A közönség kifejezetten empatikus

Fradi-dinasztia: Tomorinak meg kell szakadni a pályán (interjú)

– A Ferencváros női kézilabdacsapatánál az állandóság a jellemző, hiszen az elmúlt negyvenöt évben összesen hat edző irányította az együttest.

– Valóban így van, s erre büszkék lehetünk.

– Pedig a Fradinál mindig nagyok az elvárások: nyomasztja?

– Egyáltalán nem. Kifejezetten empatikusak a szurkolóink, s ha azt tapasztalják, hogy a csapat és az edző mindent megtesz, akkor a gyengébb eredményt is elfogadják. Simon Tibor mondta egyszer, hogy FTC-mezben is lehet rosszul játszani, de ha azt látják, hogy megszakadsz a pályán, megbocsátanak.

– Törvényszerű volt, hogy a zöld-fehérekkel bajnoki címeket és KEK-et nyert édesapja útját követi?

– Nagyon szerencsés embernek tartom magam, amiért így alakult az életem. Két évtizedig trénerkedő édesapám Németh Andrásnak adta át a kispadot, s én tulajdonképpen tőle vettem át a csapatot, igaz, közben egy évig Zsiga Gyula volt a tréner. András az edzőm is volt, sok segítséget kaptam tőle, mint ahogy annak idején az ő útját is egyengette az édesapám.

– Kézilabdás családba született, más sportágat nem is választhatott volna?

– Bár először focizni kezdtem, nagyon más utam azért nem lehetett. Igaz, focizni a mai napig szeretek, s lehet, hogy jobb labdarúgó lett volna belőlem, mint kézilabdázó. Ha edzésen focizunk az NB I/B-s csapatban, Dabason, ahol még mindig játszom, rendre engem választanak az első körben.

– Edzőként mi az álma?

– Nekem nem célom, hogy szövetségi kapitány legyek, én a Fradi kispadjára vágytam. S öt évvel azután, hogy megtartottam az első edzésemet, elértem. Kicsit féltem is, hogy túl gyorsan, túl könnyen sikerült.

– Amikor 2008-ban átvette a Fradit, nem volt épp ideális a helyzet. Zavarta, hogy a korábbiakhoz képest szerényebbek a lehetőségek?

– Megszoktam a nehéz szituációkat, hiszen, amikor Csömörön kezdtem dolgozni, ott is akadtak problémák. Első edzői évem után elgondolkodtam, hogy szabad-e nekem ezt csinálnom? Szinte mindenen változtatni kellett, s egy igen fiatal csapattal lettünk nyolcadikok a másodosztályban. Az ötödik évben pedig megnyertük az NB I/B-t. Ebben a szezonban már a Fradi ifistáival is dolgoztam, s csodálatos csapatom volt. A fiatalokkal ezüstérmesek lettünk az első osztályú ifjúsági bajnokságban, s megnyertük az NB II-t. Fárasztó év volt, de a sikerek kárpótoltak.

– Ebben most is van része: jól állnak a bajnokságban, elődöntősök a KEK-ben, méghozzá úgy, hogy kiverték a BL-címvédő Viborgot és a francia bajnok Toulont.

– Ehhez azért jó adag szerencse is kellett. Ki számított arra, hogy Zácsik Szandrát év közben vissza tudjuk hozni, és hogy Tomori Zsuzsa a balul sikerült Eb után így játszik majd? Persze tettünk is azért, hogy szerencsénk legyen.

– Az Európa-bajnokság után nehéz volt Tomoriba lelket verni?

– Mindenben mellette állok. Elmondtam neki: én vagyok az utolsó, aki ellene fordul, cserébe annyit várok, hogy szakadjon meg a pályán. Nem értem, önmagáért!

– A KEK elődöntőben újabb nagy csapat, a francia Metz következik. Képesek a széria folytatására?

– Amióta én vagyok az edző, az európai kupában mindig a legnehezebb ellenfelet kapjuk. De örülök a sikernek, s ez jót tesz a magyar kézilabda megtépázott renoméjának. A klubokra nem lehet panasz, hiszen a Győr esélyes a BL-döntőre, a Vác negyeddöntős volt az EHF-kupában, s a DVSC is bejutott a BL-csoportkörébe. A váciak, a debreceniek és mi is magyarokra építünk, a három csapatban összesen két légiós szerepel.

– Ráadásul az edzők is összetartanak. Ez új a kézilabdában…

– A Vácot irányító Németh Andrással, illetve a debreceni Köstner Vilmossal együtt utaztunk ki az Eb-re a saját költésünkön. A hollandok elleni vesztes meccs után leültünk, s megbeszéltük, hogy itt most összefogásra van szükség. Azt hiszem példaértékű, ahogy segítjük egymás munkáját.

– Az ön pályafutására milyen hatással volt, hogy édesapja sikeres edző, édesanyja világbajnok játékos?

– Fiatal kézilabdásként nem szerettem, ha ott vannak a meccseimen, nehogy felmerüljön, hogy a szüleim miatt jutottam oda. Talán a játékos pályafutásomra egy nagyon kicsit hatással voltak. Az edzői pálya már más, ott vagy megállod a helyed, vagy nem.

– Érdekes helyzeteket is átélt, hiszen felesége Gyetván Krisztina Csömörön az ön csapatában játszott, idén pedig a szintén NB I-es, így rivális Érdet erősíti. Melyik a nehezebb szituáció?

– Egyértelmű, hogy ellenfélként nehezebb. Amikor az Érd elleni meccsünkön a feleségem lépéshiba után lőtt gólt nekünk, én reklamáltam. Csömöröm az edzője voltam, de nem okozott problémát, hiszen annak a csapatnak ő volt a mindenese. Azt pedig mindenki tudta, hogy tőle mindig többet várok.

– A gyermekei folytatják az Elek-féle hagyományokat?

– Az első házasságomból van két fiam. Mindketten kézilabdáznak, mindketten a Fradiban.
Volt egy nagyon felemelő szituáció: egy bemutató edzésen Németh András konferált fel engem. Azt mondta, hogy az utódom következik, akinek az édesapjától én vettem át a Fradit, s András remélte, hogy az ő fia majd tőlem fogja visszavenni a csapat irányítását. Ez azért megmutatja, hogy mit jelent a Fradi. 

B. A.
 

• Cimkék:
Ferencváros FTC női kézilabda Elek Gábor Elek Gyula

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére