Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Sport
2011-03-02 21:20:00

Egyedül él egy kistelepülésen a magyar bunyó egyik legnagyobb ütője

Meciar-verő magyar bokszkirály a falu mindenese

Csak a legnagyobb bokszrajongók ismerik Pável Béla nevét, holott Szántó Öcsi bácsi és Papp Laci egyengette útját, s a félnehézsúly császára lehetett volna, ha nem éri baleset.

Szerény körülmények között él mostanság az abaúji Gagyapátiban, egy apró kis csereháti faluban Pável Béla. Tehetsége a sportág legnagyobbjai közé sorolná, de nem volt szerencséje. Pedig a Miskolci Vasutas Sport Clubból (MVSC) indult fiatal bokszoló kivételes adottságaira hamar felfigyelt a szakma, sokszoros ifjúsági, majd junior magyar bajnokként – immár a Vasas színeiben – felnőtteket küldött padlóra a 70-es évek közepén, mígnem a számtalan nemzetközi siker után Latin-Amerika bajnoka lett. Ekkor volt húszéves.


Elütötte
egy autó, többé nem volt ugyanolyan

Nem lehetett kiütni, noha saját szavai szerint a kapott ütésektől néha úgy zizegett a feje, mint a megfagyott lódenkabát. Nyilván másképp alakult volna az élete, ha figyelmesebb, s nem üti el egy autó a fővárosban.

Fénykorában nem lehetett leütni

A 70-es évek orvostudománya még nagyon messze állt a mai színvonalától, így eleve kizárt volt teljes felépülése. Ma súlyosabb esetekben is eredményesen műtenek − gondoljunk csak a két autóversenyzőre, Kubicára vagy Massára −, ő azonban a hosszas kórházi kezelés után már soha nem tudta azt a teljesítményt nyújtani, amit korábban.


Meciar miatta vonult vissza


Ifjú titánként komoly hírnevet szerzett magának és persze Magyarországnak, hiszen 1975 végén a floridai Miamiban azt a Teofilo Stevensont verte, aki az 1976-os montreali olimpia nehézsúlyú bajnoka lett. De karrierjében akadt egy másik híres meccs is: a baleset előtti, példátlanul sikeres időszakban egy pécsi nemzetközi versenyen Vladimír Meciar ellenfeleként lépett a szorítóba. A már akkor is nagyszájú, későbbi szlovák kormányfő kijelentette: ha kikapna Páveltől, abbahagyja a bokszot. Abbahagyta.

A szélsőséges politizálásáról hírhedt és magyarbarátnak nehezen nevezhető Meciar még miniszterelnökként is megemlékezett bokszkarrierje végéről. Mint mondta, nem haragudott az őt legyőző ellenfelére; de a kubai Stevenson is szuperlatívuszokban szólt Pável Béláról. Montreal után így fogalmazott: „Ha az a sziklaöklű magyar kölyök szorítóba lép, egyértelmű, hogy előre ki lehetett volna osztani félnehézsúlyban az aranyérmet.” Stevenson vélhetően ezért lépett magasabb súlycsoportba Kanadában, s nehézsúlyban lett bajnok, a müncheni olimpia után másodszor is.

Ellenfelei is elismerték kivételes erényeit


A falu mindenese


Pável Béla 1955-ben született, ma Borsod megyében, az alig tizenöt lelkes csereháti Gagyapátiban él. Kimagasló eredményei ellenére a szakma és tán a bokszbarátok is elfelejtették. Mélyrepülése 1976 elején, budapesti autóbalesete után kezdődött; hatalmas erejét azonban a baleset után sajnos gyakori ittas állapota esetén sem használta a civil életben. Szerencsére legyőzte a szenvedélyt, már évek óta nem fogyaszt alkoholt, és kitűnő formában éli mindennapjait. Mint mondja, a magány az, amit a legnehezebb elviselni ott, a végeken. Ugyan nincs állandó munkája, mégis mindig talál magának elfoglaltságot, a tétlenség nem az ő kenyere. Gagyapátiban őt nevezik a falu mindenesének; a segítségnyújtás számára lételem. A feleség és család nélkül élő exbajnokot a múlt élteti.

„Az emlékeimből élek – mondja az 56 éves, még mindig bivalyerős Pável. – Ha néha elmosolyodom, nem is kell megkérdezniük a környezetemben lévőknek, hogy min somolygok. Tudják, a számomra oly boldog sportkarrier jár a fejemben.

Ritkán mosolyog, ilyenkor a régi meccsek járnak a fejében

Emlékszem, mindenki az én skalpomra pályázott az 1970-es évek első felében, de nem tudtak kiütni, én viszont több száz mérkőzésen számolatlanul küldtem padlóra ellenfeleimet. Ha nincs a balesetem, ma úgy élnék, mint Marci Hevesen: jólétben, biztos egzisztenciával. Itt kell megjegyeznem: a magyar sportéletnek az a legnagyobb hibája, hogy a vezetés elfelejti az embert. Ma már senkit nem érdekel, mi van a korábbi nagyokkal. A siker átmeneti, gondoljunk az aprócska bajnokra, Gedó Gyurira. Csúnyán magára hagyták, csak hálni jár belé a lélek. Rá is igaz a mondás: a Mór megtette kötelességét, a Mór mehet.”


Disszidálhatott volna, de győzött a lokálpatriotizmus


Pável Béla a Latin-amerikai Játékok után az Egyesült Államokban maradhatott volna, rengeteg ajánlatot kapott a tengeren túlról, ő mégis visszajött a kádári Magyarországra. Nem a rendszer vonzotta haza, hanem lokálpatriotizmusa. Amikor pedig végleg befellegzett sportkarrierjének, hazaköltözött a piciny Gagyapátiba, ahol született, ahová gyökerei kötötték. A Cserehát lankái között szerinte gyönyörű az élet, és ezekre a zsebkendőnyi nagyságú községekre is vigyázni kell, nem szabad megengedni az elnéptelenedést!

Tervezett klubjából az egyik tehetség befejezhetné, amit ő csak elkezdett                                              A szerző fotói

A sportember sokat gondol a múltra, de Muhammad Ali barátjaként és egykori edzőtársaként megtanulta, mi a kitartás. Most is tervez: szeretné elérni a Magyar Ökölvívó Szövetség támogatását egy Baktakéken alapítandó bokszklub létrehozására. Tehetségből ugyanis ma sincs hiány, s ő büszke lenne, ha tanítványai közül valaki folytatná azt, amit ő csak elkezdett, de soha nem tudott befejezni.


Liszkay László

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.