lett max. pontom, de bekerültem. És innentől a folytatás nem mindegy. Olyan helyre tudtam jönni, ahol élvezem a tanulást. Érdekel az, amit tanulok. Szeretem. És jó vagyok. Kis híján kitűnő. Mindez azért, mert végre sikerül azt tanulnom, amit szeretek. Szerintem érdemes lenne inkább az egyetemre már bekerült embereket teljesítményük alapján szelektálni, és így megadatna a lehetőség mindenki számára, hogy bizonyítson. Aki tanulni AKAR, az tanulni FOG. Én személy szerint bármit megtettem volna azért, hogy bekerüljek. Most is dolgozom iskola mellett. Szar helyzet, mocskosul az, vannak igazságtalanságok, csalások, meg nem érdemelt kibaszások, de nem szidni kell a másikat, hanem gondolkodni a megoldáson, hogy hogyan lehetne mégis elérhetőbbé tenni a továbbtanulást. Nem államilag, hanem egyénenként, személyre szabva. Igenis, lélekszakadva görnyedni az elkövetkezendő félévben a könyv fölé, egy kis időre „nem élni", hogy később jól élhess. Szerintem megéri. Személyes tapasztalat.”
***
„Eddig közgázra akartam menni, és kitűnő tanuló vagyok, van két nyelvvizsgám, és emelt érettségit is akarok tenni, de a 250-be így sem lesz esélyem bejutni. Költségtérítéses forma meg eszembe sem juthat, mert anyukám egyedül nevel engem és a nővéremet. A saját országom tönkreteszi az életemet azzal, hogy nem tanulhatok azt, amit akarok, és csinálhatom azt az életem során, amit esetleg még élveznék is. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de jelenleg utálok magyar lenni.”
 

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére