Évente másfélszer annyian mennek el, mint ahányan végeznek

Szöget vernek a koporsóba a távozó orvosok?

Harcos érdekvédők, kreatív megmozdulások hívják fel a figyelmet napról napra a valóban aggasztó helyzetre. A „bérharc” természetesen nem ma kezdődött. Évek óta hangsúlyozza az orvos társadalom alulfizetettségét, mind a nyugati, mind a környező országokhoz, valamint más szakmák anyagi megbecsültségéhez képest.

Csábító EU

Az EU-csatlakozás kaput nyitott az elégedetlenkedőknek Európa országai felé, de a helyzet most ért kritikus pontra. Jelenleg évente nagyjából másfélszer több orvos távozik az országból, mint ahányat az egyetemek képeznek. Az orvosok száma rohamosan fogy, egyre nehezebb betölteni egy-egy megüresedő praxist, főleg a hátrányosabb helyzetű térségekben. A fiatalok kivándorlása miatt az orvostársadalom folyamatosan öregszik, jelentős része a nyugdíjkorhatár felett praktizál.

Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke szerint egy kezdő orvos bére nem haladja meg a 90 ezres összeget, de később is átlagosan bruttó 218 ezer forintért dolgoznak az állami intézményekben. Eközben a nyugati országok (Németország, Svédország, Anglia stb.) is krónikus orvoshiánnyal küzdenek, ezért a hazai bér többszöröséért csábítják el a magyar munkaerőt. Ez nem csak az orvosokra igaz: a szintén nagyon alulfizetett egészségügyi dolgozókra is bőven van igény az EU tagállamaiban – szintén sokszorosát keresve meg az itthoni fizetésnél.

Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke. Fotó innen

Mindeközben a hálapénz és paraszolvencia jelensége virágzik. Ez a jelenség a társadalomba is mélyen beleivódott, leküzdése komoly intézkedéseket kívánna – amihez az elmúlt 20 évben hiányzott a politikai akarat vagy képesség, esetleg mindkettő. Ráadásul nehéz pontosan megbecsülnünk ennek mértékét és pontos eloszlását is. Ennek ellenére erősen feltételezhető, hogy a közvéleményben bérpótló juttatásnak is tekintett pénzek jelentősebb része nem az alacsonyabb fizetésű háziorvosok, kezdő orvosok kezébe jut, hanem éppen ellenkezőleg.

Az orvosok éppen ezért meglehetősen kiábrándultak. Maga Szócska Miklós ismertette azt a kutatási eredményt, hogy Magyarországon a szektorban dolgozók 90 százaléka ítéli rossznak, sőt nagyon rossznak saját kilátásait, kétharmad a távozást fontolgatók aránya. Az anyagi megbecsülés hiánya mellett a társadalmi megbecsülés is jelentősen romlott az elmúlt években – többek között a hálapénz jelensége miatt. Nehezen emésztik meg az orvosok, ápolók, hogy még a környező országokban is jóval nagyobb anyagi megbecsülésben részesülnek az egészségügyben foglalkoztatottak: Szlovákiában például 23 százalékkal, Csehországban 42 százalékkal keresnek többet az egészségügyben dolgozók.

Patthelyzetben

Szócska Miklós kinevezését nagy várakozás övezte, de a gazdasági szükségszerűségek az ő kezét is megkötötték. Jelen pillanatban a magyar államháztartás nem engedheti meg magának, hogy legalább részben ne rendezze az orvosok bérezését – szól az indoklás. Számítások szerint az orvosok 20%-os béremelése 100 milliárd forintot venne igénybe – eközben összesen körülbelül 62 milliárd forintból épít a kormány stadiont a debreceni, valamint a ferencvárosi labdarugó csapatnak, valamint építik újjá a Puskás Ferenc stadiont. Nem lebecsülve az állami nagyberuházások szerepét, mégis érdemes feltenni a kérdést: melyik probléma megoldása a sürgetőbb?

Két éve így tiltakoztak a rezidensek. Fotó innen

Az orvosi béreken való spórolás hosszú távon valójában gazdaságilag is óriási hátrányokat okoz. Elég csak azokat az összegeket említeni, amelybe egy-egy orvos képzése kerül, aki – miután hazájában nem biztosítottak a feltételek – külföldön hasznosítja tudását. És akkor még nem szóltunk az egyébként is rendkívül rossz magyar egészségügyi állapot okozta társadalmi és gazdasági költségekről.

Természetesen a bérezés megoldása nem ennyire egyszerű kérdés. A társadalomtudományokban strukturális inflációnak nevezett jelenség, azaz a béremelkedések továbbgyűrűző hatása nehezíti az érdemi cselekvést. Látható, hogy egyszerre mindenkinek a bérét emelni meglehetősen költségigényes, de ha csak egy csoport bérét emeljük (például a rezidensekét) az jelentős feszültségekhez vezet az ágazaton belül. Ha az orvostársadalom bérét is sikerül emelni, nehéz megmagyarázni például a szintén alulfizetett tanártársadalomnak, hogy az ő bérük miért nem emelkedik. A béremelés követelése átgyűrűzhet további ágazatokra is, társadalmi feszültségeket gerjesztve.

Miért mégis az orvosok, miközben megannyi társadalmi-foglalkozási csoport is legalább ennyire jogosan tarthatna számot jövedelememelkedésre? Azért, mert az orvos sokkal nagyobb eséllyel teheti meg, hogy külföldön vállaljon munkát – szemben például egy tanárral. A jól képzett kelet-közép-európai orvosokra vadászik a fél nyugati világ.

Nálunk pedig a távozó orvosok – önhibájukon kívül – újabb szeget vernek a haldokló magyar egészségügy koporsójába. És a rövid távú érdekek alapján működő politika jellegzetességének megfelelően: érdemi reakció csak akkor várható, amikor a probléma elől már nem lehet kitérni – de akkor már, könnyen lehet, hogy késő lesz.

Bene Márton

A nyitókép innen

• Cimkék:
rezidensek papp magor orvosok bérezés egészségügy kivándorlás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére