Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Szubjektív
2011-10-09 22:05:00

Összeegyeztethető a Bibliával a melegházasság?

Tudomásul kell vennünk: nem az egyén felelős a szexuális orientációért, és sokan a melegek közül nap mint nap küzdenek szeretetért, elfogadásért, normális életért.

A minap érdekes eset bolygatta meg az amerikai Buffalóban tanuló magyar barátaim életét: a melegházasság szószékről való hirdetése nem hallatlan dolog ugyan, mégis személyesen átélni kulturális sokknak bizonyult. Az ezzel kapcsolatos gondolatainkat szeretném most megosztani.


Vasárnap történt, hogy barátaim családostul ellátogattak

a presbiteriánus istentiszteletre első ízben megérkezésük óta; telve voltak várakozással, hogy csatlakozzanak egy helyi gyülekezethez. „Ez nem istentisztelet volt, hanem agymosás” – mondták. Később este még szerkesztettek egy nyílt levelet számos igehellyel, amelyek egyértelműen elutasítják a homoszexuális aktust; ezt elküldték mind a lelkésznek, mint a helyi presbiteriánus lapnak. „Tudjuk, hogy nem ér semmit, de nem tehettük meg, hogy nem írunk” – összegezték a helyzetet. De mi is a keresztények helyes viszonya a homoszexuális életformához? És hogy lehet az, hogy egy lelkész figyelmen kívül hagyja a Bibliát?

Az első kérdést illetően, mindaz, amit megértettünk, ebben az egyszerű bölcsességben foglalható össze: „szeresd a bűnöst, de gyűlöld a bűnt!”, valamint abban a meglátásban, hogy a problémák – merthogy problémák vannak a homoszexualitás körül: személyes tragédiák és társadalmi katasztrófák – abból származnak, hogy mi keresztények vagy nem szeretjük eléggé a bűnöst, vagy nem gyűlöljük eléggé a bűnt.

Kiindulópontunk természetesen az volt, hogy a kereszténység igaz, vagyis Jézus maga a megtestesült Isten, aki valóban meghalt és feltámadt, hogy megváltson minket, és a Biblia Isten szava, amelyet nem szabad a változó kultúrák változó mércéje szerint újraértelmezni, ugyanis ez a kapcsolat épp fordítva érvényes: ha a kinyilatkoztatás isteni eredetű, akkor a kultúráinkat kell az Írás szerint megítélni.


Ezeknek tükrében a homoszexuális testi kapcsolat

egyszerűen bűn, és kész, csakúgy, mint a házasság előtti szex, vagy a házasságtörés. Ez nemcsak kerekperec benne van a Szentírásban, hanem az okokat is megérthetjük, hogy miért utálatos ez Isten előtt, ha belátjuk, hogy a szexualitásunk szent, és az aktus csak a férfi és nő között köttetett házasságon belül hordozza Isten áldását, ugyanis új életek, új halhatatlan lelkek teremtését kapcsolta hozzá az Úr. A melegházasság propagálása a keresztény gyülekezetek részéről intézményesen visszautasítja Isten tervét, és a szexualitásukkal küzdő melegektől pedig éppen a bűnbánat lehetőségét lopja el azzal, hogy normálisnak kiáltja ki a helyzetüket – márpedig aki nem bánja bűneit, az a bocsánatot sem fogadhatja el Istentől, és így önmagát teszi alkalmatlanná az üdvösségre.

Ugyanakkor a melegek elutasítása, megbélyegzése, a személyes küzdelmeik komolyan nem vétele, a homofóbia, a bűnös nem szeretése szintén nagy vétkek, amelyekben sajnos, mi keresztények ismét csak felelősek vagyunk. Tudomásul kell vennünk, hogy nem az egyén felelős a szexuális orientációért, és hogy sokan a melegek közül nap mint nap küzdenek a szeretetért, az elfogadásért, és a normális életért. Az elutasítással csak azt érjük el, hogy máshol, Isten országán kívül keresik majd a boldogságot, és nem fogják megtalálni – és ebben felelősek leszünk Isten előtt.

Fontos tudatosítanunk azt is, hogy ugyanúgy, ahogy a betegek Isten kedvencei és a szenvedők az egyház kincsei, a melegek is, ha küzdenek a démonaikkal, közelebb járnak esetleg az életszentséghez, mint az sok gondtalan heteroszexuális keresztény képzelné. Ám érdekes az a tény is, hogy mindkét hiba – a bűn dédelgetése vagy a bűnös megpecsételése –, elsősorban a perifériákról érkezik: a liberális keresztényektől, akik inkább liberálisak, mint keresztények, és a konzervatív kultúr-keresztényektől, akik inkább kulturális konzervatívak, mint keresztények.


Sajnos a lelkészek között is akadnak ilyenek,

a melegházasság esetében olyanok, akik inkább liberálisok, mint keresztények – ezzel el is érkeztünk a második kérdésünkhöz –, és ők kegyesen ki fogják magyarázni a Szentírást, ugyanis valójában nem hisznek benne. Velük nem az a baj, hogy progresszívek, vagy haladni akarnak a korral, hanem az, hogy tévednek, és tévedésük nem őszinte, ugyanis nem az igazság keresése motiválja őket. Szűklátókörűséggel, kulturális elfogultsággal és intoleranciával vádolják a Szentírást azért, hogy beilleszthessék a kedvenc doktrínájukat – az individuális szabadság szentségét – a kereszténységbe.

Ám ezzel túl messzire mennek, mert még ha igazuk is lenne a Szentírással kapcsolatban – mint ahogy nincs –, akkor sem tudnák megmenteni a kereszténységet a melegházasság számára, mert hamis feltevéseikkel (tudniillik, hogy a Biblia átértelmezendő) már össze is zúzták a kereszténységet. Ugyanis ha a Szentírás szerzőit hit és erkölcs dolgában kötötte a kultúra, akkor sugalmazásról nem is lehet beszélni, akkor nincs is kinyilatkoztatás, és akkor a kereszténység épp annyit ér, mint a húsvéti nyuszi legendája.

A keresztények ezzel szemben azt hiszik, hogy a Szentlélek maga választotta a zsidó kultúrát, mert ebben volt lehetséges kinyilatkoztatni Istent – a hindu, a római, a posztmodern vagy bármely más kultúra mellőzése nem véletlen. Ez nem a kereszténység igazát hivatott bizonyítani – az a kiindulópontunk volt –, hanem mindössze azt, hogy a kereszténység nem összeegyeztethető a melegházassággal.

Ezt a nyilvánvaló igazságot csak ködösítéssel, valamint filozófiai és történelmi nonszenszek ismételgetésével lehet figyelmen kívül hagyni – mint ahogy azt a presbiteriánus „pásztor” válaszlevele mindjárt másnap igazolta is számunkra. Azt írta, hogy a Biblia könyvei több mint kétezer évesek, már hozzánk is interpretációként érkeztek el, tehát mi is szabadon értelmezhetjük, és az ő értelmezésük szerint a Szentírás hallgat a melegházasság kérdéséről; az ítélkező szakaszok csak az erőszakot voltak hivatottak megfékezni… Valamint, hogy az amerikai presbiteriánusok haladó nézeteket vallanak már évtizedek óta…

A magunk részéről azt gondoljuk, hogy az igazság progresszívebb, mint a szexuális vágyak által gerjesztett ködösítések, és amennyiben korunk rossz irányba halad – még ha oly gyorsan is –, azok akik ragaszkodnak a helyes ösvényhez, hamarabb célba érnek, mint a rossz úton haladók.


Szerdahelyi Miklós 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Homoszexualitás
  • Jézus szereti a homoszexuálisokat
  • Szexuális válság dúl az egyházban?
  • Az államfő és a melegházasság
  • Baloldali újságíró védte meg a pápát
  • Ahol a zsidók kiirtását iskolában tanítják
  • A fiú, akinek két édesanyja van
  • Az elnökjelölt esete a meleg dalszerzővel
  • Homoszexuálisokkal vívódnak az anglikánok
  • AIDS-krónika, avagy a halál küldöttjének ámokfutása
  • A csók miatt háborognak a keresztények

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.