Vans napszemüvegek
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Sport
2011-03-03 17:30:00

Ragaszkodnak megrögzött szokásaikhoz

Sportcsillagok: dilisek vagy babonások?

A közhiedelem szerint főként a bolond kapusok hisznek betegesen a különböző babonákban, ám a sport világában mások is képesek görcsösen ragaszkodni tárgyakhoz, szokásokhoz. Körkép Trapattonitól Ivanisevicig.

A külföldi sportolók babonáit összegyűjtő írásunkat kezdjük is egy kapussal. A 110-szeres ír válogatott hálóőr, Shay Given annak a szenteltvíznek az erejében hisz, amelyiket egyenesen a híres lourdes-i zarándokhelyről szerez be. Given minden meccsre magával viszi a csodatévő folyadékot rejtő üvegcsét, s a kezdés előtt meglocsolja a gólvonal mögötti részt. Ezek után nem csoda, hogy Given remekül megérti az ír válogatott jelenlegi szövetségi kapitányát, Giovanni Trapattonit. Trapp köztudottan mélyen vallásos, maga is tagja az Opus Dei nevű katolikus egyházi szervezetnek, és ugyancsak szenteltvízzel készül a meccsekre. Fogadalma, hogy profi edzői pályája befejezése után elvállalja a vatikáni válogatott felkészítését.


A kapus a kapufával beszélgetett

Az NHL kapusfenoménjai között is akadnak furcsa szokásokhoz ragaszkodó fiúk. A 2003-ban a Colorado Avalanche együtteséből visszavonult Patrick Roy talán legérdekesebb dilije az volt, hogy minden meccs előtt hosszasan beszélgetett a kapufával, de öltözködési rituáléját is megcsodálhatták a társak. Jocelyn Thibault pedig, aki az észak-amerikai profi jégkorongliga több csapatában is megfordult, a kezdés előtt éppen hat és fél perccel egy adag vizet öntött a saját fejére.


Moldova György: Baumgartner, az érzékeny kapus
„Mikor Baumgartner kifutott a pályára, senki sem lepődött meg azon, hogy egy rozsdás patkót, két tarka macskát és egy házi áldást hozott magával… Felszögezte az egyik kapufára a patkót, a másikra a házi áldást, a macskákat egy spárgával a hálóhoz kötötte, utána letérdelt a golyóvonalon, magába merülten imádkozott, a felkészülést azzal fejezte be, hogy jobb lábbal belelépett a direkt erre a célra odakészített lócitromba.”

 

 

 

 

 

 

 

 

A svéd Pelle Lindberg ennél is bonyolultabb eset volt. Minden meccsen ugyanazt a narancsszínű pólót vette fel a mez alá, ezt mosni sem volt szabad. A szünetekben csak egy hazájából származó italt volt hajlandó meginni, de nem ám csak úgy! A nedűbe két jégkockát kellett tenni, s ezek közül az egyiket az edzőjének adta, méghozzá jobb kézzel! A civil életben sajnos nem volt szerencséje a svéd kapusnak: 1985-ben autóbalesetben vesztette életét.

S a hokis történetek végére maradt a talán leglátványosabb NHL-babona, a „play-off-szakáll”. A New York Islanders csapata 1980−84 között zsinórban négyszer nyerte meg a Stanley-kupát. A fiúk a rájátszás kezdetén megfogadták: addig nem borotválkoznak, amíg a csapat ki nem esik, vagy el nem jut a végső diadalig. A szokás annyira elterjedt, hogy manapság már szinte az összes együttes ezzel a „szisztémával” vág neki a play-offnak.

Ehhez képest abszolút normálisnak tűnik Gary Lineker meccs előtti babonája. A kiváló angol csatár a melegítés idején egyáltalán nem lőtt kapura. Bejött, hiszen az 1986-os világbajnokságon ő lett a gólkirály! S ha már Angliában járunk, folytassuk a sort Lineker két honfitársával. Bobby Moore mindössze ahhoz ragaszkodott, hogy a csapatból ő legyen kész utoljára az öltözködéssel. Egyszer tesztelték társai, egyikük még civilben elbújt, s amikor Moore már felöltözött, előlépett rejtekhelyéről. Az 1966-os világbajnok angol válogatott csapatkapitánya nem jött zavarba: levetkőzött, s újra felöltözött… Paul Ince mindig a legutolsó pillanatra hagyta az öltözködést: a csatár mindig csak közvetlenül a pályára lépés előtt, a kijáróban húzta magára a mezét.


Schumi csak balról és amulettel száll autóba

A Forma−1-ben is akadnak furcsa szokások, s ebben élen jár a sportág históriájának legnagyobb alakja, Michael Schumacher. Schumi csak balról hajlandó beszállni autójába, s mindig magánál tart egy amulettet, amelyet a feleségétől kapott. A hétszeres világbajnok a számmisztikában is hisz, ragaszkodik a páratlan rajtszámokhoz.

Schumi babonája: a Ferrariba is csak balról szállt be

S egy érdekes figura a teniszt világából a 2001-es wimbledoni bajnok, Goran Ivanisevic. Az egykori horvát szervakirály egyik dilije volt, hogy a pihenők után mindig ő állt fel először a székből, s figyelt arra, hogy ne lépjen a vonalakra. Goran a pályán kívül is ragaszkodott a sikert hozó dolgokhoz, így ha egy verseny helyszínén meglátogatott egy éttermet, és utána nyert, mindennap visszatért ugyanoda, leült ugyanahhoz az asztalhoz, és ugyanazt rendelte. Így járt 1996-ban, a rotterdami tornán, ahol első nap steaket és salátát evett egy étteremben, s ez így ment a fináléig. „Megnyertem a tornát, de nem is a siker miatt voltam igazán boldog, hanem azért, hogy végre ehettem valami mást. Néha nekem is nagyon unalmasak voltak ezek a megrögzött szokások, de szükségem volt rájuk” – írta babonájáról saját weboldalán a teniszcsillag.

B. A.
 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Híres ember
  • Erdei szerelmes, és rájött: 27 évig rosszul csinálta
  • Kisegyház-interjúk: ami már kínos Németh Sándornak?
  • Korda György és Balázs Klári
  • A Gyűrűk Ura írója és a nagy fordulat
  • Sötétség délben: magyar volt a múzsa
  • Mit ünnepelnek a keresztények szilveszterkor?
  • „Tudtam, hogy vége mindennek” – interjú Pajor Tamással
  • Petőfi halálát el kell felejteni?
  • Böjte atya a szegedi Csillagbörtönben
  • AIDS-világnap: híres művészek, akik hordozták a vírust

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.