Húsz év múltán a régi lemez: keressünk megint tulajdonost!

Kamubefektetők a Fradiban

Akár a nyolcvanas évek házassági hirdetéseinek ismert szlogenjét is használhatnák a tulajdonost (befektetőt) kereső Ferencvárosi Torna Club illetékesei, azaz: „Szélhámosok kíméljenek!” Persze a korabeli jelige nem riasztotta el a gazdag asszonykákra vágyó házasságszédelgőket, és így járt ezzel a Fradi is. Az Üllői úton ma már csak gazdasági szakemberek bevonásával, átgondolt üzletpolitikával lehet helyre hozni azt, amit az elődök csúnyán elbarmoltak. Az biztos: nem lesz könnyű dolga az új klubelnöknek, Kubatov Gábornak.

Az elmúlt két évtizedben üzletemberek, politikusok és kalandorok egymásnak adták a kilincset a zöld-fehér klub székházában. Egyikük házon belül részvénytársaságot jegyeztetett be, másikuk alapítványt gründolt, de egyvalami közös volt bennük, a pénzre rendre a kisemberek ironikus mondásával utaltak, miszerint: „Ja, az a legkevesebb!” A szocializmus megszűnése rövidtávon nem tett jót a magyar sportnak, így természetesen a Fradinak sem. A klubok megszokták, hogy központi támogatásból, pártbizottsági utasítások alapján érkező pénzekből lébecolnak a langyos vízben, egyáltalán nem voltak felkészülve az üzleti alapon való működésre. A Fradi története egyúttal szimbolikus leképezése a kornak is. Ráadásul az Üllői úton minden nagyban, a nyilvánosság előtt történt, így viszonylag komoly irodalma van a Ferencváros hányattatásainak.


Már akkor is az ingatlanra hajtottak

A rendszerváltás utáni idők kezdetén toppant be a francia Jean-Claude Bras, aki mai szemmel nevetségesnek tűnő, 25 millió forintot lobogtatott. Igazi célja azonban nem a klub, hanem a terület, az ingatlan megszerzése volt. Bras azonban nem váltotta meg a világot, egyszerűen eltűnt, ahogy a francia úr előtt próbálkozó Magyar Ernő is. Utóbbi a visszaemlékezések szerint 10-15 millió forintot invesztált a Fradiba, aztán elfogyott a pénze, és anélkül lépett le a színről, hogy igazán kapun belülre került volna.

De nem sokáig maradt magára a klub: érkezett Kelemen Iván és cége, a Kordax. Ráadásul a futballcsapat történelmi, 1995-ös Bajnokok Ligájába jutásával úgy látszott, hosszú távra megoldódnak a Fradi gondjai. Ma már egészen utópisztikusnak tűnik, de akkoriban attól tartottak a magyar labdarúgás szereplői, hogy a Ferencváros a BL-bevételnek köszönhetően annyival tőkeerősebb lesz a többi klubnál, hogy évekre érdektelenné válhat a bajnokság. Ehhez képest három szezon múltán már százmilliós volt az adósságállomány.

Az olajüzletekkel is foglalkozó Kordax vezetői ekkortájt már a bíróságra jártak (és nem tanúként), a céget felszámolták, a BL-pénz pedig szőrén-szálán eltűnt. Ebben szerepe lehetett az azóta beszántott Fradi Befektetési Rt.-nek, illetve a Fradisták a Fradiért Alapítványnak is, és az a mai napig nem tisztázódott egyértelműen: vajon a BL-bevételből származó 6-700 milliót ellopták vagy csak felélték a zöldek?


Az új jelölt egy lepukkant római lakásból jött

1998-ban mégis megoldódni látszódott a helyzet, hiszen komoly, a nemzetközi sportbizniszben is elismert cégek láttak fantáziát az FTC-ben. Ám a vezetők „jó érzékkel” félresöpörték az IMG és az ENIC minden szempontból reális ajánlatát, és kalandorokkal kezdtek tárgyalni. Az olasz–amerikai Dicobe nevű céggel kapcsolatban ugyanis nehéz lenne más jelzőt használni. Igaz, 50-szer (!) annyi pénzt ígért, mint az IMG, de ez persze csak ígéret maradt. A képet tovább árnyalta, hogy a korabeli sajtó kiderítette a cégről, amit a Fradi vezérkarának nem sikerült. Nevezetesen azt, hogy a Dicobe bejegyzett székhelye egy lepukkant római bérház üresen álló lakása, ahol hónapok óta nem volt mozgás… A Fradi-vezetők azonban még ekkor is magabiztosan mosolyogtak, és a nagy pénzről ábrándoztak, mígnem a Dicobe a BUX-index esésére, és néhány hasonlóan komoly érvre hivatkozva visszalépett az üzlettől. Ez önmagában nem is volt baj, mert később kiderült: a Dicobe név mögött rejtőzködő embereket az olasz maffia irányította, és ha létrejött volna az üzlet, bűncselekményekből származó pénzek tisztára mosására használtak volna az FTC-t.


Belépett a legnagyobb kisgazda

Az egyre fenyegetőbb helyzet azonban igazi befektető érkezése nélkül is jóra fordult: a klub elnöki székébe Torgyán József, az első Orbán-kormány Földművelésügyi és Vidékfejlesztési minisztere ült. Az Üllői úti állapotok kísértetiesen kezdtek hasonlítani a rendszerváltás előtti időkre: megnyíltak a központi csapok, a lelkes Fradi-hívő tárcavezető előtt nem volt akadály, a centenáriumi ünnepségre egyenesen Fradi–Barcelona meccset vizionált. De a katalánok még Torgyán doktor hívó szavára sem jöttek, pénz viszont érkezett, egyes források szerint egymilliárdnál is több állami forint (értsd: közpénz) landolt a klub számláján.

A kisgazda politikus azonban ellehetetlenült a kormányon belül, távoznia kellett miniszteri posztjáról és a klubelnöki székből is. Ezzel pedig újra a régi lemez került elő: keressünk befektetőt!

A Várszegi-, Dámosy-, McCabe-korszak nehézségeiről cikkünk második részében emlékezünk meg.

B. A.
 

• Cimkék:
Ferencváros FTC eladás Bajnokok Ligája Torgyán József Kordax

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére