Vans napszemüvegek
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Sport
2011-06-16 06:00:00

Elhibázott döntések sorozata vezetett az összeomláshoz

Törvényszerű volt Mátéfiék bukása

A 2008-as pekingi olimpián még a negyedik helyen végzett magyar női kézilabda-válogatott nem lesz ott az idei vb-n, s már csak elvi esélye van kijutni a londoni ötkarikás játékokra. Mi vezetett az összeomláshoz?

Aki látta a világbajnoki selejtező két elbukott meccsét, az érzékelhette, hogy egy szakmailag és morálisan lenullázott társaság kapott ki a németektől. Többször is lett volna lehetőség megállítani a széthullásig vezető folyamatot, ám az illetékesek mindannyiszor homokba dugták a fejüket, vélhetően azt hitték, hogy a láthatóan súlyos problémákkal küzdő válogatott így is megoldja a rá váró feladatot. Tévedtek…


Nőt a női válogatott élére!

A folyamat még 2009 nyarán kezdődött, amikor Mátéfi Esztert nevezték ki a női válogatott szövetségi kapitányának. Az egykori világklasszis átlövő éppen két szezonon volt túl NB I-es vezetőedzőként, így nyugodtan kijelenthető, hogy nem volt elég rutinja a poszt betöltéséhez. Mátéfi megválasztásakor több tapasztalt edző is mozgósítható lett volna, elég csak a férfiválogatottal olimpiai negyedik helyezést elérő Skaliczki Lászlót vagy a kétszeres EHF-kupa-győztes Köstner Vilmost említeni. Skaliczki több válogatott tétmérkőzést, Köstner több európai kupacsatát vezényelt le, mint ahány első osztályú találkozón kispadon ült a frissen kinevezett kapitány. Akkortájt azonban a „nőt a női válogatott élére” koncepció került előtérbe, s jött Mátéfi.

Mátéfi a 2009-es világbajnokságon debütált kapitányként. A csapat kilencedik lett Kínában. Kezdetnek nem rossz – mondták az illetékesek, ám ha megnézzük a listát, megállapíthatjuk: aki számít, előttünk végzett. A 2010-es, dán–norvég közös rendezésű Eb-n elért tizedik hely viszont már egyértelműen kudarc volt.


Dacos gyerekként viselkedett

„Az összkép tehát roppant szomorú, s bár az Eb-ről sérülés miatt hiányzó Görbicz Anita visszatérése lendíthet a csapaton, sajnos nagyjából reális a tizedik hely” – írtuk akkor, ám úgy tűnik, az illetékeseknek nem volt elég figyelmeztető jel a megalázó vereségekkel fűszerezett szereplés. A tizedik hely remek alkalom lett volna a váltásra, ám a szövetség megerősítette Mátéfi Esztert a posztján. (A minket legyőző németek váltottak az Eb után, s az újonnan kinevezett Heine Jensennel ki is ütöttek minket.) Április végén még markánsabban jelentkeztek a gondok: a százhalombattai felkészülési tornán lélektelen játékkal kaptunk ki 32-25-re Brazíliától. Akkor sem történt semmi…

Pedig az volt az utolsó pillanat, amikor lépni lehetett volna (pontosabban kötelező lett volna lépni!), hiszen mindenki tudta, hogy a tét óriási, a németek elleni párharcon a 2011-es vb-szereplés és az olimpiai kvalifikáció múlik. Ráadásul a kapitányt is megzavarta a minősíthetetlen produkció, elbizonytalanodott, kapkodni kezdett. A közösség atomjaira hullott, s a kapkodás eredményeként sorra jöttek a rossz döntések. Hiába térképezte fel három rutinos szakember (Elek Gábor, Németh András és Köstner Vilmos) a németeket, Mátéfi semmit nem használt fel a sokat tapasztalt kollégák elemzéséből, sőt mint egy dacos kisgyerek direkt az ellenkező irányba ment.


Felesleges a dán és a norvég példára mutogatni

Akkor már kódolva volt a csapat bukása, s Balingenben, majd Győrben tulajdonképpen az történt, aminek történnie kellett, az összeomlás elkerülhetetlen volt. A németek játékban, fegyelmezettségben és motivációban is felülmúltak minket, simán estünk ki, ráadásul a hazai pályán elszenvedett vereség (27-22) kifejezetten megalázó volt.

Apró elvi esély még van az olimpiai kvalifikációs tornán való részvételre, amihez az kellene, hogy pontosan a legutóbbi Eb-n az első nyolc közé kerülő csapat végezzen a vb első nyolc helyén. Ennél valamivel sanszosabb a lottóötös. Az utóbbi napokban sokan emlegették a norvégok és a dánok esetét: mindkét északi válogatottal megesett hasonló csúfság, mégis visszajutott a csúcsra. Csakhogy ők más közegben élnek − nálunk beláthatatlan következményei lehetnek a kudarcnak. Előfordulhat, hogy a támogatók elfordulnak a női szakágtól, a kétéves száműzetés végére el is felejthetik a magyar női válogatottat. Nagyon nehéz lesz az út visszafelé, talán egyszerűbb lett volna időben reagálni a gondokra, meghozni az elkerülhetetlen döntéseket.

 

Zsarnay Péter

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.