Közgazdászok az államcsődről

Becsődölni, vagy nem csődölni? Ez itt a kérdés

A közelmúltban három közgazdász kutató is felvetette, az elmúlt három évtized csődjeinek tanulmányozása után, hogy pusztán gazdasági szempontból az államcsőd nem is akkora katasztrófa. A két legfrissebb tanulmányt ismertetjük.

Mit jelent az államcsőd?

Egy szuverén állam az általa felvett kölcsönöket vagy azok egy részét nem fizeti vissza, és ezen szándékát ki is nyilvánítja. A csőd nem jelenti feltétlenül, hogy a nemzetállam egyáltalán nem fizet – a hitelezőkkel való alkudozás során alakul ki, hogy mikor és mennyi adósságot kénytelenek leírni.

Izland például teljes csődöt jelentett be 2008-ban. Ez teljes bankrendszerének bedőlését okozta, valamint az izlandi fizetőeszköz leértékelődését, de mivel Izland kicsi, és mivel főként az izlandi bankok voltak súlyosan eladósodva, az IMF segítségével viszonylag hamar kikapaszkodott a csődöt követő gazdasági válságból. Argentínának végül adósságai 75%-át engedték el a hitelezők, de – ismét az IMF közreműködésével – a hitelek egy részét átstrukturálták, így a végeredmény ennél kedvezőbb lett.

A Görögország rendezett csődjével kapcsolatos álláspontok többsége ma a görög adósság 50%-át tartja reménytelennek.

Milyen előjelei vannak az államcsődnek?

Az államok folyamatosan kötvényeket adnak el a piacon, így finanszírozzák a működésüket. Az államkötvények kamata aszerint változik, mennyire érzik kockázatosnak a befektetők az ország gazdasági vagy politikai helyzetét. Ha egy államkötvény-aukción – Magyarországon ezeket az ÁAK tartja – nem sikerül elég kötvényt eladni, mert a hitelezők (bankok, befektetési alapok stb.) nem találják elég magasnak a megígért kamatot, az a csőd első jele is lehet.

Logikus: ha az állam nem tud hitelt felvenni, akkor nem tudja visszafizetni az éppen lejáró hiteleket és kamataikat. Ha viszont megemeli a hozamot – Magyarországon ez most 7,5% –, akkor adósságspirálba kergetheti magát. Úgy tesz, mint sok hétköznapi ember, aki egy adósságot egy sokkal drágább (magasabb kamatú) hitelkártya-adóssággal rendez, azt egy még magasabb kamatú uzsorakölcsönnel – és így tovább.

Miért érdemes egy államnak csődbe mennie?

Az államcsődöket elemző közgazdászok egy része szerint időnként igenis érdemes csődöt jelenteni, mert ha időben sikerül – amikor még van idő a hitelezőkkel való tárgyalásokra és külföldi intézmények, például az IMF bevonására –, akkor nem jár teljes gazdasági káosszal és összeomlással. Ha a hitelezők és a potenciális hitelezők látják, hogy van valami világos terv arra, hogyan mászik ki egy ország az adósságából, akkor hajlamosabbak elfogadni a fizetés ideiglenes felfüggesztését vagy az adósság egy részének elengedését.

Az elemzők úgy vélik, hogy a csődöt elkerülni nem lehet, csak tologatni-halogatni. Ennek főként politikai okai vannak: semmilyen aktuális kormány nem vállalja szívesen, hogy csődbe vitte az országot. Görögország esete azért speciális, mert monetáris értelemben nem szuverén, vagyis ha csődbe megy, húzza magával az eurót. Ha egy országnak saját fizetőeszköze van – például itthon a forint –, akkor a csőd a hazai pénz drasztikus leértékelődéséhez vezet, esetleg hiperinflációhoz is.

Miért nem érdemes egy államnak csődbe mennie?

Egy államcsődnek rövid távon szörnyű hatásai vannak. Mivel az államnak nincs pénze a közszolgáltatások – államigazgatás, egészségügy, oktatás, közlekedés stb. – fenntartására, az ott dolgozók kifizetésére, a közszférában minden leáll. A munkanélküliség hatalmasra ugrik. A magánszférából a nagybefektetők, főként a külföldiek, már a csőd első jelére kimenekülnek (nem akarják, hogy a beruházásaik és a bevételeik minden értéküket elveszítsék). Ennek következtében a magánszférában is hatalmas munkanélküliség keletkezik.

A bankszámlákat, különösen a devizában tartott megtakarításokat, zárolják, de ha a bankok is csődbe mennek, akkor senki nem tudja kivenni a pénzét. Ez az ismert hatáshoz vezet: a bankok megrohamozásához. Egy ilyen roham (utoljára a Postabankot ostromolták meg Magyarországon) bankok sorozatának azonnali összeomlásához vezethet – az akkori Horn-, majd Orbán-kormánynak ezért alaposan ki kellett tömnie pénzzel a Postabankot 1998-ban.

A becsődölt országot egészen biztosan leminősítik (minket már nincs hová). A közgazdászok összességében 6-10 százalékos GDP-visszaesésre számítanak a csőd bejelentése után és a külkereskedelmi forgalom csökkenésére. A nemzetközi mosolyszünet 5-15 évig tarthat. Ha a külvilág és a hitelezők úgy ítélik meg, hogy az ország egyszerűen nem tudott fizetni, megértőbben bánnak vele, mintha pusztán csak beintene. Az államcsődök – még az átmenetiek is – az adott kormány, de legalábbis az adott pénzügyminiszter bukásához szoktak vezetni.

Mi van akkor, ha...

Ha egy állam úgy spekulál, hogy az adósságszolgálat nélkül szufficites a költségvetése (az Orbán-kormány például), akkor persze a fenti katasztrófa nem feltétlenül vagy csak sokkal enyhébb formában következik be. A nemzeti valuta biztos mélyrepülésbe kezd, a nemzetközi befektetők kivonulnak és néhány évig nem is jönnek vissza, a külföldi pénzügyi befektetők nem állnak szóba Magyarországgal, de a magyar kézben lévő vállalatok és az állami szféra nem dől azonnal össze. Csak fokozatosan – a kisvállalatok ugyanis még annyira sem jutnak kölcsönökhöz, mint manapság, nem beszélve a lakosságról.

Ebből az a probléma eredhet, hogy a belső fogyasztás nem nő, a munkanélküliség viszont igen. Ha sikerül is beszedni az adókat, akkor is kisebb lesz az adóalap, vagyis a beszedhető adó is. Tehát újabb lyukak keletkeznek a költségvetésben; és így tovább.

Sajnálatos problémák

Nagyobb a baj, ha egy fizetésképtelenné váló állam az országon belül működő bankoktól kölcsönzött.

Ha az állam – Magyarország esetében az önkormányzatok – nem a hazai, hanem külföldi valutában adósodtak el az országban működő bankoknak, akkor akár szufficites az állami költségvetés, akár nem, az önkormányzatok beomlanak, de azoknak a bankoknak a többsége is, amelyek kölcsönöztek nekik.

A közszolgáltatások leépülnek – iskola, egészségügy, és így tovább. Kivéve persze, ha államosítják őket, mert az állam átmeneti megoldásként felhasználja a vésztartalékait, esetleg hozzányúl a bankrendszer, legalábbis a Nemzeti Bank devizatartalékaihoz. Ha az állam átveszi ezeket a közszolgáltatásokat, akkor az önkormányzat bedől ugyan, de az iskola nem feltétlenül. Ha a lakosság van eladósodva, pláne devizában, az ugyancsak fájni fog.

Az amúgy is összeomlóban lévő bankokra a hazai fizetőeszköz elértéktelenedése miatt hirtelen rászakad egymillió ingatlan, kocsi meg miegymás – amit az emberek devizahitelben vettek. Ki fogja ezeket megvenni? Megengedheti-e a nemzeti kormány, hogy külföldiek vásárolják fel a hirtelen egy havi zsebpénzért megkapható lakásokat? Tegyük fel, hogy ilyenkor az állam államosítja a szóban forgó jelzálogbankot, és egyszerűen szert tesz, igen olcsó áron, egy szép ingatlanportfólióra.

Mint a két értekezés kifejti, a „D” szó (angolul a csőd – default) hallatán a legtöbb döntéshozó elsápad, és menekülőre fogja. Pedig – érvelnek ők – a lakosság ugyan biztos nagyon megszenvedi a dolgot, de 10 éves távlatban akár jó üzlet is lehet az államcsőd.

Shahin Kamalodin: Default or Not to Default? és Eduardo Borensztein and Ugo Panizza: The Costs of Sovereign Default: Theory and Reality nyomán: -mi-

• Cimkék:
államcsőd Izland Argentína Magyarország közgazdaság forint

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére