 Mai morzsa
|
Társadalom
2011-06-16 21:00:00
Az önzés kultúrája Ázsiára nyomort hozMár a közeljövőben luxuscikk lehet a hús
A Föld természetes forrásainak többsége jelentősen alulárazott. Az UNESCO mediátora szerint, amennyiben a valós költségeket is beleépítenék a húskészítmények árába, egy hamburgerért akár száz dollárt kellene kérni.
Chandran Nair, az UNESCO mediátora a napokban kijelentette, hogy a jelenlegi, növekedés-centrikus ázsiai termelési modellről bebizonyosodott, hogy működésképtelen és tovább nem tartható fenn. Úgy véli: amennyiben töretlen marad a gazdaság folyamatos fejlődése Ázsiában, drákói szigorúságú intézkedésekre lesz szükség, hogy a környezeti pusztulás elleni harcot egyáltalán képesek legyenek megkezdeni az érintett gazdaságok.
Szétesik minden, és még mindig a nyugat diktál...
– Számos vita van nyugattól keletig arról, hogy mi módon változtassanak a jelenlegi gazdasági paradigma alkalmazásán, és az tapasztalható, hogy döntően a nyugati narratívák uralják a közbeszédet. Azt állítom, hogy a nyugati túlerőtől meghátráló ázsiai politikusok és közgazdászok behódolása eredményezte azt az abszurd helyzetet, hogy ma globálisan tagadják a tudományos bizonyítékokkal alátámasztott tényt: 2050-re 5 milliárd ázsiai lesz, aki nem élhet olyan fogyasztási javakkal, melyek egy átlagos amerikai számára mindennaposak – mondta a szakértő.
A dilemma oka Nair szerint egyszerű: nincs annyi erőforrás, amivel kielégíthető lehet ilyen nagyságrendű fogyasztói igény. Kína például az autóipar számára a legnagyobb piaccá nőtte ki magát, ma ezer kínaira 150 személygépkocsi-tulajdonos jut. Az OECD-országokban ez az arány 750-800, Indiában pedig 50, azonban az indiaiak között még nem általános az autóbirtoklás iránti igény. A becslések szerint, ha a két ázsiai óriás polgárai ugyanolyan arányban kezdenének autóra vágyni, mint a nyugati fertály lakói, a piac kielégítéséhez körülbelül 1,5 milliárd gépkocsi gyártására lenne szükség. Ez hozzávetőlegesen háromszor annyi, mint amennyi autó jelenleg létezik a Földön.
Nair szerint a belsőégésű motorral járó járművekkel kapcsolatos probléma folyamatosan növekszik, de 30 éven belül biztos, hogy fenntarthatatlanná válik a helyzet, már csak az üzemanyag-utánpótlással kapcsolatban is, hiszen ilyen mennyiségű jármű üzemben tartásához például az arab olajtermelés teljes mennyiségét Kínába és Indiába kellene irányítani.
Ennyi hús nincs!
Az autó-problémánál azonban a szakértő szerint sokkal égetőbbek a húsfogyasztással kapcsolatos problémák. A hústermelés kapcsán ugyanis felvetődik a hatékonyság: mennyi, emberi táplálékként is hasznosítható növényi takarmány szükséges az állattenyésztéshez, nem is beszélve az ágazat működtetéséhez szükséges, mind értékesebb ivóvízmennyiség felhasználásáról. Az Egyesült Államok lakói évente 9 milliárd szárnyast fogyasztanak el. Ázsia lakossága körülbelül az amerikai tízszeresére tehető, ennek ellenére jelenleg évi 16 milliárd szárnyast fogyasztanak ezen a kontinensen. Amennyiben feltételezzük, hogy 2050-re Ázsia népei hasonló igényekkel lépnek fel, mint most az amerikaiak, a szárnyas-fogyasztás évente 200 milliárdra nőne. Nair szerint nem nehéz belátni, hogy ilyen jövő esetén a jelenleg még működő ökológiai rendszerek egyszerűen összeomlanának.
A mediátor szerint felesleges azon vitatkozni, hogy a jelenlegi termelési-fogyasztói rendszer következményei megállíthatóak-e, vagy nem, a kérdés: tud-e változtatni az emberiség az ezzel kapcsolatos önző hozzáállásán. Amennyiben nem, puszta remény marad egy élhető bolygó. A feltörekvő gazdasági rendszerek, mint a kínai kapcsán is felvetődik: mi módon lehet rávenni a döntéshozókat arra, hogy elfogadják a tényt: véget kell vetni a növekedésnek? Nair szerint a növekedéselmélettel kapcsolatos, hagyományos gondolkodásmódot alapvetően felül kell vizsgálni, Ázsiában pedig azonnal meg kell kezdeni a változásokat.
– Drákói szigorúsággal kell fellépni számos, mindennapi életünkkel kapcsolatos megszokással kapcsolatban. Ahogy világszerte több kormányzat is döntést hozott arról, hogy polgárai dohányozhatnak-e zárt helyiségekben, bizony elképzelhető, hogy lesznek törvényhozók, akik limitálni fogják a magántulajdonban lévő gépkocsik számát! Persze itt nem közvetlenül korlátozó jogszabályokra kell gondolni, hiszen a jogalkotóknak számos pénzügyi és adótechnikai eszközük van, amivel mindezt megvalósíthatják – fogalmazott Chandran Nair, aki kiemelte: a jelenlegi gazdasági modell egyik kikezdhetetlennek tűnő pillére a források alulárazása, az extrém kapitalizmus erre alapozta a fejlődését. Ez nem jelenti azt, hogy a jövőben nem lehet húst enni, csak minden bizonnyal meg kell majd fizetni a valós árát.
Így lesz száz dollár egy hamburger
Természetesen kiszámolták a húsáru reális értékét is. Míg ma egy hamburger ára 3 és 4 dollár (cca. 600-1000 forint) a fejlett, nyugati piacokon, az előállításhoz szükséges takarmány, víz, felhasznált környezeti erőforrás és az okozott környezeti veszély hozzászámolásával nyugodtan lehet közel harmincas szorzóval számolni, azaz méltányosnak a 100 dolláros (húszezer forintos) ár lenne tekinthető.
Chandran Nair szerint a jelenlegi közbeszédben a legnagyobb kárt az okozza, hogy a legtöbb döntéshozó azt sugallja: a szabad piac, a technológiák fejlődése és a pénzügyi manipulációk adhatnak megoldást erre a ma már égető kérdésre. Pedig az egyetlen megoldás a fogyasztás mérséklése, a töretlen növekedésbe vetett hit megtörése lehet. A válság kitörésekor a nyugati kormányok kérték Ázsiát: fogyasszanak még többet. Ezzel a károkozás és az éghajlatváltozás folyamat felgyorsult. Innen nem kell komoly intelligencia ahhoz, hogy levonjuk a következtetést: további fogyasztásnövekedés eredménye a közeli környezeti katasztrófák sorozata lesz.
Halat eszünk a jövőben
A világban elfogyasztott halak és rákok közel felét akvakultúrában: tengerben vagy édesvízben ellenőrzött körülmények között tenyésztik, aminek a környezetre gyakorolt hatását nagyobb alapossággal kellene vizsgálni – figyelmeztet az ésszerű halászat népszerűsítésével az éhínség ellen küzdő WorldFish Center (Halászati Világközpont) és a Conservation International (Nemzetközi Természetvédelmi Társaság), adta tudtul az MTI. Kína részesedése az akvakultúrában 61 százalékos, a tenyésztett halak és rákok 90 százaléka Ázsiából származik.
Az akvakultúra hatása sokkal kisebb a környezetre, mint az állattenyésztésé, már csak azért is, mert jóval kisebb az energiaszükséglete. Nagy jövő áll tehát ez előtt az ágazat előtt, főként az ázsiai földrészen tapasztalható gyors urbanizáció miatt, minél több ember költözik ugyanis városba, annál gyorsabban nő az állati fehérje iránti kereslet. A ponty, az angolna, a lazac és a garnélarák azokhoz a fajokhoz tartozik, amelyek a leginkább befolyásolják a környezetet, mivel – húsevők lévén – máshonnan származó halak húsával kell etetni őket. A kagylók, osztrigák és algák tenyésztése ellenben kisebb hatással jár a környezetre.
Illyés Szabolcs/BBC News
|
 Hírsor
A hét java
|
