„Összeforrt közeg a miénk, ők adnak nekünk, mi adunk nekik”

Húsvétkor feltámadhat a magyar jéghoki

Az érdekelteket is meglepte, hogy elővételben minden jegy elkelt a budapesti divízió I-es jégkorong-világbajnokság összes magyar meccsére: a hokiválogatott lenyűgöző közösségéért tízezrek rajonganak, a háromtucatnyi férfi az együvé tartozás élményét adja a nézőknek.

Az ország legszerethetőbb csapata

A helyszínen leírhatatlan a hangulat, a szeretet hullámai döbbenetes érzelmeket generálnak a Papp László Sportaréna sokat látott falai között. A zászlókkal, kürtökkel felszerelkezett arcfestett szurkolók rajongása megejtő, a hokiválogatott tulajdonképpen már akkor nyert, amikor még ki sem csúszott a jégre. Ismeretlen emberek kapaszkodnak össze a Himnusz alatt, s kezükben zászlókkal vagy Magyarország feliratú sálakkal tisztelegnek a közösség, az ország legszerethetőbb csapata előtt. Hiába tízezer ember, sehol nincs agresszió, se tettleges, se verbális. A büfében bárki sörözhet, nincs tántorgó részeg, nincs cigányozás, zsidózás.
Magyar futballmeccsen ilyen húsz éve nem fordult elő. De mit tud a magyar hoki, amit a többi sportág nem? Amíg a magyar futballban csak megbukhat a külföldi edző, addig a hokiban ez nem így van: dolgozott már náluk mindenféle náció, és amit magukkal hoztak, az szépen beépült a magyar hokikultúrába. Tán az a sportág legnagyobb erénye, hogy szerényen és alázattal állt a feladat elé.

Örömmel élik meg a népszerűséget

A sportág szereplői a játékosoktól a vezetőkig egyöntetűen úgy gondolták: bárkitől tudnak tanulni. A tanulási folyamat eredményeképpen ma az amerikai Ted Sator a szövetségi kapitány, aki a szakma csúcsáról érkezett hozzánk: korábban az NHL-ben érdekelt New York Rangers csapatát vezette. Feladata egyértelmű: ki kell(ene) vezetnie a válogatottat az A csoportos világbajnokságra. Ez a budapesti divízió I-es vb megnyerésével lehetséges. Az eddigi magyar mérleg: három meccs, három győzelem (–Hollandia 7−3, –Dél-Korea 6−3, –Spanyolország 13−1). A döntő a tavaly még A csoportos Olaszország ellen szombat este esedékes. A győztes feljut, a vesztes bánkódik az elszalasztott lehetőség miatt. Két éve Szapporóban már sikerült a csoda, igaz, utána egyből kiesett a válogatott a világelitet felsorakoztató A csoportból.

„Lehet, hogy nem hiszi el, de a családtagjainknak sem tudunk már jegyet szerezni a döntőre” – tárja szét a kezét mosolyogva Énekes Lajos, a válogatott edzője, aki azt mondja: az őket övező felhajtást nem elszenvedik, hanem örömmel élik meg. „Imádjuk a közönségünket, maximálisan odatesszük magukat, hogy kiszolgáljuk őket. Összeforrt közeg a miénk, ők adnak nekünk, mi adunk nekik. Ilyen egyszerű, nem is ragoznám tovább” − összegez Sator kapitány segítője.

Megérdemelnék az újbóli feljutást

A csapat összetartó ereje már-már misztikus: aki a válogatott közelébe kerül, azt megérinti a hangulat, és onnantól oda akar tartozni. Mindenáron. Jó példa erre Bartalis István esete, aki döbbenetes akaraterővel igyekszik túltenni magát a történteken. A húszéves center élete első vb-meccsére készült a hollandok ellen, amikor a bemelegítésnél megsérült, részleges külső bokaszalag-szakadást szenvedett. Az általános gyakorlat szerint ilyenkor minimum kéthetes pihenés a menetrend, de a fiatal center nem akart kimaradni élete meghatározó eseményéből, mindenféle rögzítőkkel ugyan, de vállalta a játékot pénteken este.
„Mi nem, inkább a sajtó csinál ebből ekkora ügyet, mifelénk ez nem áldozatvállalás, sokkal inkább természetes szemlélet, hiszen a csapat, a közösség az első: amikor kiderült a szakadás, szó szerint kétségbeesett, de nem adta fel, visszatért, és ezzel bővült a válogatott variációs lehetősége” – tárja elénk a csapatkohézió újabb bizonyítékát Énekes edző. A gárda egyetlen győzelemnyire van az álomtól, a feljutástól. Az olaszok összes meccsét kielemezték, mindent tudnak róluk, mégsem mehetnek biztosra.
Csak az biztos: megérdemelnék.

Simon V. Attila

• Cimkék:
jégkorong hoki világbajnokság

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére