Karl Erik Böhn kapitány a jövő héten mutatkozik be a női válogatott élén

Magyarnak munka, norvégnak öröm a kézilabda

– Mit tud, miként fogadta a magyar szakma?

– Magyarországon rengeteg a kivételes képességű edző. Kinevezésem nem az ő munkájuknak a kritikája, hanem egy új szemléletmód meghonosításának lehetősége.

– A szurkolók az internetes fórumok hozzászólásaiban egyértelműen ön mellett tették le a garast: majdhogynem száz százalék szeretettel fogadta.

– Nagy megkönnyebbülés, hiszen nem mindegy, milyen közegben kell dolgoznom. Meglátjuk, miként alakul az itteni munkám, annyit előre megígérhetek: mindent megteszek a magyar válogatott sikeréért.

– És a norvég visszhangok milyenek voltak?

– Örömmel fogadták, és azóta is figyelemmel kísérik a munkámat. Hiszem, hogy jó választás volt.

– Hova helyezi karrierjében a magyar női válogatott szövetségi kapitányi posztját?

– Több csapatnál dolgoztam már, de ez a megbízatás egy igen különleges feladat. Úgy gondolom, egy szövetségi kapitányi kinevezés a világ minden pontján óriási megtiszteltetés. Pláne, ha külföldiként nyeri el az ember.

– Kinevezése után azt nyilatkozta, megtanul magyarul. Miként áll a nyelvvel?

– Vettem néhány leckét, de egyelőre nagyon sok a munka, a válogatott a jövő héten Európa-bajnoki selejtezőt játszik, javában tart az ellenfelek feltérképezése. Végigjártam az országot, beszéltem a magyar szakemberekkel, meccseket néztem. De ahogy csendesedik az életem, és túlélem az első félévet, újra folytatom a nyelvtanulást.

– Hol tart az ismerkedéssel?

– Nincs erre idő, egyből profi munkát kell végezni. Nagy a szakmai kihívás: Azerbajdzsán ellen kezdünk a selejtezőben, meg kell verni, ha nem sikerül, egyből költözhetek is. A fehéroroszok sokkal keményebbek lesznek, de bízom a sikerben.

– Két újoncot avat: a debreceni Hornyák Dóra és az érdi Kovács Anna először válogatott. Új ászokat fedezett fel?

– Valóban vannak újoncok a keretben, de nekem nem ez a fontos, hanem az, hogy a legjobbak legyenek ott a válogatottban.

– Kik súgnak önnek?

– Edzőkkel, játékosokkal és tanácsadókkal is beszéltem a keret kijelölése előtt, most ez a csapat állt össze. Nincs főtanácsadóm, Siti Bea a segédedzőm, az ő véleménye sokat jelentett, de összességében én hoztam a döntéseket.

– Egyszer azt nyilatkozta, hogy megdöbbentően sok a jó magyar játékos. Az utóbbi idők eredményei azonban nem ezt mutatják. Mi baj?

– Hazámon, Norvégián kívül jártam Svédországban, Oroszországban, Dániában, de soha ennyi tehetséges játékossal nem találkoztam. Itt legalább ötven kézilabdásból lehet válogatni a keret összeállításakor. Ilyesmit sehol nem tapasztaltam. Azt viszont, hogy mi lehetett a baj, nem tudom.

– De a különbséget nyilván érzékeli: Norvégia olimpiai-, világ-, és Európa-bajnok, Magyarország pedig nem is lesz ott a londoni olimpián.

– Ahhoz rövid ideje vagyok itt, hogy mindenről legyen véleményem, pláne egy ilyen nehéz kérdésben: de annyit már tapasztaltam, hogy a magyar játékosok munkának tekintik a kézilabdát. Norvégiában egy játékos mosollyal az arcán játszik. Ez nagyon szembetűnő.

– Átadható a lányoknak ez a szemléletváltás?

– Persze! A kézilabda jó móka, igazi, szórakoztató játék és annak is kell lennie. Ha kevés a munka egy csapatban, egy játékosban, akkor annak meglesz a böjtje. De a túl sok munkának is, mert elveszik a játék szépsége. Meg kell találni az egyensúlyt. Azt hiszem, a norvégok ebben a legjobbak.

Simon V. Attila

Az interjú elkészültéért köszönettel tartozunk Nemcsik Balázsnak, a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkárának.

Nyitókép: MTI/Kovács Anikó

• Cimkék:
női kézilabda Karl Erik Böhn válogatott

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére