Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Szubjektív
2011-11-19 09:00:00

Húsz év semmittevése csapódik le a jelenlegi konfliktusokban

„Az orvosaink kellenek, de a romáink nem?”

Decemberig határidőt tűzött ki a májusban elfogadott európai roma keretstratégia a tagállamok számára, hogy elkészítsék nemzeti romastratégiájukat. A megvalósítás egyelőre sok tagállamban akadozik.

Az európai romastratégia elfogadása is jelentős részben magyar siker volt és könnyen lehet, hogy Magyarország lesz az első, aki be tudja nyújtani a Bizottságnak a programot. Nemcsak azért, mert a magyar elnökség közreműködésével sikerült elfogadni, hanem mert mind az Európai Parlamentben, mind a Bizottságban oroszlánrészt vállaltak a magyar szereplők Járóka Lívia és Andor László révén.


Dániában minden szép és jó


A siker azonban akkor lenne teljes, ha a nemzeti stratégiák is időben elkészülnének. Ennek ellenére több tagállam is vonakodik, köztük Dánia, amely szükségtelennek érzi a romastratégia kidolgozását. A megtorpanó államoknak Balog Zoltán, társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár a sajtón keresztül üzent is: „Az orvosaink kellenek, de a romáink nem?” Ezzel szemben a magyar kormány néhány héten belül elfogadhatja a Nemzeti Felzárkózási és Roma Stratégiát. Ezzel, az eddig kevés eredményt felmutatni képes, viszont rengeteg társadalmi vitát, konfliktust gerjesztő humántárca legsikeresebb területévé válhat a református lelkész által vezetett államtitkárság.


Balog Zoltán: „a romáink nem kellenek?” Fotó innen

A sietség természetesen nagyon is indokolt. A magyar romapolitika elmúlt húsz éve teljes csődnek minősíthető, a társadalmi szakadék kritikus szintet ért el, ami társadalmi konfliktusok sokaságában öltött testet – az elmúlt években példák sora igazolja ezt, az olaszliszkai lincseléstől a romagyilkosságokon át rengeteg esetet lehet felsorolni. A hosszú távú felzárkóztatási programokkal négy év, azaz egy választási ciklus alatt csak csekély eredményeket lehet elérni, ezért a kormányok nem vállalták fel az ezzel járó konfliktusokat, gyorsabb eredményekkel kecsegtető vállalkozások felé fordultak inkább.

Húsz év semmittevése csapódik le a jelenlegi konfliktusokban. Éppen ezért dicsérhető, hogy a jelenlegi kormány bele mer vágni egy olyan vállalkozásba, amelynek gyümölcsét könnyen lehet, hogy már nem ők fogják learatni – persze ehhez a közös európai elhatározás is kellett, aminek Magyarország az élére állt.


Gazdasági szempontok

A kormány előtt fekvő tervezet nagyjából megfelel az unió integrációs törekvéseinek. A romaprobléma megoldására úgy tekint, mint lehetséges gazdasági potenciálra, mely hozzájárul az ország hosszú távú gazdasági fejlődéséhez – ellenkező esetben leszakadásához. Komplex beavatkozást ígér a négy kulcsterületen – oktatás, foglalkoztatás, egészségügy, lakhatás –, az érintettek aktív bevonásával. A hátrányok csökkentése mellett nagy hangsúlyt fektet az okok és azok kialakulásának megszüntetésére.

A gazdasági, kulturális, társadalmi hátrányokkal sújtott csoportok között nem tesz különbséget, a programokból nem zárja ki a nem roma származású rászorultakat, a vonatkozó uniós elvnek megfelelően. A romák többségének földrajzi elhelyezkedése Magyarország esetében jól körülhatárólható – legnagyobb arányban a hátrányos helyzetű, leszakadó térségekben élnek, így a komplex programok jól irányíthatók ezekre a területekre.

A négy kulcsterülettel kapcsolatban az oktatásról és a foglalkoztatásról ír bővebben a program, az uniós romastratégiához hasonlóan az egészségügy és a lakhatás esetében már csak általánosságok megfogalmazására futotta.


Hátránnyal indulnak

Nagy pozitívuma az anyagnak, hogy kiemelten foglalkozik az óvodai hozzáférés kérdésével. A családon kívüli szocializáció első lépcsőfokának számító óvodák rendkívül fontos szerepet tölthetnek be a gyermek későbbi beilleszkedése és iskolai teljesítménye szempontjából. Hat-hét éves korában, amikor elkezdi az iskolát, a roma gyermek már olyan mértékű hátrányokat halmoz fel sok esetben, amelyek leküzdése a későbbiekben már nagyon nehéz.


Mínuszról indulnak. Fotó innen

A roma gyermekeknek ma Magyarországon mindössze 42 százaléka jár óvodába, míg a a teljes társadalomban ez átlag 88 százalék. A roma gyermekek 20 százaléka él olyan településen, ahol egyáltalán nincsen óvoda, de ahol van, ott is általában a férőhelyek hiányával szembesülnek. És miért is van az előbbieken túl jelentős szerepe az óvodáknak? Empirikus kutatások kimutatták, hogy az óvodai ellátásból kimaradt gyermekek 37 százaléka azután „speciális” iskolában vagy osztályokban kezdi meg iskolai pályafutását, vagy később kerül át az alapvetően kisegítő tagozatoknak számító oktatási intézményekbe.


Kérdőjelek is vannak

Természetesen hiányosságai is vannak a tervezetnek. Ahogy már említettük, kevés konkrétum szerepel az egészségüggyel és a lakhatással kapcsolatban. A védőnői hálózat problémáiról például szinte semmit sem ír a tervezetet, annak ellenére, hogy a 33 halmozottan hátrányos kistérségben a települések több mint felében nincs szervezett védőnői állás, de ahol van, ott is sok esetben nem megfelelőek a rendelkezésre álló informatikai és egyéb eszközök. Azt pedig talán nem kell hangsúlyozni, hogy a védőnői szolgáltatásnak mekkora szerepe van a gyermekek és kismamák egészségügyi nevelésében és a megelőzésben.

Mindezek ellenére az európai romastratégiával összhangban lévő, színvonalas programról van szó, amitől persze csodát nem várhatunk, főként nem rövid távon, de a szándék már előremutató. Persze indokolt az óvatosság: elsősorban általános célokról, eszközökről van szó, a konkrétumok kidolgozása még várat magára. És még utána is marad rizikófaktor: az elégtelen romapolitika egyik oka eddig is az volt, hogy a célzott pénzeknek csak töredéke jutott el a címzettekhez. Elképesztő számok keringenek a nyilvánosságban azokról a összegekről, melyek különböző úton-módon tűntek el a rendszerből. Ezért a kontrollmechanizmus kiépítésére nagy hangsúlyt kell fektetni.

Mégis talán lehet reménykedni. Vajon sikerülhet-e a jelenlegi kormánynak az, ami előtte húsz éven keresztül senkinek sem? Vajon képes-e a politika messzebbre tekinteni négy esztendőnél, tágítható-e az időhorizont, vagy visszatérünk a ciklikus semmittevéshez? Az irány egyelőre jónak tűnik – a többit az idő dönti el.


Bene Márton

A SZUBJEKTÍV ROVAT VITAINDÍTÓ ÍRÁSAI NEM FELTÉTLENÜL TÜKRÖZIK A SZERKESZTŐSÉG ÁLLÁSPONTJÁT.

A nyitókép innen

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Cigányság
  • Cigányok között az egykori neonáci (riport)
  • Csak a bűnöző cigányok kerülhetnek a médiába?
  • Láthatatlan cigányok
  • Miért utáljuk a cigányokat?
  • A jezsuita atya bírálja a romapolitikát
  • Mit csinálnak a cigányok karácsonykor?
  • Életet mentenek a gyerekrajzok
  • Miért zaklatják az édesanyákat?
  • Hazugság miatt égették fel a cigánytelepet (videó)
  • Adventi road-movie Borsodban

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.