A fővárosi biztos is hallott az utcán élők őriztetésének tervéről

Hiszti a hajléktalanok miatt: olcsó politikai haszonszerzés?

– Önt április 27-én, a szabálysértési rendelet módosítását bírálta, ezt követően nevezte ki Tarlós István hajléktalanügyi megbízottnak. Azóta négy hónap telt el. Miért mondott le?

– Valóban. Ezen a napon fogadta el a fővárosi közgyűlés azt közterületek használatára vonatkozó rendeletmódosítást, amely értelmében 50 ezer forintos bírsággal sújtható az, ha valaki életvitelszerűen a közterületen lakik. A Város Mindenkié csoport helyszíni tiltakozását követően magam is bíráltam ezt a módosítást, ezért rendkívül érdekes volt, hogy a főpolgármester éppen ekkor kért fel hajléktalanügyi biztosnak. Akkor mondtam le, amikor Tarlós István a legutóbbi közgyűlésen azt mondta, nem hajlandó ezt a rendeletet visszavonni, annak ellenére sem, hogy az állampolgári jogok biztosa megállapította, hogy a rendelet alapjogokba ütközik és annak 60 napon belüli visszavonását kérte. A főpolgármester egyértelműen jelezte, hogy nem ért egyet az ombudsmannal és állásfoglalását csak egy véleménynek tekinti. Ráadásul a közgyűlést megelőző napokban Tarlós István „hajléktalanbűnözésről” és a „hajléktalanok radikalizálódásáról” is beszélt, ami semmi másra nem alkalmas mint a szegény emberek egy csoportja elleni gyűlölet és előítéletek szítására. Bár ezt követően visszakozott, amennyiben kijelentette, hogy nem úgy értette, hogy minden hajléktalan bűnöző, ekkor is kitartott a „hajléktalanbűnözés” kifejezés mellett, ami értelmezéstől függetlenül, önmagában alkalmas a hajléktalanok elleni indulatok felkorbácsolására. Ez volt a másik olyan pont, ami miatt le kellett mondanom.

– Tudott-e arról, hajléktalanügyi biztosként, hogy közel egy éve tárgyalja a vezetés a hajléktalanok őriztetését, az úgynevezett „csukda” projektet?

– Félfüllel hallottam erről a tervezetről, és a „csukda” projekt elnevezésről is. Azonban a hivatalos, erről szóló tervezetet nem ismerem, mivel a főpolgármester ezeket maga intézte, ő tárgyalt a belügyminiszterrel is. Noha Tarlós István ezeket az információkat nem osztotta meg velem, érdekes, hogy az augusztus 31-én elfogadott Fűtött utca program mennyire hasonlít a „csukda” projekttel kapcsolatos, hallomásból ismert információkhoz. Azt gondolom, hogy a Fűtött utca program lehet az egyik végeredménye annak, amiről az elmúlt egy évben folytak a tárgyalások a belügyminisztériummal. Ez az előterjesztés valószínűleg finomodott, hiszen a végén olyan lett, ami beleillik a szociális ellátó-rendszerbe. De az is benne van az előterjesztésben, hogy a program keretében kialakított ingatlanokba akár a rendőrség is bevihet majd embereket. Ezt ennek ellenére rajtunk kívül minden párt támogatta a közgyűlésen.

– Szakértők szerint költséghatékonyabb támogatni, mint büntetni a hajléktalanokat. Ez alapján nem próbált érvelni a rendészeti megoldások ellen?

– A főpolgármestert elég nehéz észérvekkel meggyőzni, a saját elképzeléseiből szinte kimozdíthatatlan. Úgy tűnik, hogy a belügyminisztériumot, illetve a fővárosi vezetés a hajléktalan embereket zavaró tényezőknek tekinti, koszos objektumnak, amit el kell takarítani a közterületekről. Ezzel szemben én inkább abban látom a kiindulási pontot, hogy hogyan fordulhat elő az, hogy Magyarországon ezrek akár erdőben, akár közterületeken élnek. Ez egy megengedhetetlen állapot. A két megközelítés annyira eltér egymástól, hogy javaslataimnak nem sok esélye volt, ezért le kellett mondanom erről a pozícióról.

– Milyen jogosítványai voltak hajléktalanügyi megbízottként?

– Csupán véleményezési és javaslattételi jogom volt, mint biztosnak. Javaslattételi jogom képviselőként is van, ezért az inkább egy formális pozíció volt. Biztosként azt tapasztaltam, hogy érdemben nem tudom befolyásolni a városvezetést, ezért képviselőként fogom továbbvinni ezt a munkát. Azért vagyok szomorú, mert eddig úgy tűnt, hogy a főváros szeretne egy kicsit külön utat járni és önálló hajléktalanpolitikát folytatni, de most úgy tűnik, hogy mégis a Belügyminisztérium által diktált utat választja.

– Közterületen élők bírságolása, „csukda” projekt, „hajléktalanbűnözés”, csepeli gyilkosságokkal kapcsolatban csoport megjelölés. Mit eredményezhet ez a gondolkodásmód?

– Olvastam egy érdekes cikket, amiben ezt a jelenséget úgy hívták, hogy morális pánik, pánikkeltés, ami a médián keresztül nagyon jól látható. Nagyon könnyű elérni azt, hogy az emberek fejében összekapcsolódjon az, hogy ha hajléktalant lát, akkor az valami félelemkeltő, vagy bűnözéssel kapcsolatos. Például ha a csepeli ügy kapcsán akár a nemzeti nyomozóiroda első reakcióit megnézzük, mindegyik ezt a morális pánikot erősítette, ami nagyon sajnálatos. Ez egyáltalán nem segít abban, hogy a hajléktalanság problémájára, kezelésére, valódi megoldást találjunk, vagy legalább egy őszinte párbeszéd legyen róla. De nem lehet nem észre venni az olcsó politikai haszonszerzés motivációját is az ügyben. A hajléktalanok látványa zavarja az embereket, a jómódúakat azért, mert a lelkiismeretükkel szembesíti őket, a szegényebb rétegeket pedig azért, mert arra emlékezteti őket, hogy könnyen ők is ilyen helyzetbe kerülhetnek. Könnyű jó pontokat szerezni a „zavaró tényezők eltakarításával”, főként ha ez a csoport csak nagyon kevéssé tudja megvédeni magát.  

P. Horváth Csaba

• Cimkék:
hajléktalan hajléktalanügyi biztos Somfai Ágnes Tarlós István főpolgármester Fűtött utca program csukda projekt Város Mindenkié csoport

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére