„Azok szemében, akik nem hisznek, ez az egész csak őrület, butaság”

Senna: egy zseni, aki Jézust látta a kanyarban

Rajongói szerint ő volt a Forma–1 históriájának legnagyobb alakja, s csak korai halála akadályozta meg abban, hogy minden létező csúcsot megdöntsön a száguldó cirkusz világában. Azt még ellenségei is elismerték, hogy ritkán látható tálentuma volt a sportágnak. Háromszor lett világbajnok (1988, 1990, 1991), 41 futamot nyert, 65-ször indulhatott az első rajtkockából. A végzet az 1994-es San-Marinói Nagydíjon érte őt utol. Sorszerű volt az a hétvége, hiszen előtte nyolc évig nem történt halálos baleset az F–1-ben. A pénteki edzésen az osztrák Roland Ratzenberger vesztette életét egy baleset után, a vasárnapi verseny hatodik körében pedig Ayrton Senna a Tamburello-kanyart nem vette be, egyenesen a betonfalnak ütközött. A bolognai kórházban még sokáig küzdöttek az életéért, sajnos eredménytelenül. A brazil zseni örökre elment.

Nyitott voltam Isten felé, de ugyanakkor az ördög felé is

Emléke örökké belengi a Forma–1 világát, legendák kelnek életre vele kapcsolatban. Azt viszont kevesen tudják róla, hogy ő is tagja volt a mélyen vallásos sportolókat tömörítő Krisztus Atlétái nevű szervezetnek. A vallással kapcsolatos gondolatairól mindössze egyszer, 1990-ben a Playboy (!) brazil kiadásának adott interjújában beszélt hosszabban. Ebből idézünk.
„Mással vagyok én beszélő viszonyban. Vele, ott fenn – reagált Senna a riporter azon felvetésére, hogy szokott-e beszélgetni az autójával. – Ez az utóbbi két évben egyre hangsúlyosabb lett. Fantasztikus élményeim voltak. Új élet nyílt meg előttem.” Arra is kitért, hogy Istennel folytatott dialógusa az 1988-as monacói versenyen kezdődött, amikor nekiment a védőkorlátnak. „Az nem csak vezetési hiba volt – emlékezett a pilóta. – Olyan harc dúlt bennem, amely megbénított és sebezhetővé tett. Nyitott voltam Isten felé, de ugyanakkor az ördög felé is. A baleset azt jelezte: Isten ott várt, hogy a kezét nyújthassa nekem. Csak annyi kellett, hogy én is akarjam. Hihetetlen élmény volt. Az egész más, ha az embernek csak beszélnek Istenről. Én azonban a saját szememmel, a saját érzékszerveimmel bizonyosodhattam meg róla. Nincs kétértelműség, kétség, félreértés. Csak maga a bizonyosság. Egészen kivételes élmény. Ez az én saját világom. Azok szemében, akik nem hisznek, ez az egész csak őrület, butaság. Éppen ezért feszélyez, ha erről kell beszélnem. Ugyanakkor miért ne osztanám meg ezt az élményt azokkal, akik hozzám hasonlóan új életet keresnek?"

Másik dimenzióba lépett

A versenyző életének legőszintébb interjújában komoly szerepet kapott a vallásról szóló rész, s Senna egyre lelkesebben mesélt, többek között a fentről kapott jelekről.
„Az 1988-as baleset után Isten a Biblián keresztül kezdett el beszélni hozzám. Elővettem a könyvet, imádkoztam, kitártam az érzelmeimet, megvilágosodásért könyörögtem. És pontosan ott nyitottam ki, ahonnan bátorságot, kitartást és erőt meríthettem, s ahol választ kaptam a kérdéseimre. Aztán májusban, a Monacói Nagydíj előtt a szombati edzéseken észrevettem, hogy az autómmal valami baj van, és tudtam, így semmi esélyem nincs arra, hogy nyerjek a vasárnapi versenyen. Csapattársam, Gerhard Berger McLarenjével hasonló gondok voltak. Nos, a monte-carlói győzelem borzasztóan fontos lett volna, s ezt elmagyaráztam Istennek. Ő mindenről tud, ami a szívünkben zajlik, de imádkozás által kell átadni magunkat Neki. Én éppen ezt tettem. Mikor elérkezett a verseny napja, még a reggeli bemelegítés alatt különös dolog történt velem. Láttam magamat az autón kívülről. Az autót és a testemet fehér vonal vette körül, egyfajta védelmet nyújtó erővonal. Másik dimenzióba léptem. Hihetetlen nyugalom szállt meg, azt éreztem, hogy testben és lélekben teljesen kiegyensúlyozott, egységes vagyok. Minden porcikám, a lelkem minden zuga harmonikus és kerek volt. Rajt előtt általában komoly vagyok, hallgatag. Ezúttal még el is mosolyodtam. Ugyanazzal az autóval gurultam ki a boxból, amelyik néhány nappal azelőtt rejtett hibáival problémákat okozott, ám ezek egy csapásra eltűntek! Illetve megvoltak, csak már nem zavartak. A verseny után Berger odajött hozzám, és azt mondta, hogy neki továbbra is gondot okoztak a hibák. Én csak mosolyogtam, de nem mentem bele a részletekbe. Nekem az égvilágon semmi problémám nem volt a verseny alatt.”

Az üres, békés templomot szerette

Aztán a Biblia olvasásáról, illetve a templomba járási szokásairól faggatták
„Nem olvasom mindennap a Bibliát, néha viszont előfordul, hogy egy nap többször is előveszem. Belőle ismertem meg apránként a hatalmas Istent, aki az eget, a földet és a világegyetemet teremtette. Templomba akkor szeretek elmenni, mikor más nincs ott, mikor üres és békés. Katolikus vagyok, de nem járok misére. Ez engem egyáltalán nem vonz.” A legcsodálatosabb élményét Japánban élte át, éppen azon a napon, amikor első világbajnoki címét megnyerte. „Éppen köszönetet mondtam neki a győzelemért. Isten igazi, küzdelmes versennyel ajándékozott meg, ahol a győzelmet az év utolsó előtti futamában sikerült megszereznem, ahogy az minden pilóta álma. Imádkozás közben is borzasztóan koncentráltam, és éppen egy hosszú, 180 fokos kanyar bevételére készültem, mikor megjelent előttem Jézus alakja. Hatalmas volt! Nem a földön állt, hanem a levegőben lebegett a szokásos ruhájában, szokásos színével, és az alakját körülvevő fénysugárral. Az egész teste az égbe emelkedett, fel a magasba, betöltve az egész teret. És miközben ez a hihetetlen vízió ott lebegett a szemem előtt, egy versenyautót vezettem. Egyszerűen leírhatatlan. Jézussal beszélgettem, ő pedig megjelent! Egyszerűen megmutatkozott nekem. Üvöltve száguldottam a célba. Vertem a fejemet, nem akartam elhinni, aztán elkezdtem sírni.”

M. B.

• Cimkék:
Senna Formula-1 F-1

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére