Az adóssággörgető klubok irreális árversenybe hajszolják egymást

Milliós kézis és kosaras jövedelmek

Egykori csapatától, a Szegedtől várja elmaradt járandóságát Horváth Zsuzsanna válogatott kosaras, akinek egészen pontosan 4,378 millió forinttal tartozik a klub. Szép summa, főként, ha tudjuk, hogy ez a sportolónő négyhavi fizetése. Egy olyan csapatnál, amelyre átlagban 400-500 néző kíváncsi, s az éves jegybevétel sem fedezi a játékos fizetését. Mindezért persze nem a kosaras hölgyet kárhoztatjuk, ő csak élt a felkínált lehetőséggel. A magyar sportpiac az, ami nem a közgazdasági logika mentén, illetve törvényszerűségek szerint működik.

Licitáló versenyben

A hazai kézilabdacsapatok között is jócskán akad súlyosan eladósodott klub, most épp a váciaknál kell jelentősen karcsúsítani a költségvetést, miután tavaly decemberben már drasztikusan csökkentették a játékosok szerződésében szereplő összegeket.
Tulajdonos, vezető egyaránt értetlenül tárja szét a karját, s azt mondja: nem érti, miért alakulhatott ki ez a helyzet. Pedig a válasz egyszerű: a vezetők a klub gazdasági erejét meghaladóan költekeztek, válogatott játékosokkal úgy kötöttek szerződést, hogy a fedezet jelentős része hiányzott. Hasonló helyzetben van a székesfehérvári női kézilabdacsapat is, de az elrettentő példák sora sem elég: a hírek szerint három újabb középcsapat szállt be a „licitáló versenybe”, jelentősen felsrófolva az amúgy is irreálisan magas fizetéseket.

Havi egymillió alatt nem adják

Lassacskán ott tartunk, hogy havi (nettó) egymillió forintos fizetés alatt nem ír alá szerződést valamirevaló kézilabdás, kosaras, holott mindenki pontosan tudja, hogy a reális piaci viszonyokat nézve ennek csak a töredékét kereshetnék. A pénzüket persze többnyire nem kapják meg a játékosok, mégis újra és újra bedőlnek a csábító ajánlatoknak. Aztán pereskedhetnek. Holott a válasz teljesen egyértelmű: a magyar sport és az ezt körülvevő gazdasági közeg nem bír el 12-12 férfi és női profi kézilabda- és kosárlabdacsapatot.

A skandinávok bezzeg amatőrök

A realitás az lenne, ami a nálunk jóval gazdagabb skandináv országokban a trend, hogy csak a közvetlen élmezőny foglalkoztat hivatásos sportolókat, a többiek egy-egy külföldi profi mellé munka mellett edzésre járó, amatőr játékosat szerződtetnek. Nálunk azonban ilyesmi elképzelhetetlen, pedig a klubok nem bírják el a terheket. Túlélésre játszanak, miközben hatalmas adóssághalmazt görgetnek maguk előtt, előremenekülnek, s újabb jó nevű (és nagy igényű) játékosokat igazolnak, hátha miattuk új támogató jelentkezik majd.
A felelőtlen ígérgetés azokat sújtja a leginkább, akik tisztességgel fizetnek, hiszen nekik is magasabb járandóságot kell kínálniuk, csak ők hónapról hónapra át is utalják a pénzt. A helyzet súlyosbodik, az adósságállomány nő. Az ígérgetők pedig egyre magasabbra teszik a lécet. A lányok pedig egyre nagyobb összegekért pereskednek.

M. B.

• Cimkék:
kosárlabda kézilabda adósság klubok magyar sport

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére