Jelenleg arról folyik a vita, hogy ki vigye el a balhét

Az euró már öngyilkosság: szabadulni kell tőle

– Mi a probléma az euróval?

– Az eurónak, illetve az Európai Unió válságának a gyökere egy nagyon téves elméleten alapul, amely szerint egy fizetőeszköz vásárlóerejét el lehet szakítani a gazdaság teljesítőképességétől. Ezért a közös valuta óriási gondokhoz vezet. Többen leírták már, hogy 85-90 százalékos gazdasági teljesítőképesség hiányában a közös valuta öngyilkosság. A GDP-szint, az egy főre jutó jövedelem és egyéb elemek nem álltak azonos szinten, amikor az eurót bevezették, vagyis úgy hoztak közös nevezőre országokat, hogy gazdaságuk közel sem volt azonos szintű. Az EU vezetői figyelmen kívül hagyták ezt.

– Van-e kiút ebből a helyzetből?

– Úgy vélem, hogy nincs. Az európai vezetők már egyre inkább adóharmonizációról, adóbevezetésről, költségvetési ellenőrzés módszereiről tárgyalnak, illetve arról, hogy Görögország adósságát valahogy le kellene írni. Jelenleg arról folyik a vita, hogy „ki vigye el a balhét”. A kormányok, vagy a privát szektor. Noha ezek fontos kérdések, de ez nem fogja megoldani a versenyképességi különbözetet. Ez egy olyan helyzet, amiből nagyon nehéz kimászni, és ez elsősorban az euróövezeti országokra vonatkozik, de kihat az eurózónán kívüli uniós országokra is.

– Mely országok vannak komoly bajban?

– Kialakult egy gazdaságilag kemény mag: Németország, Franciaország, a Benelux országok, Ausztria és Finnország. A többiek a periféria. A kemény mag országai magasabb versenyképességgel rendelkeznek, számukra az euró alulértékelt, míg a periféria számára túlértékelt, ennek a különbözetnek következtében kialakul egy ördögi kör. A túlértékelés és az alulértékelés közötti különbség nő, így a periféria országai spirálba kerülnek, nem képesek felzárkózni. Ezeket a spirálokat az úgynevezett megszorító csomagok nem képesek kezelni.

(Fotó: Máté Péter)
 

– A döntéshozók nem sejthették volna ezt előre?

– Az a tragédia ebben a kérdésben, hogy a történelmi példák szolgáltak tanulságul. A 19. században egyesítették az olasz államot és létrehozták a lírát, azonban a dél-olasz részek fejlettségi szintje messze elmaradt az északiaktól, ezzel a lépéssel akkor az olasz állam bebetonozta Dél-Olaszország lemaradását, és ez azóta is így van. Hasonló példa az Egyesült Államok gazdasági történelmében is található, ahol létrehozták a dollárt, mint egységes valutát, amikor Mississippi és Louisiana állam fejlettsége messze elmaradt az északi régiók fejlettségi szintjétől, ezt sosem tudták behozni. De Nagy-Britannia is jó példa, ahol a font bevezetésénél a skótok és walesiek fejlettségi szintje elmaradt az angolokétól, ez jelenleg is így van.

– Ezek szerint azok az országok, amelyek most Európában rossz helyzetben vannak, nem fogják tudni behozni a lemaradást?

– A tapasztalat azt mutatja, hogy évszázadokról lehet szó. Ezeknek az országoknak más választásuk nem maradt, mint kilépni az euróövezetből. Európa vezető államai sokkal okosabban tennék, hogyha a kilépés ütemezését, feltételrendszerét, rendszerét próbálnák részletesen kidolgozni. Erre vonatkozó tanulmányok, törekvések már vannak, csak ehhez olyan politikai akarat és erő kell, amivel Európában sehol nem rendelkezik a vezetés.

– Mi lesz Magyarországgal?

– Magyarországon nagyon paradox helyzet alakult ki, hiszen kettős gazdasági rendszer működik; az egyik rész német tartománynak is nevezhető, vagyis főként német cégek leányvállalatairól szól, amelyeknek gazdaságilag nagyon kevés köze van Magyarországhoz. Ezek a vállalatok jól működnek, teljesítményük bizonyos része szerepel a magyar gazdaságban, de ez félrevezető. A másik része pedig a hazai ipar, szolgáltatások és mezőgazdaság, amik „döglődnek”, mert óriási versenyképességi hiánnyal szenvednek, ennek pedig az elhibázott monetáris politika oka.

– Várható-e a 2008-as válsághoz hasonló?

– 2008-ban nem az történt, amit a Nemzeti Bank vagy a Fidesz mondott, miszerint azért volt válság, mert költségvetési hiány lépett fel.  Magyarország azért került válságba, mert hirtelen a a magyar bankok számára az európai bankok lehúzták a rolót, vagyis nem kaptak forrást, „kiszáradtak” a bankközi piacok, és ha elmérgesedik az euróövezeti baj, akkor éppen az következik, mint 2008-ban. A forráshiány pedig annak köszönhető, hogy hatalmas mértékű volt a hitelkihelyezés. A hitelek, a tényleges betétek 160-170 százalékát teszik ki a mai napig is. Az a helyzet, hogy nincs aki pénz betegyen, csak olyan, aki kivenne.

P. Horváth Csaba

• Cimkék:
Róna Péter Görögország válság euró

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére