Társadalom
2011-10-18 15:02:00
A rácsokon belül életekért és lelkekért küzdenekHelybéliek és az elítéltek ugyanabba a templomba járnak
A magyar egyházak képviselői 2000-től a tábori lelkészség mintájára szervezték meg a börtönlelkészi szolgálatot, a rácsok mögött sokszor más lelki táplálék nem is juthat a fogvatartottaknak.
– Négy felekezet papjai, lelkészei tevékenykednek jelenleg a börtönlelkészi szolgálatban, köztük egy rabbi – mondta Benedek Ede alezredes, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Fogvatartási Ügyek Főosztálya kiemelt főreferense. A szolgálatban részt vevő lelkipásztorok lényegében a büntetés-végrehajtás alkalmazottai.
Nyári táborok az elítéltek gyermekeinek
– Téríteni nem lehet a börtönökben, de bármely felekezet képviselői végezhetnek lelki, vallási gondozást, ha valamelyik elítélt ezt igényli. Az egyházak részéről is érkezhet megkeresés. Ilyenkor a büntetés-végrehajtás dolgozói tájékoztatót kérnek az adott felekezettől, az információkat megosztják az elítéltekkel, és ha van rá igény, az adott szervezet képviselője elkezdheti a munkát – tette hozzá az alezredes.
A büntetés-végrehajtási intézmények egyébként több mint 250 civil, egyházi és karitatív szervezettel állnak kapcsolatban. Ezek például nyári táborokat szerveznek az elítéltek gyermekeinek, ahol – akinél erre az ítélet lehetőséget ad – néhány napot a fogvatartott is eltölthet. Van szervezet, amely karácsonyra adományokat gyűjt a börtönben lévők családjának. Az összegyűlt tárgyakat aztán a fogvatartott csomagolja be, a civilek pedig eljuttatják azokat a hozzátartozókhoz. Így kaphat ajándékot például egy gyermek a távol lévő apától, anyától. E kezdeményezésekre nagy szükség van, hiszen egy-egy ítélet nemcsak az elkövető, de a család számára is nagy lelki teher.
Szabadulókat az egyházakba!
A börtönlelkészek, karitatív szervezetek figyelme a rácsokon kívülre is elkísérheti a szabaduló elítéltet. Segítenek fölvenni a kapcsolatot a saját egyházi közösséggel, a büntetés végének közeledtével felkészítik nemcsak a fogvatartottat, hanem a családot és a gyülekezetet is. Emellett figyelemmel kísérik a büntetésüket letöltött emberek visszailleszkedését.
Nem mindenki tart igényt az egyházi vagy karitatív segítségre. Benedek Ede szerint azonban mind többen élnek a börtönlelkészek nyújtotta segítséggel, kapaszkodnak a felekezetek adta vigasztalásba, lelki gondozásba. Gyakran a nevelők, a felügyelők döntenek úgy egy-egy elítélt lelki állapotát látva, hogy a lelkészek segítségét kérik.
Gospel a börtönből
A hazai börtönökben ma már külön helyiségek, imaszobák, kápolnák állnak az elítéltek és a lelkészek rendelkezésére. Ezekben van lehetőség istentiszteletek, bibliakörök, kommunikációs tréningek megtartására, egyéni beszélgetésre. A tényleges életfogytiglanra ítéltek például csak egyénileg találkozhatnak segítőikkel, csoportosan nem. A foglalkozásokon, beszélgetéseken a felügyelők nincsenek jelen, így valóban bizalmas kapcsolat alakulhat ki a börtönlakók és a lelkészek között. A lelkészeknek, bár egyházi ügyekben szabad kezet kapnak a fegyintézeteken belül, a börtönök házirendjét, a büntetés-végrehajtásra vonatkozó jogszabályokat be kell tartaniuk.
A nagyobb egyházi ünnepekkor, vasárnapokon általában vannak istentiszteletek, misék a börtönökben. E szempontból különleges hely Állampuszta, ahol a helybéliek és az elítéltek ugyanabba a templomba járnak. Utóbbiak külön sorba ülhetnek csak le, mégis részesei egy település vallási életének, van kapcsolatuk a külvilággal. Még különlegesebb formája e kapcsolatnak, amikor az intézeti énekkarok járnak fellépni a templomokba. A kalocsai női elítéltek lenyűgöző gospelei például szinte minden érseki misén fölcsendülnek.
A gyónási titok a rácson belül is az marad
Amikor börtönben végzett segítő munkája szóba kerül, Hajdú Miklós római katolikus pap Szent Ágostont idézi: „A bűnt utáld, de a bűnöst szeresd!” A sátoraljaújhelyi pap úgy véli, a szolgálat jelenléte változatosságot, színt visz a fogvatartottak életébe. Az intézetekben kialakított imaszoba, kápolna, templom egy parányi sziget, ahol nyugodtan, legalább egy-két órára kiszakadhatnak a börtönkörnyezetből. A sátoraljaújhelyi intézményben az elítéltek mintegy tíz százaléka igényli a rendszeres foglalkozást, de számuk a nagyobb ünnepek közeledtével látványosan nő. Fölmerül a kérdés: mi a teendő, ha például a gyónás alkalmával az elítélt olyasmit is megoszt a pappal, amit korábban másnak nem mondott el. Miklós atya válasza egyértelmű: a gyónási titok, az gyónási titok a börtönben is.
L. Molnár István református börtönlelkészként Pestszentlőrincen szolgál. 1990 óta végzi ezt a munkát, de még soha nem érezte magát veszélyben az elítéltek között. Úgy tartja, a lelkészt a rácsok mögött is becsülik. Elfogadják, ha konfliktust próbál föloldani, esetleg súlyos nézeteltérést megelőzni egy-egy foglalkozáson.
Volt, hogy a hetyke „Kint találkozunk!” felkiáltást újabb 7 év börtön követte. Akadt olyan is, aki elsőként a lelkésznek vallotta be az igazságot. Ha pedig neki elmondta, akkor legközelebb a nevelője, ügyvédje elől sem titkolja el. A kikívánkozó, lelket nyomó vallomást a lelkész is a felszínre hozhatja, ha sikerül elfogadtatnia a bűnössel, hogy „az igazság szabaddá tesz.” A lelkész számára az a fontos, hogy a fogvatartott eljusson Jézushoz, hogy azt milyen felekezet segítségével teszi, már kevésbé lényeges – állítja a lelkipásztor.
Vass Imre
|
