Az állam milliárdokkal finanszírozza a képzést, még sincs elég szakmunkás

Így trükköznek az OKJ-s tanfolyamokkal

Szeretne érettségi után még két évig diákbérlettel utazni a metrón? Szeretne hideg téli délelőttökön fűtött teremben, jó társaságban időzni? Szeretne diákhitelt felvenni, két évvel tovább családi pótlékban részesülni? Szeretne államilag elismert végzettséget kapni csekély fáradsággal? Akkor az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) kínálatából szemezgető szakképző intézmények valamelyikében a helye!

Tisztelet a tisztességeseknek, de…

Akár így is hirdethetnék az országszerte sokfelé induló, ám valós eredmény nélküli, pusztán „papírgyártó” tanfolyamokat. Mire jók az OKJ-s bizonyítványok? Iskolája válogatja: ha a képzés során a tanulók valamely szakma nagy tapasztalatú és a gyakorlatot közelről ismerő szakembereitől sajátíthatják el az ismereteket, akkor tárt karokkal várja őket a piac. Hasonlóképpen hasznos, ha nyelvet tanulnak, de csak akkor, ha azt valóban el is sajátítják, legalább olyan szinten, hogy egy állásinterjún képesek legyenek folyékonyan és helyesen beszélni a felmerülő témákról.

Egy csalódott nyilatkozó például kérdésünkre elmesélte, hogy az egyik rangos felsőoktatási intézmény felsőfokú szakképzésén második idegen nyelv középfokú szakmai ismeretét kínálták külkereskedelmi képzésben részt vevő hallgatóknak, ezért jelentkezett, a nyelvtanár azonban nem vette komolyan a feladatát, így a képzés befejeztével a diákoknak a sikeres középfokú szaknyelvi vizsgához még sok-sok magánórát kellett venniük.

A fővárosi szakképzési piac szinte áttekinthetetlen. A hagyományos, állami-önkormányzati iskolai szakképzés évtizedek óta leszállóágban van, a valamikor rangos szakérettségi vesztett vonzerejéből, a szakmunkásképzőkbe pedig a leggyengébb képességű, gyakran funkcionális analfabéta gyerekek mennek. Az intézmények technikai adottságai nemegyszer a 80-as évek szintjén rekedtek meg, és ahol egy-egy adományképpen kihelyezett, korszerű berendezés mégis akad, nem tudják megfizetni a hozzáértő kezelőszemélyzetet. Nem csoda, ha egy-egy hosszú távon beruházó multinacionális cég saját hatáskörébe veszi a szakemberképzést. Az Audi például már általános iskolát is indított, hogy rendelkezésre álljon a megfelelő nyelvtudású munkaerő.

Forrásszerzés mindenáron

A legtöbb továbbtanulni vágyó gyerek gimnáziumban végez, és a felsőoktatást célozza meg. Az OKJ-s szakképző intézmények azoknak kínálják szolgáltatásaikat, akiknek nem sikerül bejutniuk valamelyik egyetemre vagy főiskolára, mégis tovább szeretnének tanulni. A piac sokrétű: az állami, önkormányzati felső- és középfokú iskolák mellett egyházak, alapítványok és magánvállalkozások is szerveznek ilyen képzést. A színvonal és az intézmény valódi célja szempontjából vegyes a kép.

Az érdeklődő sajnos gyakran találkozhat olyan hirdetéssel, aminek már a szövegezése is arra utal, hogy a képzés indítójának a valódi célja a puszta pénzszerzés; különösen jellemző ez a külföldi tulajdonos által frissen alapított, szórakozva tanulást kínáló képzőhelyekre. Ám az sem garancia, ha az iskola ismert nevű, hiszen a háttérben fenntartóváltás is állhat.

Az „iskolabinisz” célja az, ami a közszolgáltatások területén általában: a minél nagyobb állami támogatás megszerzése. A tanulók után az állam úgynevezett fejkvótát fizet. Bár a sajtó az utóbbi hónapokban vidéki kistelepüléseken történt visszaélésekről adott hírt, a bennünket tájékoztató szakemberek szerint a fővárosi intézményeknek sokkal több a lehetősége a csalásra. Az OKJ-s képzéseken az előírás szerint jelenléti ívet vezetnek, és nyilvántartást követelnek meg, de egyes iskolafenntartók kijátsszák a rendelkezéseket. „Kettős könyvelést” alkalmaznak: jelenléti íveket gyártanak, a félév végén jelentkező tanulókat úgy tüntetik fel, mintha végig jártak volna, a lemorzsolódókat „elfelejtik” kivezetni a rendszerből, a „holt lelkek” után pedig felveszik az állami támogatást.

Amikor összekacsint az iskola és a diák

A másik nagy biznisz a szakképzési hozzájárulás manipulálása. Eme adót – a munkavállaló bruttó bérének 1,5 százalékát – a munkaadók fizetik, ám az állam lehetővé tette, hogy annak egy részét valamely szakképző intézménynél költsék el. Csakhogy a cégek úgy igyekeznek csökkenteni adóterhelésüket, hogy megegyeznek az iskola fenntartójával: az igazolja a hozzájárulás kifizetését, a vállalkozás pedig „kéz alatt” visszakap belőle. Így mindkettő jól jár, csak a költségvetés nem.

Ennél is rosszabb, amikor az iskola a diákokkal úgy játszik össze az ellenőrző és finanszírozó állam háta mögött, hogy a képzés érdemi tartalmát csorbítja. A jó szakember drága, tehát az iskolafenntartónak könnyebbség az olcsó óraadó alkalmazása, a rövid távon gondolkodó diákoknak pedig kedvezőnek tűnhet, hogy a bukásmentes szakiskolákban kemény munka helyett „lébecolással” is hozzá lehet jutni a végzettséget igazoló bizonyítványhoz.

Az „összjátékhoz” azonban manipulálni kell a záróvizsgát, ahol a finanszírozó állam az általa kijelölt felügyelet képviselője révén ellenőrzi a minőséget. Az iskolafenntartók személyes kapcsolataik révén igyekeznek jobb belátásra bírni a vizsgabiztosokat, illetve szemet hunynak, ha a tanárok „átlökdösik” a diákokat a vizsgán. Sokat elárul a csalási lehetőségekről, hogy egyes vizsgaelnökök a személyi okmányokat is elkérik a diákoktól, bizonyára a korábbi rossz tapasztalatok miatt.

Az ügyeskedésekkel látszólag mindenki jól jár, valójában az egész társadalom a vesztes, hiszen pocsékba ment a képzésre szánt közpénz, a végzettek nem tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, és a munkaadók nagyon nehezen találnak megfelelő dolgozókat. A magyar cégek közel negyede problémával küszködik, ha képzett, gyakorlattal rendelkező, jó szakmunkást keres, például karbantartót, gépkezelőt, sofőrt, szakácsot − olvasható a minap közzétett, éves Manpower-felmérésben. Az állam szakképzésre fordított milliárdjai szemmel láthatóan rosszul hasznosulnak. Eközben az iskolavállalkozások sokasodnak és szaporodnak: a Nemzeti Szakképzési Intézet adatbázisában csak a fővárosban 102 akkreditált OKJ-s képző helyet találtunk.

Vashegyi András

• Cimkék:
OKJ képzés csalás visszaélés szakképzés szakmunkás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére