Az újságíró szerint ez az élet nem embernek való

Kísérlet: meg lehet-e élni a minimálbérből?

Egy hónapig tartó ”Emberkísérletében” mindössze arra kereste a választ, hogy lehet ma megélni Budapesten a minimálbérből. Válasza kijózanító – sehogy. A kísérlet hónapjában 3 almára futotta – amelyből egyet ajándékba kapott. A hagyományos reggeli – ebéd – vacsora triumvirátust is felváltotta, a ”vagy ez, vagy az” modellje.

„Heroikus” küzdelme után már-már csodával határos módon 685 forintja maradt a hónap végére. Konklúziója: ez az élet nem embernek való, mert havi nettó 60 ezer forint még a vegetáláshoz is kevés. A Mindennapi.hu a nem mindennapi projekt részleteiről faggatta a vállalkozó szellemű újságírót, akinek a szűkös keretből albérletet és diákhitelt is kellett (volna) fizetnie.

– Az ötlet és az elhatározás merész-de hogyan jött?

– Elsősorban a kíváncsiságom vezetett. Egyrészt, mostanában a kormány egyik kedvenc témája a munkavállalás, a bérek alakulása, másrészt, korábban a munkaerő-piaci változásokra szakosodott újságíróként elég sokat foglalkoztam én is a minimálbérrel. Viszont egészen eddig a bruttó 78 ezer forint csak egy üres adat volt. Csakhogy én szerettem volna tartalmat adni neki, megmutatni, hogy mennyi is ér a bruttó 78 ezer forint, meg lehet-e ennyiből élni, és ha igen, milyen színvonalon.

– Mit szerettél volna elérni az akcióddal?

– Nemrég csináltam egy riportot a Családok Átmeneti Otthonában, és itt találkoztam olyan huszonéves, 2 gyermekét egyedül nevelő fiatal anyukával is, akinek havonta még a minimálbérnél is kevesebből, 25-30 ezer forintból kell megélni. Szerettem volna felhívni a figyelmet ezekre az emberekre, illetve meg akartam mutatni, hogy ez a pénz tényleg csak az éhhalál elkerülésére elég.

– Mi volt a kísérlet módszertana, milyen betartandó szabályokat alkottál magadnak az Emberkísérlet idejére?

– Először is, kiszámoltuk a könyvelővel, hogy a bruttó összegnek mennyi a nettója. Kiderült, hogy ez 60 600 forint, amiből lejön még az albi, ami 30 ezer forint. Azért csak ennyi, mert 3-an élünk 30 négyzetméteren, szóval a rezsivel együtt is csak ennyi az én részem. Maradt tehát 30 600 forintom. Úgy döntöttem, hogy nem sumákolok, és szóltam mindenkinek, hogy ne hívjon meg se vacsizni, se piázni, ne vegyenek nekem csokit, se cigit, a lakótársaimat meg megkértem, hogy szolidarítsanak velem, például, ne álljanak neki az éhezésem kellős közepén a szemem előtt csokit zabálni. Szabály volt még, hogy nem ehetek az ő kajájukból, csak akkor, ha együtt vesszük meg a hozzávalókat.

– A blogodban minden nap beszámoltál róla, hol tartasz, hogy zsonglőrködsz a forintokkal, és hogy hogy bírod ezt az egészet. Milyen olvasói visszhangok voltak?

– Ez érdekes, mert az olvasók véleménye az Emberkísérlet alatt folyamatosan változott. Eleinte kaptam hideget-meleget, beszóltak, mert azt hitték, hogy egy hülye sznob vagyok, aki „leszállt a pórnép közé kipróbálni, milyen is az éhezés”. Aztán szerintem rájöttek, hogy nem erről van szó.

– Miért érezted fontosnak, hogy reagálj és válaszolj a kritikákra? Ennyire foglalkoztatott az anonimitás mögé bújó, önjelölt észosztók véleménye?

– Egyrészt, ez egy privát blog volt, valahol rólam szólt, a kommentelők engem szólítottak meg, úgyhogy természetesnek vettem, hogy válaszolok. Ez nem olyan volt, mint egy cikk Orbán Viktorról, amire kommentelnek ötezren mindenfélét. Egy Orbános cikknél nem állok le vitázni, hogy igazuk van, vagy nincs. Itt konkrét kérdéseket, vagy konkrét kritikákat kaptam például az életstílusomat illetően, amikre viszont válaszolnom kellett, hogy megértsenek bizonyos dolgokat, például, hogy nulla forinttal miért nincs kedvem elmenni bulizni.

– Valóban saját bőrödön tapasztaltad meg, milyen az, amikor szűkös a pénzügyi keret. Például hogy néz ki egy minimálbéren élő ember reggelije, ebédje és vacsorája?

– A kérdés helyesen inkább úgy hangzik, hogy egyáltalán melyik lesz meg, vagy melyik marad ki ezek közül. Ennyi pénzből napi egyszer tudsz normális, főtt kaját enni, húst azt körülbelül heti egyszer-kétszer. Az Emberkísérlet alatt sokszor ettem tészta és krumpli alapú ételeket – ha jól jönnek össze a dolgok, és mindegyik főétkezésre jut valami étel, akkor ideális menü lehet egy adag zöldségleves, aztán második fogásként, mondjuk krumplis tészta. Desszertnek jöhet a zabkása – na, ez például csak 169 forint egy nagy csomaggal, és csak egy kis tej kell hozzá. Az egészséges életmódot és táplálkozást pedig nyugodtan el lehet felejteni. A kísérlet hónapja alatt csak 3 almát ettem – tegyük hozzá, ebből is egyet ajándékba kaptam. Arról nem is beszélve, hogy gyógyszerekre sem futotta már a pénzből.

– Mikor tapasztaltad meg a legdrasztikusabb módon, hogy mekkora a különbség az elfogadható havi jövedelem és a minimálbér között?

– Az Emberkísérlet előtt soha nem – vagy csak a hónap végén - kellett megnézegetnem, hogy akkor melyik a legeslegolcsóbb termék. Az Emberkísérlet egy hónapján viszont más szabályok érvényesültek, minden 5 forintosnak megvolt a helye. Rossz volt, hogy állandóan agyalni kell, hogy ma mire jut, mire nem, mit, és hol kell megvennem ahhoz, hogy a hónap végére ne halljak éhen. És itt tényleg öt meg tíz forintokról beszélgetünk. Nem veheted meg például 30 forintért a zsömlét a nonstopban, el kell menni a világ végére abba a bizonyos hipermarketbe, ahol olcsó a kenyér. Mert anyagilag jobban jársz, ha egy kiló kenyeret veszel és nem 5 zsömlét.

– Hogy tudtad megoldani ennyi pénzből, hogy kikapcsolódj valahogyan?

– Hát, ki lehet ülni a Gödör elé a Deák-térre, meg a Városligetbe, az ingyen van, meg vannak ingyenes bulik is, de mi inkább a kanapé-partik mellett döntöttünk: mindenki átjött, beszélgettünk meg néztük a tévét.

– Hogy lehet öltözködni, folyamatosan új ruhákat venni ennyi pénzből?

– Turkáló. Vannak jó dolgok, viszont ezt is meg kell gondolni. Mert ha veszel egy nadrágot 500 forintért, akkor a boltban ennyivel kevesebből vásárolhatsz kaját. Én inkább húst vettem a pénzből, de szerencsém volt, mert nem ment tönkre semmim. Értem ezt úgy, hogy ha például a cipőm szétszakad, akkor azt már nem tudtam volna venni.

– Milyen kiadásaid voltak, amelyekre már egyáltalán nem futotta?

Az albérlet kifizetése után maradó 30600 forintból ki kellett volna még fizetni a diákhitelem – 10 ezer forint – meg a telefonszámlám, ami 15 ezer forint. Ha ezeket időben befizettem volna, maradt volna 5 ezer forintom egész hónapra, szóval inkább nem fizettem be, és vártam a felszólítást. Aztán, nem tudtam a családomhoz leutazni, az 2 ezer forint lett volna, ennyi pénzt meg már nem tudtam félretenni.

– Végigcsinálnád még egyszer ezt a procedúrát?

– Saját akaratomból biztos, hogy nem, ez az élet nem embernek való. Iszonyatosan felnézek azokra az emberekre, akik ezt hónapról hónapra végig tudják csinálni. Egyébként azt nem tudom, hogy a politikusok közül olvasta-e a blogot bárki is, pedig jó lett volna, mert cél lett volna az is, hogy az Audival járkáló honatyák is lássák: milyen ennyi pénzből élni, hátha akkor egy kicsit másképp állnak a témához. Ezt nem sikerült elérni, ami a vicc, hogy még arra a kérdésre se válaszolt a Kormányzati Kommunikációs Államtitkárság, hogy a jövőben mit akarnak a minimálbérrel kezdeni, tervezik-e a például összeg emelését.

Takács Gabriella

Nyitókép innen

• Cimkék:
oroszi babaett minimálbér kísérlet éhezés szegénység

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére