Társadalom
2011-05-16 09:00:00
A beteg gyerekek és az állatok kapják a legtöbbet1 % felajánlás: 13 életmentő milliárd nem kerül senkihez
Lassan a finiséhez érkezik az adó egy százalékának felajánlását célzó kampány, amiben több tízezer civil szervezet próbálja felhívni magára a figyelmet. A reklámok dacára kevesebb, mint az adózók fele él a lehetőséggel.
Beteg gyermekek és az elhagyott állatok. Leginkább ők azok, akiknek az adózók a legszívesebben ajánlják fel személyi jövedelemadójuk egy százalékát – tudta meg portálunk a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól. A tavalyi felajánlások összesítéséből kiderül az is, hogy a legtöbb támogatást kapott tíz civil szervezet mindegyike e két kategóriába tartozik.
Trendi a helyi kezdeményezés
Az első három helyen a Daganatos Beteg Gyermekekért Alapítvány (285 millió forintot kaptak az egy százalékokból), a Gyermekrák Alapítvány (261 millió forint) és a Rex Kutyaotthon Alapítvány (126 millió forint) áll. A tájékoztatás szerint tavaly a legtöbb alapítvány kevesebb bevételhez jutott, mint 2009-ben, de például a Daganatos Beteg Gyermekekért Alapítvány és a Rex Kutyaotthon növelni tudta a befolyó összeget.
Érdekes trendet figyeltek meg az Adóhatóságnál. Mint mondják, egyre népszerűbbek a helyi kezdeményezések is, amelyek keretében például az egy lakókörnyezetben élők gyermekük óvodája, vagy iskolája számára tesznek felajánlásokat. Tavaly összesen közel tízmilliárd forintot ajánlott fel csaknem 1,8 millió magyar adózó személyi jövedelemadója egy százalékából civil szervezeteknek.
13 gazdátlan milliárd
A civilek egyre intenzívebb kampánya ellenére az elmúlt esztendőben csak az adózók 54 százaléka rendelkezett az egy százalékról, tehát a közel harmincmilliárd forintos, civileknek és egyházaknak együttesen felajánlható elvi keretből alig több mint 17 milliárd forintot ajánlottak fel, vagyis a fennmaradó 13 milliárd forint „gazdátlan maradt”.
Nemcsak a közömbösség, de a felületesség is oka annak, hogy nem jut el a pénz a civilekhez. A NAV-nál rámutattak ugyanis arra, hogy tavaly 118 ezer rendelkezés volt érvénytelen, mert az adózó hibásan vagy hiányosan töltötte ki az egy százalékra vonatkozó űrlapot, illetve, mert nem fizette be időben az adót. Emiatt több mint 600 millió forint nem jutott el oda, ahová az adózók szerették volna.
Civilellenes az adókönnyítés?
A magánszemélyek adózókedve 2002 és 2006 között volt a legnagyobb, 2008 óta viszont folyamatosan csökken a civil szférába áramló pénz mennyisége – mondták el a MÁTRIX Közhasznú Alapítványnál. Az egy százalékok felajánlására általánosan buzdító szervezet szakértője szerint a helyzet tovább romlik majd az adóváltozások, a gyerekek utáni adókedvezmény és az alacsonyabb adókulcs miatt. Ezek együtt ugyanis azt eredményezik, hogy az adózók egy részének kevesebb személyi jövedelemadót kell fizetnie, ezzel együtt pedig csökken a felajánlható 1 százalékok aránya is.
Az 1 százalékos kampányban észlelhető változások kapcsán az Alapítvány elnöke hangsúlyozta: egyre intenzívebben próbálják megismertetni magukat a lakossággal a civilek. Rácz Anett szerint a legnagyobb baj az, hogy sokan nem adják oda az adójuk egy százalékát egyetlen segítő szervezetnek sem, így a cél az, hogy ezt a réteget megismertessék a közhasznú alapítvány, így a civilek tevékenységével. Az elmúlt években a leginkább érzékelhető változás az volt, hogy a nyomtatott alapú felületekről az online felületek felé nyitnak a szervezetek kampányai. Ezzel párhuzamban továbbra is kedveltek a televíziós hirdetések és az óriásplakátok.
Grünnel és pandamacival kampányolnak
Mint arról korábban beszámoltunk, egyes szervezetek humorral próbálják magukra vonni a figyelmet. Legendás zsidó viccek olvashatóak az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) 1 százalékos óriásplakátjain. A kampánnyal az előítéleteken akarnak változtatni.
Nem jellemző, hogy egy vallási közösség viccekkel hívja fel magára a figyelmet, ráadásul olyannal, mely saját közösségét teszi meg tréfája tárgyául.
Az EMIH az amúgy sok érzékenységgel és feszültséggel terhelt „zsidó témát" egy könnyed, kedves megfogalmazásban ajánlja az emberek figyelmébe. A kampány célja, hogy az egy százalék megszerzésén kívül az asszociációkon próbáljon változtatni, és az embereknek a „zsidó" kifejezésről ne feltétlenül a szorongással teli negatív emlékek és félelmek, hanem a magyar zsidó kultúra vidám, mindenki által kedvelt oldala jusson eszükbe.
Míg a vallási közösség a sztereotípiákon akar változtatni, addig az egyik környezetvédelmi szervezet magával a kampánnyal is erősíteni akarja a kialakult képet. Az erdők védelmét szem előtt tartva egyetlen szórólappal küzd az adófelajánlásokért a WWF Magyarország. A szórólapot elviszik egy forgalmas metróállomás vagy pláza mozgólépcsőjéhez, itt egy önkéntes átadja a felhívást a lépcső egyik végénél egy járókelőnek, aki a lépcsőn éppen el tudja olvasni a rövid szöveget. A lépcső másik végén a zöldszervezet másik önkéntese elkéri a szórólapot, és odaadja egy másik járókelőnek, aki az ellenkező irányba tart. A zöldszervezet az adó 1 százalékaiból származó bevételt a hazai erdők és az erdei élővilág, elsősorban a hiúz védelmére fordítja.
A felajánlók értékelik a „csereajánlatot”
Sajátos jelenségre hívja fel a figyelmet a hazai reklámszakma meghatározó szakértője. Sas István pszichológus, média szakértő (akinek a nevéhez fűződik – egyebek mellett – a Hurka Gyurka, a Skála Kópé és számos közkedvelt reklámfilm) szerint az a kérdés, hogy érvényesíthetők-e a profitorientált célú reklám módszerek a non profit szférában.
Sokan azt tartják, hogy nem, mert az adományozási felhívásoknál nem nagyon van mit ígérni “cserébe” annak a számára, akit meg akarunk győzni. Pedig épp abban rejlik a rábeszélők különös tehetsége, ha a szimpla kunyerálást valódi ellenértékre tudják “konvertálni”. Sas István szerint az egyik iskolapéldája ennek az a reklám, amelyben a gyerekek az adományért cserébe “megígérik”, hogy meg fognak gyógyulni.
- Tudomásul kellene venni végre, hogy nincs már teljesen “önző” kereskedelmi reklám és teljesen “önzetlen” társadalmi célú. A humanitárius és más nonprofit alapítványok ugyanolyan kemény versenyfeltételek közt dolgoznak, mint a vállalkozó szféra. Óriási a konkurencia, (nagyon sok helyre kell a segítség) és nagyon kevés, nagyon drága felületek állnak rendelkezésükre a megszólalásukhoz. Ráadásul akkor dolgoznak jól, ha “önző” módon mindenekelőtt a saját presztízsük megteremtésére fordítják a bevétel egy részét. Ismeretlenségből egyik alapítvány sem tud csodát művelni. Tény, hogy az egyszázalékos reklámot épp oly nehéz és rizikós jól csinálni, mint a kereskedelmi reklámokat, ha nem nehezebb – teszi hozzá a szakértő.
Szigeti Ildikó
|
