A nők nem szeretnek abortuszra járni

Kié a gyerek? Az Istené. Nem a szülő tulajdona, vendég a háznál, szuverén személyiség fogantatásától haláláig – vágja rá a keresztény ember gondolkodás nélkül. Sajnos gyakran tényleg gondolkodás nélkül. Talán jobb így a kérdés: ki mindenki formál jogot a gyerekre?

A felelősség a szülőé, bár jogilag csak a felnőttkor eléréséig, valójában a halálig. És mindkét szülőé, egyformán száz százalékban, még akkor is, ha a társadalom az anyáktól többet vár el. Elég gyakran hallani apákról, akik elhagyják a gyerekeiket, és legyintünk, a férfiak talán megértéssel, a nők némi keserűséggel. De ha egy nő hagyja el a gyerekét, akkor össznépi felháborodás sújtja: miféle anya az ilyen?

A gyermekeikről véglegesen lemondó anyák teszik ugyanakkor lehetővé az örökbe fogadást. Erre buzdít a nemrégiben nagy vihart kavart abortuszellenes kampányplakát. Csúsztatás azonban itt is van. Az örökbefogadó szülő ugyanis válogat. Ha valaki cigány kisgyereket akar elvinni, az egész procedúrán pár hónap alatt túl lehet. Szinte senki nem vállal testi vagy értelmi fogyatékost, volt olyan gyerek, akit a karján lévő nagyobbacska anyajegy miatt dobtak vissza. A legtöbben szőke, kék szemű babát akarnak, lehetőleg csecsemőt. A magzatelhajtást vagy az örökbe adást pedig elég gyakran választják olyanok, akik a társadalomnak se újszülöttként, se felnőttként nem nagyon kellenek.

Mert a társadalom is igényt tart a gyerekre, olykor felülbírálva a szülői felelősséget is (gyermekvédelem, állami gondozás, stb.), főleg ha arról van szó, hogy a leendő nyugdíjasokat valakinek majd el kell tartani. Ilyenkor nagyobb szerepet kap a népesedés-politika, egyrészt a gyermekvállalás elősegítése, másrészt a terhesség-megszakítások visszaszorítása. Az első sokkal nehezebb, talán többe is kerül, a második megoldható törvénnyel, tiltással, kampánnyal, („lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség), melynek megszólítottja minden esetben a felelősök legkiszolgáltatottabbja: az anya. Őt lehet büntetni, benne lehet bűntudatot ébreszteni, mert ő van benne testestül-lelkestül a játszmában.

A gyerek megfoganásához két ember kell. A kihordáshoz illetve az elvetetéshez csak az anya. Az egész az ő testében zajlik. Az apa kihátrálhat, ahogy a társadalom is, és mutogathat az önző, karrierista nőre, aki nem hajlandó életet adni egy gyermeknek.

Elárulok egy titkot: a nők nem szeretnek abortuszra járni. Még nőgyógyászhoz se, egyáltalán nem örülnek neki, ha orvosok turkálnak bennük. Aki mégis rászánja magát, félve teszi. Fél a fájdalomtól, a megaláztatástól, a szövődményektől, a közösség ítéletétől. Csak éppen jobban retteg valami mástól. Más fájdalomtól és más megaláztatástól. Tudok olyan nőt, aki a leendő apa könyörgése, sőt fenyegetése ellenére megszülte a gyerekét. Senkinek nem kívánna hasonló sorsot.

Éri a gyerekért felelős többi szereplőt hasonló nyomás? Készül plakát arról, hogy a férfi legyen hajlandó óvszerrel védekezni? Vagy szükségtelen, hiszen elszigetelt eset, amikor vállat von, mondván, a fogamzásgátlás a nő dolga? Készteti valami a munkaadót, amikor állásinterjúra hív egy nőt, hogy ne faggassa a magánéletéről? Vagy nem szokott előfordulni, hogy egy bevezető félmondattal: „ezt ugyan tilos megkérdeznem, de…” mégis arról tudakozódik, hogy van-e gyereke, és ha nem, mikor tervez szülni?

Az abortusz magzatgyilkosság. De ne kiáltson gyilkost a beavatkozást elszenvedő (igenis szenvedő) anyákra álszent módon az a társadalom, amely sem a várandósság alatt, sem a gyereknevelés során nem segíti őket kellőképpen. A magzatelhajtás nem alternatívája a családtervezésnek, de a nem kívánt gyerekek kényszerített megszülése és örökbe adása sem alternatívája a meddőségkezelésnek.

Kampányok helyett inkább szexuális nevelésre, ítélkezés helyett inkább szolidaritásra volna szükség. A keresztényeknek pedig Jézus szavára: „Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.” (Mt. 5: 21-22)
 

Kiss Judit Ágnes

• Cimkék:
abortusz örökbefogadás kampány magzat önrendelkezés életvédelem

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére