Az állam feladata lenne perspektívát kínálni

Európa szenvedni fog – de meddig?

– Mi a költségvetési hiány drasztikus megemelkedésének oka?

– Az évközi teljesülési adatok könnyen lehetnek megtévesztőek, mert sok tervezett bevétel csak az év végén fut be.  Idén a magánnyugdíj-pénztári vagyon 530 milliárd forintja és a különadók jelentős bevétele is csak az év második felében érkezik be. Ettől függetlenül el van csúszva a költségvetés, aminek több oka  van. Az egyik, hogy az előző évben nem a tervnek megfelelően alakultak a bevételek, így a korábbi rossz előrejelzés további csúszást okozott. A másik, hogy a társasági adó, ami már több éve kellemetlen meglepetéseket okoz, valamint az áfa és szja bevételek sem úgy csordogáltak, ahogy arra számítottak.

– Milyen szerepe van ebben az egykulcsos adórendszer bevezetésének?

– A kormányzatban úgy remélték, hogy jelentős fogyasztásélénkítő hatása lesz, ennek ellenére alapvetően nem számoltak vele. Éppen ezért az adóbevételek elsősorban nem emiatt maradnak el, hanem mert a lakossági fogyasztás bővülése, a gazdaság nem várt lassulása, a svájci frankhitelek törlesztőrészletének emelkedése, illetve az óvatossági megtakarítás elmarad a tervezett 2,6 százaléktól. Azonban kétségtelen, hogy ugyanez az új adó nagy adótömeget hagyott a magas jövedelmű, alacsony fogyasztási hajlandóságú, és az egyébként bizonytalan gazdasági helyzetben vélhetően még inkább megtakarító háztartások körében. Az alacsonyabb jövedelműek esetében reálértelemben jövedelemcsökkenést lehetett megfigyelni, ami természetesen a fogyasztás visszaeséséhez vezet.

– Az egykulcsos adórendszert sok helyen a gazdaság kifehérítése céljából vezették be. Elmondható ez nálunk is?

– Az egykulcsos adó fehérítő hatásáról valójában sokkal kevesebbet tudunk, mint amilyen magabiztosan állítjuk, nem csak Magyarországon. Az első években nem lehet különösebben látványos eredményre számítani. Körülbelül annyival csökken az adóbevétel, mint az adócsökkentés mértéke. Ha a következő évben látunk valamiféle élénkülést vagy fehéredést, nem tudhatjuk biztosan, hogy mitől van. Az egykulcsos adót bevezető országok azt jó, stabil gazdasági körülmények között tették meg. Mi, most azonban recessziós környezetben vagyunk és leszünk is, és ez nem segít.

– Fenntartható ez az adórendszer? Hiszen ez is a szegényebb rétegeket sújtja a legerősebben, a válság is őket érinti a legérzékenyebben…

– Ez alapvetően értékválasztási kérdés. Az, hogy egy ország mit gondol arról, hogy a többletteljesítményből mennyi jövedelmet osszon újra az állam és azt milyen módon tegye, arra a világon nagyon sokféle működő példát láthatunk. Az egykulcsos adót nem utasítanám el élből. Néhány jó tulajdonsága segíthetne a magyar helyzeten is. Például, hogy egyszerűsíti az adórendszert, ami talán leszoktatja a gazdaságpolitikusokat az adóbonyolító fetisizmusukról. Lehet akár ösztönző hatása is, hiszen jelentősen visszaveszi a marginális adókulcsokat.

– Akkor nincs probléma ezzel a döntéssel?

– De, kettő is.  Az egyik, hogy konjunktúrakezelés szempontjából teljes félrenézés volt. A világgazdasági helyzet rendkívül bizonytalan, s itt ilyen adóátrendezést végrehajtani, ami a magas fogyasztási hajlandóságúaktól csoportosít át jövedelmet az alacsonyabb fogyasztási hajlandóságúakhoz, nem biztos, hogy jó tempóban bevezetett lépés. A másik jelentős probléma, hogy amit Magyarországon egykulcsos adóként bevezettek, az nem a klasszikus értelemben vett egykulcsos adórendszer. Tapasztalataim szerint óriási a tudatlanság ezzel kapcsolatban. Azt gondoljuk, hogy egyetlen lineáris adókulccsal adózik szegény és gazdag egyaránt. Pedig ilyen  csak Grúziában és Bulgáriában van. Az egykulcsos adó a legtöbb országban progresszív, mert olyan alapkedvezményt építenek be, ami összességében lehetővé teszi, hogy a magasabb jövedelemkategóriákban magasabb átlagos adókulcs érvényesüljön,  jelentős adóbevételt generálva. Ez azonban nem fogja vissza a fogyasztást. Nekünk is ilyen típusú adóban kellett volna gondolkodnunk, úgy, hogy a méltányosságot is szolgálja és a társadalmi szolidaritásban is részt vegyen. Most ráadásul a gyors kivezetést olyan bonyolult módon tervezzük kompenzálni, hogy az egykulcsos adó egyik legszimpatikusabb vonása, az egyszerűség is elvész.

– Sokan ráadásul a minimálbéreseket is támadják, hogy keveset adóznak az adójóváírások miatt.

Madár szerint az európai gazdaság elment a falig. A képet itt találtuk

– Arról azonban elfeledkeznek, hogy nem minden minimálbéres adóelkerülő, és arról is, hogy az alacsony SZJA terhelés mellett magas a járulékteher. Nem biztos, hogy jó az adóelkerülők ellen úgy küzdeni, hogy megemeljük az adókat és ezzel az egyébként tényleg alacsony munkatermelésű, képzetlen emberek munkaköltségeit. Főleg nem úgy, hogy az a nagyon helyesen deklarált célunk, hogy a foglalkoztatottság  növelésére helyezzük a hangsúlyt.

– Hogy lehetne a költségvetési hiány lyukait úgy betömni, hogy az a társadalmat se viselje meg túlságosan?

– Szerintem sehogy. A jövő évi költségvetésen akkora lyuk tátong, amit csak nagyon kemény intézkedésekkel tömhet be a kormány. Végre kellene hajtani a Széll Kálmán-terv 550 milliárd forintos kiigazítását úgy, hogy az alapvetően kiadásoldali csökkentés legyen. És a kormány által választott kockázatos út miatt ez ma már nem is elég, erőteljes bevételi lépésekre is sor kerül. A Matolcsy által bejelentett csomag azonban számomra mind méretében, mind szerkezetében csalódás.

– Ön is úgy látja, hogy a kormábny gazdaságpolitikája megbukott?

– Igen, de nem most, hanem már tavaly. Mindez, amit most látunk, ennek az eredménye. Az adókiengedéssel 5-600 milliárdot hagytak a gazdaságban, amit ha nem tettek volna, most nem kellene óriási kiigazításon törni a fejüket. Ráadásul abban az esetben a Széll Kálmán-terv végrehajtásával most „mintaország” lehetnénk az Unióban. Ezt a történelmi esélyt a kormány elhibázta. Az egyetlen szerencsénk, hogy azóta észrevették és új gazdaságpolitikát hirdettek, amivel együtt járnak ezek a népszerűtlen intézkedések, amik amúgy feleslegesek lettek volna. A gondok alapja valószínűleg az, hogy még soha senki nem mutatta meg őszintén a magyar társadalomnak, hogy ennyi a pénz, ebből kell gazdálkodni, ebből nem tudok mindenkit egy bizonyos életszínvonalra felhúzni. De ezzel egyszer szembe kell nézni.

– Mennyire elfogadható a központi hatósági ármegállapítás terve?

– Nem ördögtől való, létező megoldás. Van ahol szélesebb körben alkalmazzák, van ahol kevésbé. Amit látni kell, hogy Magyarországon az elmúlt években nagyon sok helyen borzasztóan rosszul működtek bizonyos intézmények. A kormány ezekre most úgy reagál, hogy türelmetlenül szétveri őket, ahelyett, hogy megpróbálná őket javítani. Így járt a magánnyugdíj-pénztárak rendszere és a költségvetési tanács, aminek inkább a jogkörét kellett volna bővíteni. A hatósági ármegállapítás terve is ilyen lehet, a kormány ahelyett, hogy felmérné mi áll a drasztikus áremelések hátterében, számára egyszerűbb megoldással él. Az elmúlt években valóban nagyon gyorsan emelkedett bizonyos szolgáltatások ára, ezért lehet létjogosultsága, hogy egy felsőbb hatóság egy időre értelmes korlátot szabjon. De véleményem szerint ahhoz, hogy ez jól működjön, kell egyrészt alapos vizsgálat, ami akár településenként, akár szolgáltatónként,felméri, hogy mik az áremelés okai. A másik, hogy időközben gondolkodik a kormány, hogyan lehet úgy visszaadni újra, akár önkormányzati szintre vagy piaci alapúvá téve az árazást, hogy közben hatékonyabb legyen, mint az elmúlt években. Tartok tőle, hogy ezek közül igazán egyik sem lesz megvalósítva a következő években.

– Mi a véleménye arról, hogy az állam szembefordul a bankokkal? 

– Az állam szerepe egy működő kapitalizmusban az ösztönzés, és akkor ösztönöz jól, ha perspektívát kínál mindenki számára. Ha ezt nem nyújtják az embereknek és vállalkozóknak, akkor hiába hajtják be az elmúlt évek minden állítólagos „gonoszságát”, nem lesz működő ország. Ez igaz a most első számú közellenségnek kikiáltott bankszektorra is. A tervek egy része politikai demagógiába hajló kommunikációs fogás, hogy ezekből mi valósul, meg nem tudjuk..

– Milyen gazdasági hatásai lesznek a rögzített árfolyamos végtörlesztésnek?

– Azt hiszem, az egész devizahiteles-probléma félrekezeléséről van szó. Nem a devizahitel az alapvető probléma, hanem, hogy a forinthitellel együtt túlságosan jelen van a gazdaságban. A háztartások eladósodottságát általában mérsékelni kellene. A devizahitellel ezen belül az a probléma, hogy túlságosan érzékennyé tesz az árfolyammozgásokra, így jelentős hatást tud gyakorolni a fogyasztásra és elveszíti tőle a hazai monetáris politika a hatékonyságát. A magyar állam most a legjobb helyzetben lévő devizahitelesek megmentésére szolgáló eszközt dolgoz ki, ami várhatóan nem jó semmire. A bankok hitelezési kedve már most is rendkívül alacsony, amit csak tetézhet ez a teher. Mindez negatív hatással van a foglalkoztatásra és ezáltal Magyarországot recesszióba taszíthatja. Ha újra növekedni kezd a munkanélküliség, az senkinek sem lesz jó. Ennek a lépésnek sokkal nagyobbak a kockázatai, mint amekkora a lehetséges haszna.

– Pedig a kormány fő célja a munkahelyteremtés. Ennek az intézkedésnek a tükrében hogyan valósulhat meg?

– Valószínűleg ezekkel a technikákkal sehogy. Az a tanulság, hogy a kormány az egyéb okokból elhatározott céljai és eszközei, a fő stratégiai víziónak, a foglalkoztatás növelésének, szemmel láthatóan szembe mennek. Ugyan vannak kisebb területek, ahol helyes szakpolitikai lépések születnek és megpróbálják a foglalkoztatottságot érdemben növelni, de közben más, óriási lépésekkel ezzel szemben haladnak. Ilyen például az egykulcsos adó, ami biztos, hogy sokáig nem fog még foglalkoztatottságot bővíteni, ebben a formájában, ahogy most bevezettük és ilyen ez a végtörlesztéses technika, ami szintén a gazdaságot leültető lépés.

– Hogyan látja Európa helyzetét?

– Európa „elment a falig”, elfogytak az eszközei, amiket a válság kezelésére alkalmazhat. Szerintem a görögök menthetetlenek, csődbe fognak menni, nem úgy mint júliusban, az adósság-átütemezéssel, hanem masszív csődbe, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag fizetésképtelenné válnak, majd megmondják, hogy az eddigi adósságok felét fogják majd csak visszafizetni. A bankrendszer megroppan, fel kell majd tőkésíteni. Azt már láthattuk, hogy a görög csőd erősen megfertőzte az olasz és spanyol gazdaságot, az Európai Központi Bank beavatkozására volt szükség, hogy az európai kötvénypiac ne omoljon össze. A német és a francia bankok a legkitettebbek a görögöknek. Lehetséges, hogy a közhangulat olyan euróellenes politikát helyez hatalomba, hogy azáltal az eurózóna szétesik, de ennek az esélye szerintem kicsi.

– Hova vezet az, hogy a hitelválságot hitellel kezeljük?

– Abban az értelemben, hogy a lejáró hitelt új hitelből újítjuk meg, ez  természetes adósságmenedzselés Abból a szempontból, hogy a gazdasági lassulást a súlyos eladósodás mellett is költségvetési élénkítő programokkal próbáltuk kezelni, nem volt helyes. Erről az útról  Európa már letért, de a legtöbb ország még így is adósságspirálban van. Szerencsére azért már látszik a kiút. Már ott vannak azok a kiigazítások, melyek megfordíthatják ezt a folyamatot. De ezzel együtt én arra számítok, hogy az elkövetkezendő sok sok évet úgy fogjuk hívni, hogy Európa adósságválsága. Időről időre elbizonytalanodnak a politikusok, hogy kell-e ezt csinálni, időről időre elbizonytalanodnak a tőkepiacok, hogy asszisztáljanak-e ahhoz, hogy a politikusok elbizonytalanodnak. Így újra és újra visszatérnek a helyes pályára. Mivel a felhalmozott óriási adósságok normális szintre csökkentése sok időbe telik, Európa szenvedni fog, ezért az egész fejlett világ alacsonyabb fejlődési pályára kell hogy álljon. Európának önfinanszírozóvá kell válnia. Az elmúlt évtized a jövő feléléséről szólt, a következő az ebből való fájdalmas visszalépésről fog.

Kotulics Mónika

• Cimkék:
válság Magyarország Unió bankrendszer gazdaság megszorítások

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére