Jubilál az utolsó magyar labdarúgó, az aranylabdás Flóri bácsi

Hetvenéves Albert Flóri, a foci Einsteinje

„Ő volt az a játékos, aki befért volna az Aranycsapatba is. 1941 szeptemberében született, még nem érte el a 18. életévét, mikor már a válogatott csapat tagja lett. Sőt, még a Puskás Öcsit is megelőzte ezzel. Már 58-ban, 17 éves korában meghódította a közönséget” – véleményezte a csütörtökön 70 éves Albert zsenialitását Szepesi György rádióslegenda. Márpedig ha valakiről azt mondja Szepesi, hogy befért volna az Aranycsapatba, akkor annak ott is a helye.

Debütálásként egyből kettőt vágott

Albert tizenhét évesen mutatkozott be az NB I-ben, a Fradi a Diósgyőr ellen az ő két góljával nyert, s ez a pillanat meghatározta a magyar futballt a következő 15 évét. A válogatottban 75 alkalommal lépett pályára, s még ma is neheztel az akkor örökre elszalasztott lehetőségekért. A csapattal az 1962-es chilei, valamint az 1966-os angliai világbajnokságon is szerepelt: „Előbbin teljesen egyértelműen döntőt kellett volna játszanunk, de ember tervez, Isten végez, ugyanis azt az ominózus csehek elleni mérkőzést elvitte Latisev sporttárs, ami után ő megkapta az aranysípot, de mi mást ajánlottunk neki. Amennyiben ott továbbjutunk, akkor azzal a jugoszláv együttessel játszottunk volna, amely már harminc éve nem tudott nyerni a magyarok ellen” – idézte a távirati iroda az ünnepeltet. Albert pályafutása nagy pillanataként élte meg, hogy 1961. december 23-án Montevideóban az Uruguay elleni barátságos mérkőzésen pályára léphetett, ugyanis ez volt az a találkozó, ahol Bozsik József a 100. válogatottságát ünnepelte.

Az örök szerelem: csak a Fradi!

Albert Flórián 537 mérkőzést játszott a Ferencvárosban és 383 gólt szerzett, négyszer nyert magyar bajnokságot és egyszer kupát, s tagja volt a VVK-t 1965-ben elhódító együttesnek. „Játszhattunk a Manchester Uniteddel, valamint az Athletic Bilbaóval is. A döntőt végül egymérkőzésesre redukálták, így Torinóban játszottunk a Juventus ellen. Emlékszem, a találkozót az a Dienst vezette, aki később a 66-os vb-n az ominózus angol–német finálét is dirigálta. Egy jobb oldali beadás után megelőztem a centerhalfot, aki két kézzel fellökött, már mondtam is neki, hogy talán büntetőt kellene ítélnie, de az mondta, csönd legyen, nézze meg, a hálóban a labda. Ez volt Fenyvesi Máté gólja, amivel nyertünk.”

A zöldek legnagyobb legendája nagyon drukkol a mai válogatottnak is
Fotó: MTI/Ilyés Tibor

Az egyetlen magyar aranylabdás

Albert háromszor volt magyar gólkirály, 1966-ban és 1967-ben választották itthon az év labdarúgójának. Tagja volt az 1960-as olimpián bronzérmet szerzett magyar válogatottnak és az 1964-es madridi Eb-n szintén harmadik helyezést elért nemzeti együttesnek. Pályafutásának legnagyobb elismeréseként 1967-ben – eddig egyetlen magyarként – elnyerte a France Football Aranylabdáját. Technikailag és taktikailag szinte felülmúlhatatlan egyéniség – szólt az indoklás. Néhány nappal korábban született fia, a szintén labdarúgóvá lett ifjabb Albert Flórián. „Akkoriban az volt a szokás, hogy akinek odaítélték az Aranylabdát, az a klubjánál hazai közönség előtt vehette át. Nekem a Szovjetunió elleni Európa-bajnoki selejtező előtt a Népstadionban kellett volna átvennem, ez még inkább emelte volna a rangját. Sajnos az edzőtáborban megsérültem, így csak a találkozó után a Gundel étteremben tartott banketten adta át nekem a France Football főszerkesztője” – emlékezett Albert, aki két évvel később, 1969. június 15-én a Dánia–Magyarország vb-selejtezőn, Koppenhágában súlyosan megsérült. Utoljára 1974. március 17-én játszott a Ferencvárosban, a válogatottól két hónappal később, a Jugoszlávia elleni 3-2-es győzelemmel búcsúzott. Önéletrajzában önkritikusan írt arról, hogy nem volt az edzők álma: „Nagyon szeretettem játszani, de nem szeretettem edzeni" – vallotta be. Ikonikus testartásáról, amikor csípőre tett kézzel állt a kezdőkörben, azt mondta, senkit nem akart provokálni, csupán így pihente ki a meccs fáradalmait…

„Visszavedlenék fiatallá”

Örülne, ha a magyar válogatottnak végre sikerülne kiharcolnia az Európa-bajnoki szereplést: „Nagyon jó lenne végre ott lenni egy nagy tornán, hogy a magyar csapatért szoríthassunk. Akkor rövid időre ugyan, de visszavedlenék fiatallá.” Visszavonulása óta is a Fradiban dolgozik, a klub örökös bajnoka, 2001 óta az FTC tiszteletbeli elnöke. Mindennap a róla elnevezett Fradi-stadionban kezdi a napot.

– mi, mti –

• Cimkék:
FTC Ferencváros Fradi labdarúgás Albert Flórián Aranylabda

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére