Társadalom
2011-09-21 08:00:00
Az új szakképzési koncepció leminősítőBajba kerülnek a zeneiskolák?
Záborszky Kálmán, a zuglói Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója szerint az új szakképzési koncepció a zenét oktató iskolákat is szakképző intézményként kezelné.
– Milyen helyzetbe hozza a zeneművészeti iskolákat az új szakképzési koncepció?
– Fontos hangsúlyoznunk, hogy problémáink nem most kezdődtek. Évtizedes gondjaink gyökere, hogy a hagyományos szakmákra képző szakközépiskoláktól eltérően a zeneművészeti szakközépiskoláknak nincs köze a gazdasági folyamatokhoz, a munkaerőpiachoz. A formálódó új Köznevelési Törvény azonban bizakodásra ad okot, hiszen abban a művészeti képzés nagyobb hangsúlyt kap, amire a fiatalság harmonikus kibontakozásához égetően szükség lenne. Ezért abban bízunk, hogy a jelenlegi Oktatási Államtitkárság Hoffmann Rózsa vezetése alatt – megértve gondjainkat – segít e nagy hagyományokkal, saját oktatási struktúrával rendelkező iskola típust a megfelelő helyre illeszteni, megnyugtató finanszírozási konstrukcióval. Ebben a pillanatban a szakképzésnél számunkra az a megnyugtató, hogy a finanszírozási keretek világosak.
– Milyen hátránya, esetleg előnye származik abból egy zeneművészeti iskolának, ha a jövőben szakképző intézményként kezelik?
– Bár a nevünk szakközépiskola, működésünk több ponton eltér a más szakmákat oktató intézményektől. Például egy zenészpalánta nem a tanműhely esztergája vagy varrógépe mellett szerez gyakorlatot, hanem otthoni gyakorlással, tehát az óraszámok meghatározásánál ezt figyelembe kellene venni. Ezenkívül nem szabad megfeledkezni róla, mivel mi nem a munkaerőpiacra, hanem beiskolázásra készítünk fel, jó néhány életidegen szabályozási rendszerrel találkozunk. Számunkra viszont létkérdés a szakképzési támogatások megléte, hiszen költséges hangszereinket csak ebből tudjuk megvásárolni. Az eszközvásárlásra fordítható összeget semmilyen más forrásból nem tudjuk pótolni. De miféle háttéripar fogja a mi iskoláinkat támogatni leendő szakember-utánpótlás reményében? Pedig eszközökre, pontosabban hangszerekre égetően szükségünk van! Összehasonlításul, ha egy számítástechnikai cég 1 millió forinttal támogat egy iskolát, akkor ez a pénz legalább öt jó minőségű PC vásárlására elég, amelyen naponta legalább 15-20 tanuló tud gyakorolni. Ez a pénz nálunk egy fél vadászkürtre, vagy egy negyed fagottra elég, amelyeket ha meg tudunk venni, akkor is csak egy-egy tanuló munkáját segítheti.
– Miért jelent plusz kiadást és adminisztrációt a zeneművészeti iskoláknak a térségi integrált szakképző központokba (TISZK) való tömörülés? Mennyiben más ez a helyzet, mint korábban volt?
– Néhány éve – az oktatás hatékonyabbá tétele és a szakképzési támogatások fogadása érdekében – úgynevezett Térségi Integrált Szakképző Központokba kellett a szakközépiskoláknak tömörülni. Mivel a zeneművészet nem összevonható más, munkaerőpiacra képző szakmákkal, számunkra ez a szövetség formális. Mivel „zenész szakmának” nincs háttéripara, e támogatások megszerzésére csak ismeretség, kapcsolatok útján van lehetőségünk. Méltatlannak találom, hogy egy művészeket képező iskola különböző gyáraknál, cégeknél kilincseljen szakképzési támogatásért, ráadásul annak 6 százalékát be kell fizetni a TISZK-nek, hozzájárulás gyanánt. Ugyanakkor a TISZK-eket felügyelő Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságnak számos kimutatást kell készítenünk, melyek a mi képzési struktúránktól teljesen idegenek.
– Mivel jár a zeneművészeti iskoláknak a modulrendszer bevezetése?
– A modulrendszer célja, hogy a hasonló szakmák közötti átfedéseknél csökkenjen a ráfordítás, például újabb szakmák tanulásakor ne kelljen a diáknak kétszer ugyanazt megtanulnia, az államnak pedig újból finanszíroznia. A mi szakmánk azonban nem ismer olyan rokonszakmákat, amelyekkel az átjárhatóságot biztosítani lehetne, de az egységes szabályozás miatt – a valóságban végrehajthatatlan – „virtuális” egységekre kell bontanunk oktatásunkat. A gond az, hogy ez év végén olyan képesítő vizsgát kellene tennie növendékeinknek, mely a modul-rendszeren alapul. Véleményem szerint nemzetközi összehasonlításban is egyedülállóan sikeres oktatási rendszerünk megérdemelné a kivételes státuszt: saját szabályozással, kerettantervvel és óraszámokkal. Jó, hogy létezik olyan iskolatípus hazánkban, mely évszázados hagyománya alapján hungarikumnak számít, rendkívül eredményesen és sikeresen működik, de ehhez saját szabályozási és támogatási környezetre van szüksége.
Szerettük volna megismerni a Nemzetgazdasági Minisztérium álláspontját, mivel a jövőben az NGM alá tartoznának a zeneművészeti iskolák, azonban érdeklődésünkre a sajtóosztályon elmondták, hogy a szakképzési törvény kihirdetéséig nem nyilatkoznak. A Magyar Közlönyben eddig csak a szakképzési koncepció látott napvilágot, ami irányokat szab meg, konkrétumokat majd a törvény szövege tartalmaz.
Aschenbrenner Sándor
A nyitókép innen
|
