Aki a Jobbikot parlamentbe juttatta – portré (1)

Eltűnt Morvai Krisztina

Érdekes életút Morvai Krisztináé: a nők és szexuális kisebbségek jogainak védelmétől ível a kisebbségvédő attitűddel nehezen jellemezhető Jobbik Európai Parlamenti és országgyűlési választási előkelő listás helyéig. Egyes vélemények szerint a 2006 őszén tapasztalható rendőri jogsértések vezettek nála pálforduláshoz, más vélemények szerint az, hogy a magyar hatóságok nem delegálták újra az ENSZ nőjogi bizottságába egy Izrael államot bíráló állásfoglalása miatt. Morvai Krisztina a fenti feltételezésekkel szemben magát alapelveihez mindvégig következetes keresztény jogászként definiálja.


Morvai a melegekért

Juhász Géza jogvédő 1993-ban ismerte meg Morvai Krisztinát a Homoszexuális Egyetemisták és Főiskolások Baráti Körének találkozóin. Ezeket a találkozókat a Budapesti Anarchista Csoport helyiségében tartották, de más napokon. A Baráti Kör szervezői hívták meg Morvai Krisztinát, mivel akkoriban rendszeresen tartott előadásokat a szexuális kisebbségek jogairól.
Juhász visszaemlékezése szerint Morvai akkori előadásának a nagy részét az tette ki, hogy érvelt a beleegyezési korhatár leszállítása mellett. Ugyanerről a Szociológiai Társaság miskolci országos konferenciáján is tartott előadást. Az első magyar meleg egyesület a Homeros, a Lambda Budapest Baráti Társaság és a csak informálisan működő KeserGay zsidó meleg csoportosulás még ugyanez év szeptemberében adta be beadványát a beleegyezési korhatár leszállításáról az Alkotmánybírósághoz.

A szervezetek szerint a beadványt nem más írta, mint Morvai Krisztina, ami azért is hihető „mert akkoriban senki más nem tudott volna ilyen színvonalú beadványt írni”. Morvai Krisztina így emlékezik vissza a HIV-fertőzötteknek nyújtott jogi segítéségre a Magunkfajták című, vele készült interjúkötetben: „Rettenetes volt megélni azt, hogy fiatal emberek megkapják ezt a szörnyű kórt, sőt mindez akkor, a kilencvenes évek elején még rettenetesebb volt. Nem elég, hogy megkapták a fertőzést, egyből kiderült homoszexualitásuk, és onnantól kezdve teljes kirekesztettségben élték a hátralevő életüket, folyamatos félelemben, hogy elveszítik az állásukat, hogy nem kapnak orvosi kezelést. […] Megpróbáltam ezeken az embereken jogászként segíteni és melléjük állni, olyan módon viszonyulni hozzájuk, ahogy Krisztustól tanulja a keresztény ember és keresztény jogász”.


A családon belüli erőszak ellen

1998-ban jelent meg Morvai Krisztina Terror a családban című könyve, 2002-ben pedig elindított egy kampányt a családon belüli erőszak büntethetősége mellett. A kampányt Morvai szervezte asszisztensével, Pap Enikővel. Ekkor történt Simek Kitti ügye is, ami komoly sajtóvisszhangot kapott és közérdeklődésre tartott számot, illetve ekkoriban történt egy másik eset, amikor egy bántalmazó a láthatóság ideje alatt megölte a 8 éves kisfiát. 2003-ban Eörsi Mátyás (SZDSZ) és Vadai Ágnes (MSZP) nyújtott be határozattervezetet amiben szerepelt a családon belüli erőszak elnevezés alatt egy új törvényi tényállás beiktatása, a fenyegető zaklatás büntetése és a távoltartó rendelkezés bevezetése. – Lehetséges, hogy az Eörsi által benyújtott tervezetet eredetileg Morvai Krisztina írta, azt tudom, hogy egyeztettek – mondja Juhász, aki maga is véleményezte a tervezetet.

A családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló 45/2003. (IV.16.) számú országgyűlési határozat végül 2004. március 31-i határidőt szabott a kormánynak, hogy teljesítse az országra háruló nemzetközi kötelezettségeket. Bárándy Péter, akkori igazságügyi miniszter áprilisban állt elő a távoltartási törvény első verziójával, igaz az eredeti javaslatból több fontos pontot kihúzott.

2003-2004 ellentmondásos, de a magyarországi feministák számára bizonyos értelemben még így is virágkorszak volt. Erre az időre esett Lévai Katalin esélyegyenlőségi minisztersége is. Lévai szabad kezet adott Betlen Annának, aki elkötelezett volt a nőjogi ügyek mellett. Morvai ekkoriban tanácsadóként működött, tanulmányokat írt és a sajtó szerint milliós összegeket fogadott el értük. – Amit akkor is hallottam, hogy Morvai kap pénzt a közreműködéséért, de hogy miben is áll ez és mennyit kap érte, arról nem voltak világos információim. Csak azt beszélték, hogy Morvainak sokáig nem fizettek és emiatt többször is a munka abbahagyásával fenyegetőzött – fogalmaz Juhász.

 

Hamar elkönyvelték fideszesnek

2002-ben Morvai a beszédeibe már beleszőtt MSZP-nek való beszólásokat is, amit azok igen rossz néven vettek. Németh Erika MSZP-s képviselő, aki a frakció emberi jogi munkacsoportjának például nem volt hajlandó egy asztalhoz ülni Morvaival. Valószínűleg többről volt szó és nem csak az kelthetett vele szemben bizalmatlanságot, hogy állandóan a kereszténységét hangoztatta – erre az időszakra esett hitében való újbóli megerősödése. A kereszténységre való hivatkozással azonban erős retorikai támogatást tudott adni az emberi jogi liberális értékrendnek.

– Voltak többen, akik céloztak, hogy akkor döntsem el, fideszes vagyok, vagy MSZP-s, illetve SZDSZ-es, bár ez utóbbi kettő egy és ugyanaz. Nem értették, miként illik össze ez a sok minden, amit én képviselek. Mert, aki a melegeket védi, az hogyan lehet például abortuszellenes – válaszolja Morvai a vele készült interjúkötetben a liberális jogvédelemnek és a feminizmusnak a keresztény, konzervatív világnézettel való látszólagos ellentmondását firtató kérdésre. Még 2001 folyamán, az első Orbán-kormány idején, Harrach Péter minisztersége alatt is készült tervezet a családon belli erőszak áldozatai védelmére, amit főleg Morvai Krisztina és Betlen Anna írtak. Ez a tervezet végül fiókban maradt.

Morvai 2002-től sokat hangoztatta, hogy elege van arról, hogy négyszemközti találkozókat kérjen politikusoktól ezért csinál egy utcai kampányt nyomásgyakorlásképpen. Az MSZP-n belül ezt úgy értékelték, hogy Morvai, ameddig Fidesz volt hatalmon, a szobákban győzködött, és amint a Fidesz megbukott, már utcai kampányt szervez. Az is igaz, hogy Morvait még a Fidesz jelölte az ENSZ nőjogi bizottságába (CEDAW) a jelölést viszont az MSZP-SZDSZ kormány is fenntartotta.

 

Pártos nőszervezetek

2003 és 2004 között Magyarországon 100-120 női civil szervezet volt. Az Európai Uniós csatlakozás egyik hatása az volt, hogy felmerült az igény, hogy a magyar nőszerveztek is vegyenek részt vegyen az európai női lobbiban. Az Európai Női Lobbi (European Women's Lobby) felépítése olyan, hogy országonként csak egy szervezet lehet a tagja. Elindult a vetélkedés a szervezetek között, hogy melyikük legyen az.

A Magyar Nők Szövetsége a pártállami nőszövetségnek volt az utódja egy Andrássy úti villában. Évi 7-8 milliós központi költségvetési támogatást kaptak, főleg csevegéseket szerveztek, leginkább MSZP-holdudvari meghívottakkal. Nem is voltak igazi nőjogi aktivisták, de jó kapcsolatot ápoltak Lévai Katalinnal és Szili Katalinnal. A Fidesznek is volt hasonló női ernyőszervezete, az Ékes Ilona nevével fémjelzett Magyar Asszonyok Érdekszövetsége.

Az SZDSZ-közeli MONA (Magyarországi Női Alapítvány), amely ekkor látta elérkezettnek az időt, hogy megszervezze maga köré a harmadik női ernyőszervezetet. Ez a szervezet lett a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Hungarian Woman's Lobby), amelynek a MONA szervezte és befolyásolta az alakulását. Nagyjából negyven nőszervezetből lett a Női Érdek, amely magához vonzott több független szervezet mellett néhány kisebb, a szocialistákhoz közel álló szervezetet és néhány konzervatívabbat is, így középen állónak tűnt és végül elnyerte az Európai Női Lobbiban való képviselet jogát.
 

Az elnök Wirth Judit (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen – NANE), Juhász Borbála alelnök, Lévai Katalin alatt lett a női ügyek főosztályvezetője, a szervezet titkára pedig Csapó Ida lett – aki a '90-es években az SZDSZ-alkalmazottja volt – a Magyar Internetező Nők Egyesületének (MiNők) elnöke. Tóth Herta, a szervezet későbbi titkára, Tóth Tiborné MSZP-s képviselő lánya Dobrev Klárával és az MSZP-közelinek mondott Herczog Máriával jelenleg is együtt ül az UNIFEM-ért Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület elnökségében.

„Morvai Krisztina ugyanebben az időszakban, az új a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség szervezése alatt volt a legaktívabb, nőjogi témákban mégse hívták meg. Az akkori kormánypártokhoz közeli szervezők talán azért nem akarták Morvait, mert nem volt lojális, pedig komoly szándék esetén Morvait rá lehetett volna beszélni, hogy álljon az élére. Az MSZP-SZDSZ lobbi a női szervezeteket is megszállta, ráadásul úgy, hogy Morvai kerüljön légüres térbe” – értékeli az időszakot Juhász.


Göncz Kingáék ellopták a bulit

Azután, hogy 2004-ben Lévai Katalin elment Európai Parlamenti képviselőnek, Göncz Kinga lett az esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszter, véget ért a feminista reneszánsz időszaka. Göncz Kinga megvált Betlen Annától és esélyegyenlőségi kérdésekben a miniszter asszonnyal jó viszonyt ápoló Herczog Mária szava lett döntő. Forrásaink szerint onnantól kezdve a kormány azoknak a szervezeteknek adott pénzt, amelyekben Herczog Mária és barátai voltak érdekeltek. – Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy senki nem rúghatott labdába, akit nem Herczog Máriának hívtak – mondja egyik névtelenséget kérő forrásunk.

Nőjogi forrásaink szerint a mögött is a Herczog Mária-féle mediátor lobbi állt, hogy a nőjogi szervezetek által előkészített és SZDSZ-es politikusok által benyújtott távoltartási-törvényt MSZP-s módosító javaslatokkal teljesen felforgatták és végül – évekig tartó vajúdás után – egy az eredeti elképzeléssel ellentétes szemléletű, az áldozatot is hibáztató, a családon belüli bántalmazást mediációval orvosolható konfliktusként felfogó törvényt fogadtak el – amit Sólyom László, akkori államfő aláírás helyett az Alkotmánybírsághoz küldött véleményezésre.

Morvai Krisztina ötlete volt a a Prostitúció Nélküli Magyarország Mozgalom, amit Forgács Zsuzsával és Betlen Annával kezdett el szervezni. Igaz, Morvai maga csak néhányszor szerepelt a mozgalom nevében, a 2004-es konferencia szervezésében részt vett, de akkoriban már gyakran járt New Yorkba a CEDAW üléseire, a prostitúció-ellenes mozgalmat főleg Forgács Zsuzsa vitte tovább. Morvai kivonult a szervezésből és elkezdett egyre keményebb hangvételű, számon kérő, szidalmazó leveleket írogatni, főleg Göncz Kingának. – Morvait szakmailag megalázták, elszívták előle a levegőt meg a pénzt, elszippantotta előle a témát az MSZP. Máig nem tudni, hogyan költötték el a családon belüli erőszak elleni fellépésre szánt pénzeket – mondja egyik forrásunk.

Beszédes, hogy miközben az érdemi munkára nem jutott pénz, a Gyurcsány Ferenc-féle minisztérium el tudott szórni 70 milliót egy értelmetlen kampányra, ahogy egyik forrásunk fogalmaz: – A civil szervezetek helyett a reklámcégeknek juttattak. Egy másik nőügyi aktivista forrásunk szerint az összes eddigi kormánynak a nőügy csak bokréta volt a kalapján: – Morvai teljes joggal mondhatta, hogy csalódott mindkét oldalban.

Forrásaink egybehangzó véleménye szerint érdemleges és tartós intézkedések, az aktív civil szervezetek támogatása helyett egy MSZP-közeli lobbi finanszírozta a saját értelmiségi holdudvarát. Nagyjából ebben az időben történt, hogy Morvai kiszállt a nőjogi ügyekből és elhatározta, hogy az MSZP-SZDSZ kormány legelszántabb ellenfele lesz. A kérdésre, hogy ennek a körülménynek milyen szerepe volt abban, hogy Morvai egyre radikálisabb jobboldali hangnemet ütött meg Juhász Géza így felel: – Hogy emiatt kezdett-e el még az izraeli arab nők helyzetével is foglalkozni? Nem tudni. Nagyon kemény hangú, felszólító leveleket írt Göncz Kingáéknak, de még nem zsidózott.

(holnap folytatjuk)

–tl–
 

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére