A hit és a futás kéz a kézben jár: 25 óra és 212 kilométer a tó körül

Egészséges drog az UltraBalaton

„Minek csinálod? Tönkreteszed magad! Tiszta kínzás. Dögunalom. Nekem nem lenne rá időm.” Ilyen és ehhez hasonló reakciókkal találkozik az ember, ha komolyabban foglalkozik a futással. Könyvet lehetne írni a futás öröméről és hasznosságáról, a lélekre, a tudatra, a testre és az életminőségre gyakorolt pozitív hatásairól, ezért is érthetetlen, hogy a tömegsportot mennyire nem a helyén kezelik a politikusok, akik szerint egy futóverseny miatti útlezárás aránytalanul sokáig feltartja a forgalmat. De vajon nézik akár csak a turisztikai hozadékát? Vajon tudják, hogy mondjuk a tavaly szeptemberi triatlon-világbajnokságot hány országban közvetítették, s hányan látták gyönyörű fővárosunkat, költötték itt pénzüket, miközben a versenyzők úsztak, bicikliztek és futottak? Aligha.

Az ultrafutó nem születik, hanem azzá válik

Futók közt közhelynek számít, de tény: aki rendszeresen kocog, annak az arca egy idő után letisztul, tekintete kitisztul, megacélosodik, sokkal alázatosabb lesz, agresszivitása nullára csökken. Elég megnézni azokat az embereket, akik egyéniben vagy csapatban teljesítették a nemrég rendezett UltraBalaton-futást.

A táv és a frissítő pontok

Ultrafutónak nem lehet születni, az ember egy idő után azzá válik. Számtalan kisebb verseny, félmaraton (21,1 km) és maraton (42,2 km) állítja át az arra fogékony, folytonosan nagyobb és izgalmasabb kihívásokat kereső hobbifutó agyát és szívét (no meg tüdejét és lábát). A sportoló megfelelő felkészülés után belekóstol a terepfutásokba, s a csapásokon, hegynek fel, völgynek le, egyre hosszabb távokon próbálja ki magát.

Mészöly Miklós írja Az atléta halála című könyvében: „Vannak alkatok, akiket úgy hajtanak az évek, hogy mind távolabbra kívánják a célszalagot.” A futás egészséges droggá válik: mindig többet és többet kíván az ember, egyre más tájakat akar meghódítani, keresi teljesítőképessége határait, és újra meg újra át akarja élni az első, feledhetetlen maratoni célba érkezés katarzisát. A neves pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály által kidolgozott flow (sodródás, áramlás, beleolvadás) élmény számtalanszor átélhető közben: a futó eggyé válik a tevékenységgel, teljesen átadja magát annak.

Jótékony célért indultak

Az UltraBalaton 212 kilométeres útja Tihanyból indul, átvezet a Balaton-felvidék megejtően szép tájain (Dörgicse, Köveskál), hogy aztán Badacsonynál kibukkanjon a Balatonhoz: a futó mögött a Szigligeti vár, előtte még közel 150 kilométer Keszthelytől a sík déli parton, hogy aztán hajnalban Kenese ormáról csodálhassa meg a napfelkeltét, s kanyarodjon vissza, Tihany felé. A leggyorsabb egyéni futók 20−22 óra alatt teszik meg az utat (folyamatos futással, nem sok időzéssel a frissítőpontokon), de olyan is akad, aki 35 óra alatt teljesíti azt. A gyorslábú, ötfős váltók 15−18 óra alatt ledarálják a távot.

Útban a cél felé a cikk szerzője: jótékony célra gyűjtöttek

E sorok írója kétfős váltóban, jótékony célért indult el: Gusztos Péter egykori parlamenti képviselővel a Suhanj! Alapítvány képviseletében tettük meg a fejenként több mint 100 kilométert, hogy a futásunkat támogató adományokból sportolásra alkalmas kerekes székeket szerezzünk be mozgáskorlátozottaknak, illetve fedezzük vak emberek spinningóráinak a költségeit. Speciális, strapabíró eszközök kellenek a mozgássérülteknek, hogy például egy handbike-hoz hasonló székkel mozogni tudjanak. Rengeteg mozgáskorlátozott ember szeretne sportolni, de nincs rá lehetősége, szemben az „épekkel”, akiknek bőven lenne lehetőségük, „csupán” a kedvük, az idejük vagy az akaraterejük hiányzik a rendszeres mozgáshoz. Ezért is kíváncsian várjuk az egészségügyi vita végkimenetelét, hogy a jövőben az egészségtelenül élőt kívánják-e majd büntetni, vagy inkább az egészséges életmódot követőt akarják-e támogatni.

25 óra alatt a Balaton körül

A tűző déli nap, a sok emelkedő, a végtelennek tűnő táv felőrli az embert menet közben, de mindig ott a gondolat: nemcsak magadért futsz (ami a futás esetében cseppet sem önzőség, hanem az önismeret gyakorlása), hanem másokért, egy jó ügyért. Több mint 9 óra futás és 79 kilométer után váltott le Gusztos Péter, akire az éjszakai műszak 74 kilométere várt: nagy próbatétel volt sötétben futni, egyedül maradni az éjszakában. Hajnalban aztán váltottam őt (32 km), majd Balatonalmádiban ismét Péterhez került a stafétabot (27 km). A távot 25 óra alatt teljesítettük, szintidőn belül: megcselekedtük, amire vállalkoztunk.

Hosszú, kemény versenyeimen (Ironman, triatlon, ultrafutás) mindig egy betűszót írok alkoholos filccel a csuklómra: HATKA. Azaz Hit, Akarat, Tisztelet, Kitartás, Alázat. Habár a mindennapokban csekély mértékben tudom e vezérelveket gyakorolni… A legfontosabb tapasztalat ezek közül is a hit: hinned kell, hogy meg tudod csinálni, hogy Valaki átsegít a holtpontokon, hogy minden egyes verseny egy önépítő folyamat eleme. Az érem másodlagos: a büszkeség, hogy tényleg megcsináltad, az energia, amit kaptál, az akaraterő, amit nyertél átsugárzik a mindennapjaidba, ami a magánéletedre és a munkádra is jótékony hatással van. Ha összhangban vannak a növekvő kihívások a képességeiddel, akkor sikerrel veszed az akadályokat, és harmonikussá válik az életed. A hit és a futás kéz a kézben jár, ezért is szerepel Ottlik Iskola a határon című könyvének mottójaként a következő bibliai mondat: „Annak okáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.”

Simonyi Balázs

• Cimkék:
futás futógála UltraBalaton

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére