A következő nagy felszabadulási hullám a még meg nem születetteké

Abortusz: miért nem?

Az érvek jöhetnek a Bibliából és az emberi integritás, a józan ész asztaláról is. Az ellenérvek mind megcáfolhatók. Vegyük először a Bibliát. A Szentírásból kiderül, hogy az emberi lélek már a fogantatás pillanatától jelen van. Dávid király nem mondhatná, hogy bűnös volt attól a pillanattól kezdve, hogy anyja méhében megfogant, ha ez nem így volna.

„Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant” (Zsolt 51.8). A törvény a harc közben megsebesített várandós asszonyok magzatainak sérülését is bünteti a szokásos „szemet szemért, fogat fogért” elven túl – ez nem lehetne így, ha a még meg nem születetteknek nem járna igazság. „Ha férfiak civakodnak egymással, és közben úgy megütnek egy viselős asszonyt, hogy az idétlent szül ugyan, de maga életben marad, akkor a tettesnek olyan kártérítést kell fizetnie, amilyet a férj a bírák véleménye alapján követel” (Kiv 21.23).

Minden emberélet egyaránt fontos

Aki hiszi a Bibliát, annak azt is hinnie kell tehát, hogy az Isten számon tartja az embereket, bármilyen kicsik is legyenek, mert az ember Isten előtt fogantatásától kezdve ember, ezért az anya nem rendelkezhet felette úgy, mintha a saját testének egy részecskéje volna csupán.

Megcáfolta-e az orvostudomány az emberi élet fogantatáskor történő kezdetét? Épp ellenkezőleg: ma sokkal jobban tudjuk, mint bármikor korábban, hogy biológiailag az emberi fejlődés ekkor veszi kezdetét – márpedig ahhoz, hogy egy entitás fejlődjön, annak az entitásnak léteznie kell először.

Miért hát az orvosok és a jogvédők hallgatása? Politika, pénz, kényelem és szexfüggőség. Semmi különös nincs ebben, épp csak annyira vagyunk rosszak, mint elődeink, akik erőszakkal térítettek, alsóbbrendűkként kezelték a nőket és rabszolgákat tartottak. A következő nagy felszabadulási hullám a még meg nem születetteké – ez a jogvédelem jövője.

Gyilkosság vagy alapjog? Fotó innen

Mi van azokkal, akiknek az életét veszélyezteti a terhesség, vagy erőszak áldozatai lettek, netán a kicsi életképtelen – vagyis amikor két rossz között kell dönteni? Nos, ezek egyedi esetek, és egyedi elbírálást igényelnek: minden esetben az irányelv az, hogy a kisebbik rosszat kell választani. Ám azt hiszem, boldogok lehetnénk, ha az abortuszvita csupán ilyen összetett esetekről szólna! Kb. 2%-a ez az összes abortusznak.

Mi van hát többi 98%-kal? Az nem más, mint kényelem. Pótfogamzásgátlás. Következmények nélküli szex. De szabad-e ezt emberi életek árán tenni? Nem túl fontos-e számunkra a szexuális szabadság? Nem egy szexfüggő társadalomban élünk-e, ahol már a reklámok és a sorozatok is ezt a toxikus kultúrát közvetítik? Agymosás. Ébresztő!

Ébresztő – de hogyan? Ha az abortuszpárti elit valóban a szabadság nevében propagálja az eljárást, miért nem lehet megszellőztetni és társadalmi vitára bocsátani az ügyet? Miért nem lehet bemutatni a tévében az egyik leggyakoribb műtétet a világon (napi 115 ezer világszerte)? Hogy lehet alapjog az, amit a társadalom fele gyilkosságnak tart?

Ezek a tények nem csak a hívőknek evidensek. A nemrég elhunyt Christopher Hitchens, prominens ateista, testvéreiként emlékezett anyja elhajtott gyermekeire, és utálta az abortuszklinikák közelségét, mert tudta, emberi életekről van szó.

Szerdahelyi Miklós

A nyitókép innen

• Cimkék:
abortusz magzat fogantatás Isten bűn terhesség

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére