A szurkolók mentették meg a beszántástól a csapatot, amely azóta szárnyal

Csodát tett Diósgyőr szerény Mourinhója

Tudjuk, a Mourinho-hasonlat sántít, hiszen Benczés Miklós eredményeit össze sem lehet hasonlítani a portugál sztáredző sikereivel. Persze ahonnan a derék José érkezett, ott a lehetőségek is mások, ha pedig az emberi tulajdonságokat említjük, megint csak azt mondhatjuk, felesleges összehasonlítást tenni. Az egyik oldalon egy hisztis, nem is enyhén paranoid figura, a másikon egy szerethető úriember. Aki csapatával Magyarország egyik legszegényebb régiójában szerez meccsről meccsre örömet az embereknek.

Gondban voltak a Vasgyári Testgyakorlók

Elég végigautózni Miskolcon ahhoz, hogy az utazó megállapíthassa: az egykor virágzó szocialista iparváros mára inkább kísértetkastélyra emlékeztet. Az egykori Lenin Kohászati Művek az ország egyik legnagyobb kohászati komplexuma, Miskolc legnagyobb munkaadója volt, 18 ezer embernek kínált megélhetést. A céget a rendszerváltás után előbb privatizálták, majd csődbe ment, s bár utódcégek még egy darabig próbálkoztak Miskolcon, 2009-ben az utolsó mentőakció is elhalt, odalett a temérdek munkahely. Természetesen a csapat is ezer szállal kötődött a kohászathoz, innen a név is: Diósgyőr Vasgyári Testgyakorlók Köre. A vasgyártás csődje a futballcsapatot is súlyosan érintette, 2000-ben teljesen kiürült a kassza, megszűnt a foci Diósgyőrben. Pontosabban megszűnt volna, de a szurkolók alapítottak egy csapatot, amely a legalacsonyabb osztályban indult el, s később ez a klub egyesült az NB II-es Borsod Volánnal, s juttatta vissza a DVTK-t a magyar foci vérkeringésébe. Persze gondok ezután is voltak, s a jelenlegi többségi tulajdonos, Leisztinger Tamás színre lépéséig folyamatosan meg is maradtak. Ám ahhoz, hogy Magyarország egyik leggazdagabb – a városhoz egyébként nem kötődő – vállalkozója a diósgyőri fociba invesztáljon, kellett egy csapat is, méghozzá egy sikeres csapat. Ezt köszönheti Miskolc Benczés Miklósnak…

Jött az igazi feladat

A jelenleg 42 éves, salgótarjáni születésű szakember kamaszként már a Diósgyőr serdülőcsapatában játszott, futballistaként azonban nem jutott fel az élvonalba. Edzőként és pedagógusként azonban igen. Nyíregyházán végezte el a Tanárképző Főiskolát, de innen is folyamatosan hazajárt Miskolcra, majd a DVTK utánpótláscsapatainál edzősködött. Aztán a felnőtteknél lett pályaedző, s néhányszor (amikor megbukott az éppen Miskolcra csábított Messisás) leült az első csapat kispadjára is. Az igazi feladat azonban 2010-ben találta meg.

A csapatot a lelkes szurkolók mentették meg a megszűnéstől, innen állt talpra a DVTK
Fotó:dvtk.eu

Rendezte a sorokat

A DVTK (sokadik kiesése után) vele kezdte meg a másodosztályú bajnokságot, igaz nem a legoptimálisabb körülmények között, hiszen a RAC elleni idegenbeli nyitányon mindössze 14 labdarúgót tudtak nevezni, a cserekapus, Giák Tamás mezőnyjátékosként lépett pályára. Ilyen helyzetben nem csoda, hogy az őszi szezon derekára tetemes hátrányba kerültek az ugyancsak feljutásra pályázó Nyíregyházával szemben. Benczés Miklós azonban rendezte a sorokat, s a csapat a 11. és a 24. forduló között egy 14 mérkőzésből álló győzelmi sorozatot produkált, s végül diadalmenetben jutott vissza az NB I-be. Újoncként pedig parádés őszt produkálva félidőben harmadik helyen áll a bajnokságban, ráadásul a DVTK hazai meccseit rendre telt ház, 9 ezer néző előtt játssza.

– Csodálatos szurkolótáborunk van, annak idején gyakorlatilag megmentették a klubunkat, amikor a legalacsonyabb osztályban indultak el a maguk közül verbuvált csapattal – mondta a szurkolói háttérről Benczés Miklós. – Olyan támogatást kapunk drukkereinktől, amely páratlan a országban, s természetesen nagyon fontos a játékosoknak, s nekünk, vezetőknek is.

M. B.

• Cimkék:
labdarúgás NB I Diósgyőr

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére