Nagyon unalmas érv, hogy vereség esetén mindig csal ellenünk a bíró

Meddig ajnározható még a vízilabda-válogatott?

A sanghaji világbajnokságon ugyanaz történt, ami az utóbbi években mindig: jött Szerbia. Az elődöntőben négygólos előnyből elszenvedett vereség már-már a női kézilabda-válogatottat idézte − korábban kizárólag Görbiczék privilégiuma volt agyonnyert meccseket zsinórban elveszíteni. Hozzájuk zárkózott fel a pólóválogatott a sokadik csalódást okozó szerepléssel: az indulás előtt aranyesélyesnek tartott gárda végül a bronzért játszott meccsen is kikapott, ezúttal Horvátországtól, tehát három komoly ellenfeléből egyedül Montenegrót verve a negyedik helyen végzett.

Pólóshatalmak mentek és jöttek

A pólósokról Sydney (2000) óta csak felsőfokban szól a komplett hazai média. Okkal, bravúros játékkal győztek Ausztráliában, hogy aztán Athénban (2004) és Pekingben (2008) is megismételjék ugyanezt. Közben mindenki jótékony megértéssel kezelte, hogy a gárda valamennyi világversenyen a várakozások alatt szerepelt, az olimpiai arany ugyanis legitimálta az egész sportágat, a mögé bújt mindenki a medencék partján. Amikor megkérdezték Kemény Dénes kapitányt, hogy mi a különbség az első és a harmadik olimpiai arany között, találóan fogalmazott: „Ha Sydney előtt felhívtam a játékosaimat, akkor a gyerekszobában vették fel a telefont. Ha ma felhívom őket, akkor a gyermekeik szobájában veszik fel…”

Tucatnyi férfi, akik olimpiai aranyérmeikkel legitimálták a sportágat
Fotó: MTI

A sportágban is pontosan ilyen változások álltak be 12 év alatt: Sydney óta korábbi pólóshatalmak szálltak ki a vízilabdából, s helyettük újak ugrottak be. A sportág tragédiája, hogy mindegyik a volt Jugoszlávia területén létrejött tagállamból: Montenegró, Szerbia és Horvátország elsöprő térnyerése miatt marginalizálódott a játék a világsportban. Ahogyan Faragó Tamás sportági legenda fogalmazott: „Balkán-bajnokság lett a vízilabdából…”

A többi csapatsportágban esélyünk sincs

Kétségtelen, hogy az innovációt már nem a magyarok képviselik a játékban: nem irányítják, hanem elszenvedik az exjugoszlávok fejlődését és megpróbálnak lépést tartani velük. Ami egyelőre négyévente sikerül. Hatalmas érdem ez, hiszen az olimpiák közötti világversenyeken elért szerény magyar eredmények bizonyítják: nem véletlen kisiklás, hanem tendencia, hogy jobbak nálunk. Ha fordítunk a dolgon: az a kisiklás, hogy ennek ellenére Keményék uralják az olimpiai címet…

Kétségkívül szabálytalan, amit Birossal művelnek, de csak a bíró lehet a hibás
Fotó: MTI

A vízilabda-válogatott olimpiai aranyait az is felértékeli, hogy a többi labdajátékban zéró az arany esélye. A női kézisek már elbaltázták, ott sem lesznek Londonban (minimálisnál kisebb a sansz, hogy adminisztratív okok folytán mégis kijutnak), a férfiak csak a csodában bízhatnak, a kosarasoknál fel sem vetődik a lehetőség, míg a röplabda gyakorlatilag megszűnt, a magyar futball pedig csak az MLSZ szerint működik nemzetközi szinten is jegyezhető nívón. A vízilabda az egyetlen csapatjáték, amelyikben egyáltalán éremesélyeink lehetnek. A négyévenkénti pólós bravúr a magyar csapatsportok utolsó bástyája.

„Ilyet még nem is láttam…”

A sportág magyar vonulata azonban képtelen alkalmazkodni az új feltételekhez. Vereség esetén időtlen idők óta ugyanaz a lemez: „A bírónak olyannak kellene lennie, mint a kapufának, semlegesnek. Na most itt nem az volt. Ilyet még nem is láttam…” Mikor mondta ezt Kemény Dénes? A 2009-es olaszországi világbajnoki ötödik helye után? A 2010-es horvátországi Eb negyedik helye után? A 2011-es kínai vb negyedik helye után? Vagy korábban? Az idézet bárhová beilleszthető, és fájdalmas, hogy mindig mindenkor a csaló bírók a hibásak, miközben a sportág itthon semmit nem tudott profitálni a három olimpiai aranyból: nincsenek nézők, elvétve van bajnoki tévéközvetítés, évek óta ugyanaz a két csapat játssza a döntőt, és a Vodafone-t leszámítva egyetlen multicég sem állt a vízilabda mellé. A csapatok zöme szezonról szezonra a túlélésért játszik. Amíg a sportág vezetése nem változtat ezeken, addig csak a négyévenkénti reménykedés marad.

S. V. A.

• Cimkék:
vízilabda Sanghaj világbajnokság Kemény Dénes

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére