A legelterjedtebb sztereotípiák a papokról

Mark Roberts lelkészeknek tart online mesterkurzust a Patheos című lap hasábjain, legutóbb az őket érintő, leggyakoribb sztereotípiákról esett szó.
 

1. A tökéletes lelkész

A legnyilvánvalóbb sztereotípia a felsoroltak közül bizonyára az ideális lelkipásztoré, a mindentudó, mindenütt jelen lévő, mindenkit szerető tiszteletesé, aki csak a regényekben és a nosztalgiában létezik.

2. Az orvos

Sokan kórháznak képzelik a templomot, a lelkészt pedig orvosnak. Így azt várják a papoktól, hogy spirituális problémáik esetén segítsenek a gyógyulásban. De azzal nem tudnak mit kezdeni, hogy a lelkész dolga nem a gyógyítás, hanem az, hogy Krisztus szolgálójaként a „gyógyulás útjára” terelje az embereket.

3. A pszichológus

A mai, mindenre terápiát nyújtó kultúrában sokan azt várják a lelkészektől, hogy pszichológusként működjenek, persze azért ne kerüljenek olyan sokba. Meg akarják osztani problémáikat, hogy lelki atyjuk „belemászhasson" a lelkükbe, és segítsen, hogy jobban érezzék magukat. Sok papnevelde és felekezet tette bizonyos mértékig magáévá ezt a modellt, amikor a lelkészképzést komoly terápiás stúdiumokkal gazdagította.

4. A tanító

Ez főleg a fiatalokra igaz. Ők azt várják, hogy spirituális igazságokat oktassanak nekik, és ezeket az igazságokat összekapcsolják a mindennapi életükkel. Míg az 1940-es évek második felében született baby boomer generáció minél kevesebb teológiát és minél több gyakorlatias dolgot akar hallani a szentbeszédben, a következő nemzedék inkább teológiai tartalmat vár egy tekintélyelvű tanítótól.

5. A barát

Sokan azt gondolják, a lelkipásztor hivatása, hogy a barátjuk legyen: töltse velük az idejét és nevessen velük. A lelkészi munka egyik legnehezebb része: kezelni mindazokat, akik meghívják a papot vacsorázni, vagy a gyerekük szülinapjára.

6. Az ezermester

Sokan lelki/kapcsolati ezermesternek tekintik lelkészüket. Problémád van a tizenéves gyerekeddel? Hívd a lelkészt! Bajban van a házasságod? Hívd a lelkészt! Boldogtalanná tesz a munkád? Hívd a lelkészt! A lelkész majd megjavítja. Sok lelkipásztor szívesen tölti be ezt a szerepet. Jó érzés, ha az ember fontos, és még jobb, ha segíteni tud másoknak, hogy jobban legyenek. Az emberek szeretni fogják és nagyra tartják az ezermesterként működő lelkészt.

Mark Roberts nem sztereotipikus pap. Kép innen.

7. A varázsló

Nem az illuzionistáról van itt szó, aki félbevágja az embereket, és nyulakat ránt elő a cilinderéből. Inkább azokról a tényleges, bár fiktív varázslókról, amilyen Gandalf vagy Dumbledore, akik különleges varázserővel rendelkeznek. Egyesek ilyennek látják a lelkészeket is. Azt gondolják, hogy hivatásukból fakadóan közvetlen összeköttetésben állnak Istennel. Azt hiszik, elő tudják venni spirituális varázserejüket, ha akarják. Egyszer a gyülekezetem egyik tagjával egy rokona gyászszertartásáról beszélgettem, amit én készültem tartani. Azt mondta: „A szentbeszéd után emeld fel a kezed, és csináld azt a varázslat-izét, hogy az emberek jobban érezzék magukat.”

8. A vezérigazgató

Van, aki azt várja a lelkésztől, hogy erős vezető és hatékony menedzser legyen, hogy az egyház mérhető mutatók mentén (épületek, költségvetés, testületek) növekedjék. Ha azonban az ember valóban vezérigazgatóként kezd működni, előfordulhat, hogy hamar az utcán találja magát (csak éppen a szekuláris világban utcára tett topmenedzserek szép végkielégítése nélkül). Egy időben egyházam presbiterei elégedetlenek voltak azzal, ahogy a gyülekezetet vezetem. Prédikációimat és tanításaimat rendben találták. Nem volt kifogásuk nézeteimmel, tanácsadói képességeimmel vagy erkölcseimmel szemben sem. De nehezményezték, hogy alárendeltjeimet nem menedzselem.

Az egyik presbiter, egy igen sikeres üzletember és menedzser kioktatott, hogy többet kell törődnöm a munkatársaimmal. „Az én ajtóm mindig nyitva áll, és a beosztottaim tudják, hogy bármikor bejöhetnek” – mondta. „Tetszik az ötlet – válaszoltam –, de van egy kis gond. Elég sok időt töltök az irodámban azzal, hogy olyan problémákat beszélek meg emberekkel, amelyeket csak zárt ajtók mögött lehet. Ezenkívül jó prédikációval kell minden héten előállnom, ehhez pedig elmélyült felkészülésre van szükségem. Nem állhat mindig nyitva az ajtóm.” A presbitert nem sikerült meggyőznöm, mert azt akarta, hogy vezérigazgatóként, de legalábbis hatékony üzletági igazgatóként ténykedjek.

9. A szülő

Ezt a modellt hagytam a végére, mert nagyon általános, és nem különösebben problémás. Lelkészségem első évei alatt az egyik női elöljáró folyamatosan kellemetlen levelekkel bombázott, amelyekben nemcsak tetteimet, de indítékaimat is kritizálta. Meggyőződése volt, hogy az egyházat csak ugródeszkának használom a nagyobb dicsőség felé, és hamarosan elhagyom őt és az egész gyülekezetet. Amikor találkoztunk, hogy megbeszéljük a problémáit, a családjáról kérdeztem. Nem túl meglepő módon kiderült, hogy apja elhagyta őt és az anyját. Az apjával kapcsolatos tapasztalatait vetítette rám. (A történet jól végződött: jó barátok és munkatársak lettünk. Végül évekkel korábban hagyta el az egyházat, mint én.)

A tanulság

Bizonyos értelemben a lelkészek valóban orvosok, pszichológusok, tanítók, barátok, ezermesterek, varázslók, menedzserek vagy szülők. Mégis azt hiszem, hogy azok, akik egyenlőségjelet tesznek a lelkész és egyik vagy másik, (esetleg több) fenti szerep közé, azok nehezen értik meg, hogy a lelkipásztor valójában micsoda, és mi lenne a dolga. E szerepek bemutatásával mindössze az volt a célom, hogy a lelkészek tudatosítsák magukban a pozíciójukkal kapcsolatban fontos kulturális modelleket.

Mark Roberts a kaliforniai Irvine Presbyterian Church lelkésze

A nyitóképet A vadász éjszakája című, 1955-ös filmből vettük, melyben egy bűnöző – Robert Mitchum alakítja – papnak adja ki magát.

• Cimkék:
pap lelkész sztereotípia előítélet mark roberts gyülekezet egyház vallás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére