Ami a vádiratból kimaradt

Ki áll a romagyilkosságok hátterében? (1.rész)

Bár a most bíróság előtt álló vádlottak elfogása után egy parlamenti vizsgálat a nemzetbiztonsági szolgálatok vezetőinek felelősségét is megállapította 2009-ben, a romagyilkosságok ügyében zajló per vádiratából teljesen kimaradtak a titkosszolgálati szálak.

Az ismeretlen, aki sokat tud

A gyanúsítottakat 2009. augusztus végén fogták el, és néhány nap elteltével valaki feltöltött az internetre egy dokumentumot, amely a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) és a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) szerepét és mulasztásait feszegette az ügyben. A dokumentum hitelességét megkérdőjelezték ugyan, de az abban foglaltakat nem cáfolták a titkosszolgálatok illetékesei, és az azóta eltelt időben napvilágot látott információk fényében egyre több eleméről bizonyosodik be, hogy valós tényeket sorakoztatott fel a nyilvánvalóan titkosszolgálati bennfentes, és az államtitoksértéstől sem visszariadó kiszivárogtató.

A 2009-ben napvilágra került anyagban az állt, hogy az NBH már 2004-től szoros ellenőrzés alatt tartotta K. Istvánt és P. Zsoltot, mert szélsőséges, neonáci szervezetek tagjai voltak, neonáci rendezvényeken és külföldi utakon vettek részt, sőt aktív tagtoborzó tevékenységet is folytattak ilyen, nemzetbiztonsági szempontból különösen érdekes szervezeteknek. 2008. elején telefonlehallgatás útján olyan információkhoz jutottak a szolgálatok, amelyek szerint K. István, testvérével K. Árpáddal, valamint P. Zsolttal és még két ismerősével lőfegyverek és nagy mennyiségű lőszer beszerzését tervezik. Az értesülés alapján az NBH Hajdú-Bihar megyei kirendeltsége kezdeményezte K. István megfigyelésének meghosszabbítását, és hogy ezt a megfigyelést terjesszék ki társaira is, ám ezt a kérést az NBH-központ elutasította, sőt, K. István ellenőrzését is beszüntették 2008. májusában. A gyilkosságsorozat két hónappal ezután kezdődött.

Ki támogatta a gyilkosokat?

A dokumentum szerint szélsőségesként a negyedik gyanúsított, Cs. István sem volt ismeretlen az NBH területi kirendeltsége előtt, tudtak róla már azelőtt, hogy szerződéses katona lett. Az NBH-kirendeltség ezt bevonulásakor jelezte is a KBH területileg illetékes szervének, amely később ezen információk alapján beszervezte, és titkos kapcsolatként foglalkoztatta Cs. Istvánt. Leszerelése után a KBH az informátort felajánlotta az NBH területi kirendeltségének továbbfoglalkoztatásra, erre azonban nem került sor. Azt viszont ma már tudjuk, hogy KBH-s kapcsolattartójával ezt követően is, még a tiszalöki gyilkosság után is találkozott Cs. István. A rémkommandóba utoljára beszervezett Cs. most azt állítja, hogy amikor társai erről tudomást szereztek, likvidálni akarták a KBH-s tartótisztet.

A kiszivárogtatott dokumentum végkövetkeztetése az volt, hogy a szerény körülmények között, máról holnapra élő gyanúsítottak sem anyagilag, sem szellemileg nem lehettek alkalmasak arra, hogy önállóan előkészítsék, megszervezzék és végrehajtsák a gyilkosságsorozatot. Alaposan feltételezhető, hogy a gyanúsítottaknak támogatóik voltak, és az sem kizárható, hogy az előkészítést profik végezték. A kérdés csak az, hogy kinek, kiknek állhatott érdekében a romák körében végrehajtott gyilkosságsorozat? Tényként szögezi le a dokumentum, hogy ha az NBH Hajdú-Bihar megyei kirendeltsége folytathatta volna K.-ék ellenőrzését, megelőzhető lett volna a gyilkosságsorozat, és felderíthető lett volna a támogatói kör is. A KBH egyébként kezdetben cáfolta hogy beszervezte volna Cs.-t, ezt csak a kormányváltás után ismerte el a Honvédelmi Minisztérium.

A kiszivárogtatást követően 2009-ben az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának vizsgálata is alátámasztotta a dokumentumnak az NBH-nál elsikkadt információkról szóló állításait. A bizottság szerint ezért Szilvásy György és Ficsor Ádám akkori titokminisztereket politikai, Laborc Sándort, az NBH akkori főigazgatóját személyes felelősség terheli. Az idei vádiratból azonban már teljesen kimaradtak az ügy titkosszolgálati vonatkozásai. A márciusban ismertetett vádiratból nem derül ki az sem, ki segítette a gyanúsítottakat a fegyverek és a lőszerek beszerzésében, és honnan kaphattak anyagi támogatást. A vádirat számos olyan további részletre sem tudott fényt deríteni, amelyek tápot adnak a bűncselekmény-sorozattal kapcsolatos szerteágazó összeesküvés-elméleteknek. Ezekkel következő cikkünkben foglalkozunk.

Bodoky Tamás
 

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére