- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Szubjektív
2011-11-19 09:00:00 Húsz év semmittevése csapódik le a jelenlegi konfliktusokban„Az orvosaink kellenek, de a romáink nem?”Decemberig határidőt tűzött ki a májusban elfogadott európai roma keretstratégia a tagállamok számára, hogy elkészítsék nemzeti romastratégiájukat. A megvalósítás egyelőre sok tagállamban akadozik.Az európai romastratégia elfogadása is jelentős részben magyar siker volt és könnyen lehet, hogy Magyarország lesz az első, aki be tudja nyújtani a Bizottságnak a programot. Nemcsak azért, mert a magyar elnökség közreműködésével sikerült elfogadni, hanem mert mind az Európai Parlamentben, mind a Bizottságban oroszlánrészt vállaltak a magyar szereplők Járóka Lívia és Andor László révén.
Balog Zoltán: „a romáink nem kellenek?” Fotó innen A sietség természetesen nagyon is indokolt. A magyar romapolitika elmúlt húsz éve teljes csődnek minősíthető, a társadalmi szakadék kritikus szintet ért el, ami társadalmi konfliktusok sokaságában öltött testet – az elmúlt években példák sora igazolja ezt, az olaszliszkai lincseléstől a romagyilkosságokon át rengeteg esetet lehet felsorolni. A hosszú távú felzárkóztatási programokkal négy év, azaz egy választási ciklus alatt csak csekély eredményeket lehet elérni, ezért a kormányok nem vállalták fel az ezzel járó konfliktusokat, gyorsabb eredményekkel kecsegtető vállalkozások felé fordultak inkább.
A kormány előtt fekvő tervezet nagyjából megfelel az unió integrációs törekvéseinek. A romaprobléma megoldására úgy tekint, mint lehetséges gazdasági potenciálra, mely hozzájárul az ország hosszú távú gazdasági fejlődéséhez – ellenkező esetben leszakadásához. Komplex beavatkozást ígér a négy kulcsterületen – oktatás, foglalkoztatás, egészségügy, lakhatás –, az érintettek aktív bevonásával. A hátrányok csökkentése mellett nagy hangsúlyt fektet az okok és azok kialakulásának megszüntetésére.
Nagy pozitívuma az anyagnak, hogy kiemelten foglalkozik az óvodai hozzáférés kérdésével. A családon kívüli szocializáció első lépcsőfokának számító óvodák rendkívül fontos szerepet tölthetnek be a gyermek későbbi beilleszkedése és iskolai teljesítménye szempontjából. Hat-hét éves korában, amikor elkezdi az iskolát, a roma gyermek már olyan mértékű hátrányokat halmoz fel sok esetben, amelyek leküzdése a későbbiekben már nagyon nehéz. Mínuszról indulnak. Fotó innen A roma gyermekeknek ma Magyarországon mindössze 42 százaléka jár óvodába, míg a a teljes társadalomban ez átlag 88 százalék. A roma gyermekek 20 százaléka él olyan településen, ahol egyáltalán nincsen óvoda, de ahol van, ott is általában a férőhelyek hiányával szembesülnek. És miért is van az előbbieken túl jelentős szerepe az óvodáknak? Empirikus kutatások kimutatták, hogy az óvodai ellátásból kimaradt gyermekek 37 százaléka azután „speciális” iskolában vagy osztályokban kezdi meg iskolai pályafutását, vagy később kerül át az alapvetően kisegítő tagozatoknak számító oktatási intézményekbe. Természetesen hiányosságai is vannak a tervezetnek. Ahogy már említettük, kevés konkrétum szerepel az egészségüggyel és a lakhatással kapcsolatban. A védőnői hálózat problémáiról például szinte semmit sem ír a tervezetet, annak ellenére, hogy a 33 halmozottan hátrányos kistérségben a települések több mint felében nincs szervezett védőnői állás, de ahol van, ott is sok esetben nem megfelelőek a rendelkezésre álló informatikai és egyéb eszközök. Azt pedig talán nem kell hangsúlyozni, hogy a védőnői szolgáltatásnak mekkora szerepe van a gyermekek és kismamák egészségügyi nevelésében és a megelőzésben.
A SZUBJEKTÍV ROVAT VITAINDÍTÓ ÍRÁSAI NEM FELTÉTLENÜL TÜKRÖZIK A SZERKESZTŐSÉG ÁLLÁSPONTJÁT.
|
Hírsor
A hét java
|
|