Társadalom
2011-07-05 17:00:00
Az öngyilkosság nem más, mint problémamegoldásHátborzongató: hideg fejjel mentek a halálba a budaörsi tinik
Még a sokat látott toxikológust is megdöbbentette a budaörsi tinédzserek kettős öngyilkossága.
Zacher Gábor, a fővárosi Erzsébet Kórház osztályvezető főorvosa szerint a legszörnyűbb, hogy a fiatalok nem hirtelen, hanem tudatosan, módszeresen előkészítve követték el tettüket.
– Kegyetlen módját választották az öngyilkosságnak a Budaörsnél megtalált lányok. Mostanában agresszívabban vetnek véget az életüknek a fiatalok vagy ez egy extrém eset volt?
– Azt gondolom, ez egy szokatlan eset volt, az öngyilkosság „módszereinek” tekintetében nem sok változott az elmúlt időszakban. Jellemzően a gyógyszerhez nyúlnak a legtöbben, az öngyilkosok több mint háromnegyede így próbálja megölni magát. A mostani esetben számomra az volt döbbenetes, ahogy előkészítették a tettüket. Ez ugyanis nem hasonlítható össze azzal, hogy az illetőt csapás éri, benyúl a gyógyszeres fiókba és előkap egy doboz altatót. Ezek a fiatalok nagyon tudatosan, sok információt összegyűjtve, nem egy hirtelen gondolattól, érzelemtől vezérelve vetettek véget az életüknek.
– Fiatal, 19 és 21 éves lányokról beszélünk. Hogyan lehetséges az, hogy az életösztön nem győzte le a halálösztönt?
– Nem tudni, mi volt az ok, az biztos, hogy ezek a lányok valóban meg akartak halni, ezt bizonyítja az a hosszas és tudatos előkészítés, amiről beszéltem az imént. Általánosságban az a tapasztalatom, hogy vannak olyan esetek – szerencsére nagyon ritkán – amikor nincs eszköz, módszer, amivel le lehetne beszélni az illetőt a végzetes tettéről.
– Sokan állítják, az internet elterjedésének egyik káros mellékhatása, hogy megszaporodott az öngyilkossági esetek száma a gyerekek és a fiatalok körében. Ön is osztja ezt a véleményt?
– Sajnos tény, hogy a világháló mindenre kínál megoldást. Ha most felmennék egy közösségi oldalra és feltenném a kérdést, hogy mivel és hogyan ölhetem meg magam a leggyorsabban, pillanatokon belül özönlenének felém a válaszok, a tanácsok, ötletek. Valószínűleg, még társakra is lelnék.
– Mennyire jellemző a problémamegoldásnak ez a módja a fiatalokra?
– Nem a fiatalokra, inkább a magyarokra jellemző. Számos kutatás igazolta, hogy problémamegoldás tekintetében bizony igencsak rosszul állunk. Hajlamosak vagyunk a legegyszerűbb módszert választani, vagyis kilépünk a helyzetből.
– Veszélyben vannak a mai gyerekek?
– Ezt családja válogatja. Azt tudni kell, hogy manapság a szülők egyszerűen nem ismerik saját gyereküket. Egy vizsgálat kimutatta, hogy egy átlagos felnőtt naponta legfeljebb 7 percig foglalkozik a csemetéjével. Ez az idő bizony nemcsak ahhoz kevés, hogy észrevegyék, ha baj van, egyszerűen ahhoz sem elég, hogy megismerjék a jeleket, amik általában megelőzik a végzetes tetteket.
– Az Ön által vezetett osztályra szinte naponta szállítanak be öngyilkos tiniket, sőt, egyre több gyereket is. Mi az első gondolata, mérges rájuk, vagy sajnálja őket?
– Az első gondolatom általában egészen más. Végzem a dolgom, a kollégáimmal együtt igyekszünk minél hamarabb stabilizálni a beszállítottak állapotát. Általában pedig meggyőződésem, hogy az esetek döntő hányadában a fiatalok, a gyerekek nem tehetők felelőssé a tettükért. Minden esetben meg kell nézni a családi hátteret, a közeget, és csak ezután mondható bármiféle vélemény.
– Mit szólnak a megmentettek? Mérgesek Önökre vagy hálásak?
– Nem szoktak mérgesek lenni, inkább hálásak. Az osztály falára egyébként nem véletlenül van kiírva: „Ez itt a való világ”.
– Számon tartanak öngyilkossági rekordert az osztályon?
– Igen, van valaki, aki már több mint háromszázszor kísérelt meg öngyilkosságot. Mostanában egyébként nem láttuk, remélem, jól van. Az ő példája is azt mutatja, hogy sokan vannak, akik a problémamegoldásnak a lehető legrosszabb formáját választják. A „rekorderünk” amúgy teljesen átlagos életet él, nincs vele semmi gond, de ha bármi akadályba ütközik, ha bármilyen negatív hatás éri, így próbálja „megoldani”. Ez manapság a legnagyobb gond. Ideje volna megtanulnunk a problémamegoldás egyéb módjait is, még akkor is, ha azok kicsit bonyolultabbak!
Szigeti Ildikó
|