Exkluzív interjú

Masszőrnek hiszik, pedig örömlány

G. Angéla prostituálttal beszélget Gyimesi Ágnes Andrea

– Izgalmas olvasmány lehetne az életéből írt könyv...

– Senki nem hiszi el, hogy ez vele is megtörténhet. Hogy a normális életszínvonalról és erkölcsi normák szintjéről egy ember, rövid idő alatt a mélybe zuhanhat. Gyakran eszembe jut, hogy mennyire igaz a mondás, hogy „ne ítélj, hogy ne ítéltess.”

– Ön nem ítélkező?

– Úgy érzem, hogy toleráns, a másik ember másságát elfogadó, a másik gondolataira nyitott személyiség vagyok. Szeretek izgalmas emberekkel beszélgetni, akik különleges élethelyzetben vannak, mert tanulni tudok tőlük.

– Bizonyos értelemben ilyenben él.

– Sokan vagyunk így. A nők neveltetésük miatt kiszolgáltatottabbak. Nem mondom, hogy boldog családban nőttem fel, apám alkoholista volt, tönkretette a családot, anyám az elmeosztályon végezte. Apám halála után anyám egyedül kínlódott a gyerekeivel.

– A külvilágnak mit mond, mivel foglalkozik?

– Masszőrként, kertészként, házvezetőnőként dolgozom kifelé, ezek  kombinációjából rakom össze az életemhez szükséges anyagiakat.

– Mesélte, hogy keménnyé kellett válnia, és el kellett veszítenie a nőiességét...

 – A párom nem vállalta a klasszikus családfenntartó férfiszerepet. Önként átvállaltam, azt gondoltam, hogy ezzel segítem őt, és jót teszek mindenkinek. A férfiasításom folyamatosan átalakított, amikor már jól tudtam csaptelepet szerelni és fúrógépet vettem a névnapomra, egyszerre csak nem tudtam már, ki vagyok. Rájöttem, hogy nincs értelme annak, hogy van mellettem egy férfi, ha én végzem a férfimunkákat is. Hát teljes mértékben átvettem az ő szerepét. Egy személyben apukává és anyukává lettem. Rövidre vágattam a hajam, mert úgy éreztem, hogy ezek után tényleg férfi akarok lenni, hiszen nekik könnyebb és jobb sorsuk van. Ez volt az utolsó segélykiáltás, hogy vegye észre a párom, hogy valami jóvátehetetlen történik velünk... De nem vette észre.

– S most minek vallja magát?

–  Egyik nap azon gondolkoztam, hogy meg kéne növesztenem a hajam, de még nem tudom azt mondani, hogy tudok nő lenni.

(Csöng a telefonja, felveszi: „Nem, erotikus masszázst nem vállalok.”)

– Ezen a számon nem vállalok erotikus masszázst, mert kompromittálhat. A gyerekek apja bármikor megbízhat valakit, hogy hívjon fel, a másik számomat használom arra. Az erotikus masszázs egyébként tízezer forint egy óra. Aki sokallja, ötezerért mehet az Illatos útra.

– Telefonon keresztül ki tudja szűrni, hogy ki fog bejönni ezen az ajtón?

– Az első három mondatából mindent ki lehet szűrni, hogy egy tuskó vagy művelt, intelligens ember... Attól függ, hogyan közelít hozzám, minek tekint. Azt rögtön érzem, nem kell kiemelkedő eszesség hozzá. Ha valaki alkudozni próbál, elküldöm. Ez ugyanis nem alku tárgya.

– Mikre szokott gondolni, amikor valaki belép az ajtón?

– Ha valaki először jön, az mindig nagy szorongás. Mielőtt kinyitom az ajtót, elmondok egy röpke fohászt, Jézusom, add, hogy ne legyen gusztustalan! Ha már itt áll, nem mondhatom, hogy bocsánat, inkább menj el. Ezért szeretem azt a kört, aki már régóta jár hozzám. Az a pár ember olyan, mintha a családomhoz tartozna, minden héten jönnek, beszélgetünk a gyerekeikről, a munkájukról, a hobbijukról, elmondják a történeteiket, és én is elmesélem az enyéimet. Olyan, mintha lenne egy több férfiből álló nagy családom. Nekem nem egy, hanem mondjuk hat férfi van az életemben. Az ember megpróbálja valahogy helyre tenni a dolgokat a fejében, létrehoz egy mesét, hogy ez több mint pénzen alapuló szexuális szolgáltatás, ezt tudni kell kezelni.

– A személyiségéből fakadóan ez több is.

– Ez az állandó vendégek esetében igaz. Ők sem véletlenül jönnek vissza hozzám hosszú idők óta. Azt kapják tőlem, amit én annak az embernek adnék, akit szeretek. Ezt nem lehet máshogy csinálni. Ha nincs meg benned az a késztetés, hogy jó érzést adj annak az embernek, akkor nem tudod csinálni. Tőlem tényleg azt kapják, szeretem őket.

– A visszajáró vendégekkel mély kapcsolata alakult ki?  

– Nekem nem kell udvarolni, én nem kérem számon az ígéreteket. Nem fogom letolni semmiért, ez egy tökéletes kapcsolat egy férfi szemszögéből. Nincs érzelmi zsarolás, nincs kötelezettség. Ez a harmónia. Nagyon nagy igény van rá a férfiak részéről, hiszen erre lenne szükségük a normál kapcsolatukban is. Dicséretre, odafigyelésre.

– Miért nem tudják ezt megteremteni?

– Amikor két ember együtt él, elvárások ébrednek a másikkal szemben. Én felvállaltam – bár így sokkal nehezebb –, hogy egyedül fogok élni. A nőkbe kislánykoruktól azt nevelik, hogy a férfi erős, olyan személy, akire támaszkodni lehet, aki segít élni, te csak egy nő vagy, aki egyedül képtelen megállni a lábán.

– Én nem így nevelem a kislányomat, ön mit mond neki?

– Arra törekszem, hogy megmaradjon a nőiessége, de ne nyávogjon, ne mutassa ki rögtön az érzelmeit, legyen kemény, mert az élet kemény. A gyengéket eltapossák. Felnőtt tudatom nyiladozása idején, 16-17 éves koromban tanulmányoztam az embereket, és arra jutottam, hogy vannak, akik bármilyen történet szereplőivé is váltak, megmaradnak tisztának, s vannak, akiket bemocskol az élet. Az ember olyan, mint egy tükör, mely egy ideig tiszta, aztán van, akinél elhomályosodik, elrajzolódnak a formák.

– Mi a tisztaság ismérve?

– Az őszinteség, a szeretet, az adni tudás, a nyitottság, az önzetlenség, a befogadóképesség. Ha ezek bármelyike hiányzik valakiből, akkor nem barátkozom vele. Hamar lekoccantom, mert nem tűröm a hidegséget, a butaságot, a zártságot. Érdekes, a masszázs terén is ilyen tiszta és jó férfiakat sodor mellém az élet...

– Definiáljuk a bűnt!

– A bűn az, ami ellen lázad a lelkiismeretem. Ez mindenkinél más és más.

– Más?

– Más és más értékrenddel élünk, ezért mindenkinek más a bűne. Azt gondolom, hogy amit csinálok, az általában véve nem bűn, persze más szemében az. Személyes szinten én is bűnnek élem meg, azzal az emberrel szemben, akit tisztán szeretek, és szerelemmel jár hozzám. Addig nem tudok tisztán és szerelemmel teljesen megnyílni, míg titkaim kellenek, hogy legyenek. A szerelemben nem szabad titkoknak lenniük.

– Van egy komoly kapcsolata? Elképzelhetetlen, hogy elmondja neki az igazat?

– Teljes mértékben az. Ha szeret, nincs az a férfi, aki elviseli azt a gondolatot, hogy más is hozzám érhet.

– Két ember egyenrangú kapcsolatában, ahol közös értékeken alapuló viszonyt folytatnak, ahol mindketten tudják, hogy a másik kicsoda és ismerik az azonosság élményét; ilyen esetben bizonyos történetek megbeszélhetőkké válnak...

– Előfordulhat, de én ezt képtelen lennék elmondani. Ez óriási lelkiismereti válságot és kínlódást okoz a mindennapjaimban, hogy ne reccsenjen meg teljesen a lelkem, kifejlesztettem egy túlélési stratégiát. Nyitottam egy kis fiókot a fejemben, melybe mindez belemegy, mikor jön a szerelmem, bezárom ezt a fiókot, és nem engedem, hogy dolgozzon. Különben nem tudnék kinyílni felé, hiszen minden pillanatban ott lenne a félelem, a gátlás, a lelkiismeretfurdalás.

– Elképzelhetetlennek tartja, hogy múltja és jelene befogadásra leljen?

– De igen – de azt csodának hívják. Habár már az is annak számít, hogy találtam egy embert, aki a gyerekeimmel együtt felvállal, és már pár hónap után érzi a súlyunkat. Azt mondja: szeretlek, ne aggódj, majd én gondoskodom mindhármatokról. Azt ígérte, le fogja venni rólam a terhet, hiszen néha már a saját súlyomat sem bírom. Megszoktam, hogy én gondoskodom mindig mindenkiről, rólam senki nem gondoskodik, lehet bármi nyűgöm-bajom. Nagyon szeretném, ha ez megtörténhetne. Számomra ez világmegváltó mondat volt.

• Cimkék:
prostitúció kapcsolatok felelősség bűn

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére