Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Szubjektív
2011-10-07 20:00:00

Görögországnak és néhány másik tagállamnak ki kell lépnie az euróövezetből?

Nyolc tipp a globális válság és a harmadik világháború ellen

Az addig ismeretlen Nouriel Roubini közgazdász 2006-ban jelezte a gazdasági válság közeledtét: csak 2008-ban hittek neki.

A legfrissebb gazdasági adatok azt mutatják, hogy a legfejlettebb gazdaságok újra a recesszió küszöbén állnak. A pénzpiacokon jelenleg olyan feszültség érzékelhető, ami a Lehman Brothers 2008-as bukása óta nem fordult elő. Jelentős a kockázata egy az előzőnél is nagyobb gazdasági és pénzügyi világválságnak – ami most nem csak a magánszektor szereplőit érinti, hanem a fizetésképtelenség-közeli szuverén államokat is. Mit lehet tehát tenni az újabb gazdasági mélyrepülés kitörésének minimalizálása és a mélyebb válság és a pénzügyi összeomlás megelőzése érdekében?

Először is el kell fogadni, hogy a költségvetési katasztrófa elkerüléséhez szükséges megszorító intézkedések recessziós következményekkel járnak. Így, ha az euróövezet perifériáján található országok költségvetési megszorításokra kényszerülnek, akkor a rövidtávú gazdaság-élénkítésre képes országoknak viszont ezt kell tenniük, és el kell, hogy halasszák saját megszorító intézkedéseiket. Ezek az országok: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Németország, valamint Japán. A szükséges infrastruktúra fejlesztését finanszírozó infrastrukturális bankokat is létre kell hozni.

Másodszor, a monetáris politikának ugyan korlátozott befolyása van – amikor a problémákat inkább nagymértékű eladósodás és fizetésképtelenség jelenti, mint likviditási problémák – de a „credit easing” hasznosabb lehet, mint a puszta „quantitative easing” (az előbbi az értékpapírosított hiteltermékek, az utóbbi az állampapírok jegybank általi visszavásárlását jelenti). Az Európai Központi Banknak (ECB) vissza kellene vonnia a kamatemelésre vonatkozó hibás döntését. Pénzügyi és hitelkönnyítéssel kellene élnie a Federal Reservnek (az Egyesült Államok központi banki rendszerének), és a japán, a brit és a svájci központi bankoknak. Hamarosan az infláció lesz a központi bankok legkisebb problémája, amint a jószág-, a munkaerő-, az ingatlan- és az árupiacok gyengülése elkezdi táplálni a dezinflációs nyomást.


Türelmi idő

Harmadszor, a hitelállomány növekedésének helyreállítása érdekében állami finanszírozással kell megerősíteni az eurózóna tőkehiányos bankjait és bankrendszereit, egy, a teljes Európai Unióra kiterjedő programban. Hogy elkerülhető legyen egy, a bankok tőkeáttételének csökkenése miatti további hitelválság, a bankoknak rövidtávú türelmi időt kellene kapniuk tőke- és likviditási követelésekre. Mivel az USA és az EU pénzügyi rendszerei valószínűleg továbbra sem adnak majd hitelt kis- és középvállalatoknak, elengedhetetlen, hogy az ilyen fizetőképes, de nem likvid cégek számára közvetlen kormányzati hitel álljon rendelkezésre.

Negyedszer, a fizetőképes kormányoknak nagyarányú likviditás-tartalékra van szükségük, hogy elkerüljék a hirtelen árfolyam-ingadozást az eladási és vételárak közötti különbségek (spread) esetében, illetve a piaci elérés szűkülését, ami illikviditáshoz és fizetésképtelenséghez vezetne. Még politikai beavatkozás esetén is időre van szükségük a kormányoknak a hitelképesség visszaállításához. Addig a piacok továbbra is nyomást gyakorolnak majd a szuverén spread-ekre, ami önbeteljesítő válságot valószínűsít. Ma Spanyolország és Olaszország ki van téve annak a kockázatnak, hogy piaci elérésük beszűkül. A hivatalos forrásokat meg kell háromszorozni – egy nagyobb Európai Pénzügyi Stabilizációs Mechanizmus (EFSF), eurókötvények vagy komoly ECB beavatkozás révén – hogy elkerülhető legyen a pénzpánik e független államok esetében.


Roubini számol. Azonnali globális politikai és gazdasági beavatkozás? Kép innen.

Ötödször, a növekedéssel, megtakarításokkal vagy inflációval nem enyhíthető adósságterheket fenntarthatóvá kell tenni adósság-átütemezés, adósságcsökkentés vagy az adósság saját tőkévé való konvertálása révén. Erre egyaránt szükség van fizetőképtelen kormányok, háztartások és pénzintézetek esetében.

Hatodszor, még ha Görögország és az euróövezet perifériáján elhelyezkedő országok jelentős adósságkönnyítést kapnak is, a gazdasági növekedés nem kezdődik meg, amíg a versenyképesség helyre nem áll. A növekedéshez való gyors visszatérés nélkül nem kerülhetők el a további törlesztésmulasztások – és a további nyugtalanság – sem.


Oda a versenyképesség

Három lehetőség van az eurózónán belüli versenyképesség visszaállítására. Mind komoly értékvesztéssel jár – és egyik sem életképes:

– Az euró komoly gyengítése az USA dollárral szemben, ami azért valószínűtlen, mert az Egyesült Államok is gyenge.
– A fajlagos bérköltségek gyors csökkentése – strukturális reformok felgyorsítása és a termelékenység bérekhez viszonyított növekedése révén – szintén nem valószínű; ez a folyamat 15 évig tartott Németországban, mire a versenyképesség helyreállt.
– Az árak és bérek ötéves 30 százalékos kumulatív deflációja – például Görögországban –, ami öt évig tartó egyre mélyülő és társadalmilag elfogadhatatlan hanyatlást jelentene; még ha kivitelezhető lenne is, súlyosbítaná a fizetésképtelenséget, mert az adósság valós értékének 30 százalékos növekedését okozná.

Mivel ezek a lehetőségek nem reálisak, az egyetlen alternatíva: Görögország és néhány másik tagállam kilépése az euróövezetből. A nemzeti valuta visszaállítása – és annak erős leértékelése – állíthatja helyre a versenyképességet és a növekedést. A pénzügyi unió elhagyása természetesen további károkat okozhat a kilépő országnak, és azzal a veszéllyel fenyeget, hogy átterjedhet az eurozóna további gyenge államaira is. Az új nemzeti valuta leértékelése negatív hatásokat gyakorol az euró adósságok mérlegére, ennek kezeléséhez az euróban fennálló kötelezettségeket szabályosan és tárgyalások során kialkudott módon kell a nemzeti valutára átváltani. A járulékos károk és a továbbterjedés minimalizálásának érdekében megfelelően kell felhasználni a hivatalos forrásokat, beleértve az euróövezet bankjainak újratőkésítését.


Harmadik világháború?

Hetedszer, a fejlett gazdaságokban tapasztalható magas munkanélküliségnek és halovány növekedésnek strukturális okai vannak, ide tartozik a versenyképes feltörekvő piacok erősödése is. Erre a kihívásra nem a protekcionizmus a megfelelő válasz. Ehelyett a fejlett gazdaságoknak középtávú tervre van szükségük, melyben meghatározzák, hogy hogyan állítják helyre a versenyképességet és teremtenek munkahelyeket azáltal, hogy komolyan befektetnek a magas színvonalú oktatásba, a humán tőkébe, az infrastruktúrába és az alternatív/megújuló energiaforrásokba. Csak egy ilyen program tud olyan eszközöket adni a fejlett gazdaságok dolgozóinak kezébe, amire szükségük van ahhoz, hogy globálisan versenyben maradhassanak.

Nyolcadszor, a fejlődő gazdaságoknak több politikai eszköz maradt a kezükben, mint a fejletteknek, nekik enyhíteniük kellene pénzügyi és költségvetési politikájukon. A piaci elérés elvesztése kockázatának kitett feltörekvő piacoknak a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank dobhat mentőövként kölcsönöket, ezek feltételéül pedig megfelelő politikai reformok bevezetése szabható. És azoknak az országoknak, amelyek nagymértékben függnek a nettó exportnövekedéstől (ilyen például Kína), gyorsítaniuk kell a reformokat, beleértve valutájuk erős értéknövelését, a hazai fogyasztás fokozása érdekében.

Ami most fenyeget, az nem egy enyhe kettős („double-dip”) recesszió, hanem súlyos összeomlás, mely akár egy második nagy gazdasági világválságba is fordulhat, különösen, ha az euróövezet válsága elszabadul és globális pénzügyi összeomlást eredményez. Az első nagy depresszió alatti keményfejű politizálás kereskedelmi és valutaháborút, kifizetetlen hiteleket, deflációt, növekvő bevételi és vagyoni egyenlőtlenségeket, szegénységet, elkeseredést és társadalmi és politikai bizonytalanságot hozott magával, ami végül diktatórikus rendszerek kialakulásához és a második világháborúhoz vezetett. Hogy ez az eseményláncolat ne ismétlődhessen meg, ahhoz azonnali, bátor és agresszív globális politikai beavatkozásra van szükség.
 

Nouriel Roubini a New York Egyetem közgazdász professzora, a Válság-közgazdaságtan (Crisis Economics) című szakkönyv társszerzője.

Forrás: Project Syndicate


 A nyitókép innen.

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Adósság
  • Portugália bedőlését jósolják
  • Böjte Csaba: fenntartható vágyak
  • Ki az igazi felelős a devizahitelesek problémájáért?
  • Nemsokára megmondják, ki miatt adósodtunk el
  • Végtörlesztés: sok a panasz
  • Szíjjártó: az új ötlet még a végtörlesztésnél is jobb
  • A kormány fáradhatatlanul készséges lesz
  • A Jobbik ma nagyon tolja
  • Melyik az egyetlen megbízható európai gazdaság?
  • Martonyi: Magyarország meg akar állapodni az IMF-fel

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.