Szubjektív
2011-11-22 20:30:00
Mire jó az egyházi iskola?
A hitre jutás nem az iskola kapuján át vezet. Egy tanítványom a liturgia szerint közösen kimondott „én ezt hiszem és vallom” helyett következetesen azt suttogta mellettem: „nem hiszem”.
Szűkítsük a kört, az egyházi középiskola (az alap-és felsőfokú oktatásról nincs tapasztalatom). Nagy többségében olyan szülők íratják oda a gyerekeiket, akiknek fontos a vallási gyakorlat, vagy olyanok, akik úgy képzelik, az egyházi iskola olyan hely, ahol majd embert faragnak a gyerekből, akit nekik nincs idejük nevelni. Azt várják, hogy az egyházi középiskola majd „más” lesz. Pedig az egyházi középiskola ugyanolyan, mint a többi: emberi. Amivel mindenképp többet kap a diák, az a hittan, az adott felekezet története és vallásgyakorlása: áhítat, istentisztelet, mise, satöbbi. Természetesen kötelezően.
A diák viszont kamaszkorban lázad. Ez a dolga. A szülők és az őket jelentő elvek ellen, a tanárok ellen, és minden ellen, ami kötelező. Ha az orosz nyelv az, akkor az ellen, ha a vallásgyakorlás, akkor az ellen. Lehet persze ellenpéldákat hozni, hogy milyen szépen megtanult oroszul pár ember az iskolában, de a 35 évnél idősebb korosztály nyolc orosztanulással töltött évéhez képes hányan és milyen szinten beszéljük Tolsztoj és Bulgakov nyelvét?
Lehet, hogy egy-egy diák az egyházi középiskola hatására lesz gyakorló hívő, de a többségük „istenmérgezéssel” érettségizik. Sajnos nem egyszerűen „vallás- vagy egyházmérgezéssel”. Amikor Isten címén csak vallásgyakorlást tudunk szállítani a diákjainknak, akkor az Istent fogja megutálni. Ha akar, vagy mer lázadni, az a jobbik eset. Ha érzelmek nélküli, üres külsőség, kötelesség marad a felekezeti gyakorlat, onnét nehezebb a megtérés. A hitre jutás nem az iskola kapuján át vezet. Egy tanítványom a liturgia szerint közösen kimondott „én ezt hiszem és vallom” helyett következetesen azt suttogta mellettem: „nem hiszem”. Becsültem érte. Komolyan vette azt az Istent, akiben nem hitt.
Négykerekes keresztények?
Azt mondják, Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei, a személyes hitre egyenként kell eljutni, nem lehet örökölni az ősöktől. Vallást lehet, de a „tenyésztett keresztény” könnyen „négykerekes keresztény” lesz (csak akkor megy a templomba, mikor négy keréken viszik: a saját keresztelőjére, esküvőjére és temetésére.) Érdekes módon a legtöbb egyházi középiskola, amely nemcsak hitet, hanem bizonyos „konzervatív értékeket” és nemzeti elköteleződést szeretne közvetíteni, ez utóbbi terén jóval sikeresebb. A tanári kar és a diákság politikai nézeteit tekintve javarészt egységes, nemzeti érzelmű, olykor a szélsőségig, rossz esetben rasszista vadhajtásokkal. Miért ennyire sikeres a magyar identitás átadása szemben a felekezeti vallásossággal?
Egyrészt nincsenek hozzá végrehajtandó feladatok, ha vannak (mint például bizonyos helyeken a kizárólagos magyar néptánc a szalagavatón), a diákság a többi kötelező penzumnak kijáró undorral kezeli. Másrészt nem következnek belőle elvárások, tiltások, fenyegetések, félelmek („ha festem a hajam, tényleg el fogok kárhozni?”), nem akarják befolyásolni a hétköznapi életüket (hová mehetek szórakozni, milyen zenét hallgathatok, megcsókolhatom-e a barátnőmet stb.).
Az identitásukat kereső kamaszok számára a nemzeti büszkeség (nemegyszer sértett büszkeség), az összetartás és másoktól való elkülönülés ráadásul sokkal könnyebben befogadható, mint a gyengeségekkel, bűnökkel való egyéni szembenézés, ami a keresztény hit egyik alapja. Ha a transzcendenciára egyébként rendkívül fogékony tizenévesek földhözragadt, száraz tradíciót kapnak a természetfölöttivel való személyes találkozás helyett, jóval csalódottabbak lesznek, mintha nyíltan csak felekezeti hagyományokat tanítanánk.
Az egyházi iskola olyan, mint a többi. Talán csak veszélyesebb. Az emberi elvárások rendszeréhez még hozzátesszük az Istennek tulajdonított elvárásokat is – nemegyszer olyanokat, amelyeknek semmi közük Hozzá, pusztán tekintélynek állítjuk Őt a saját, emberi elvárásaink mögé. Ami elvárható az egyházi iskolától, az elsősorban az, ami bármely iskolától: magas színvonalú oktatás és hiteles nevelés. A hitre jutás nem az iskola kapuján át vezet.
Kiss Judit Ágnes
A SZUBJEKTÍV ROVAT VITAINDÍTÓ ÍRÁSAI NEM FELTÉTLENÜL TÜKRÖZIK A SZERKESZTŐSÉG ÁLLÁSPONTJÁT.
A kép innen.
|
