A válogatott játékos büszke kántor testvérére

Császári hit és a kézilabda

– Az olimpiai kvalifikáció szempontjából sorsdöntő világbajnokság előtt áll a magyar válogatott. Mit vár a jövő csütörtökön kezdődő svédországi tornától?

– Minden világverseny fontos, de valóban ez a mostani vb meghatározhatja a jövőnket. Szimpatikus kis fiatal társaság a miénk, egy-két rutinosabb játékossal kiegészítve, ami kezd beérni. A vb jó alkalom lesz, hogy bebizonyítsuk, hol járunk.

– A tapasztalata alapján lassacskán ön is a rutinos játékosok közé számít, elmondhatjuk, hogy Császár Gábor lehet a magyar válogatott egyik vezéregyénisége?

– Ez azért még nem az én feladatom, de szeretnék egyre többet és többet hozzátenni a játékhoz, jó lenne a világ élmezőnyében tapasztalni, hogy fejlődtem.

– A már említett rutinhoz mennyit tett hozzá a három, légiósként eltöltött szezon?

– Rengeteget tanultam, fejlődtem, nem csak sportolóként, hanem emberként is. Fontos megtapasztalni, hogy máshol hogy mennek a dolgok, s megérezni az itthoni lét hiányát. Ezt nem lehet olvasmányélményekből, vagy filmekből elsajátítani, ezt meg kell élni. Most már tudom, milyen az országhatáron kívül élni, játszani, néha egyedül lenni, szomorkodni.

– Fél éve légióskodott Dániában, amikor hosszasan beszélgettünk az életéről, akkor bizony nem érezte magát felhőtlenül boldognak.

– Nyelvismeret nélkül mentem ki, belevágtam egy kalandba, teljesen új világba csöppentem, sejtelmem sem volt arról, hogy mire vállalkoztam. Aztán az élet megedzett, s amikor Franciaországba kerültem már rutinosabb voltam, könnyebben ment az új közegbe való beilleszkedés. Sajnos fiatalon nem gondolkoztam azon, hogy nyelveket kellene tanulnom, ennek hátrányát a saját bőrömön éreztem. Ma viszont már angolul és franciául is beszélek.

– Időközben pedig hazatért, mégpedig Európa egyik élcsapatába, az MKB Veszprémbe.

– A karrierem szempontjából mindenképpen előrelépés a veszprémi szerződés. Igaz, kicsit nehézkesen indult be ez az év, de egyre jobban érzem magam, nagyon sokat tanulok klasszis társaimtól. Annak pedig külön, hogy a családommal kicsit több időt tölthetek, s a magánéletem is tartalmasabb lett. Fantasztikus a szurkolók szeretete, nem véletlenül választották meg a veszprémi csarnokot Európa leghangulatosabb arénájának. A Bajnokok Ligája mérkőzéseken én is megtapasztalhattam, hogy ez mit is jelent…
 
– Akik közelebbről ismerik, pontosan tudják, hogy milyen fontos önnek a családja, s most végre időben és térben is közel került szeretteihez.

– Felértékelődött a család, ott vannak a közelemben, csupán egyórányi autóútra és ez nagyon fontos számomra. Az egyik bátyám kántor otthon a szülőfalumban, Kenyeriben, s nagyon büszke vagyok rá, mert a munkáján kívül jótékonysági eseményeken is énekel.

 – Veszprémből gyakran haza tud menni az istentiszteletekre?

– Szerencsére sokszor ott tudok lenni, hallgathatom, hogy a testvérem orgonál és  figyelhetem   az atya igehirdetését. Ez a neveltetésem fontos része volt, édesanyám nagyon figyelt erre, rengeteget tanultam itt, aki ismer, tudja, mennyit jelent számomra a Jézus Krisztusba vetett hit!
 
– Korábban említette, hogy a Császár-családban milyen nagy esemény a kézilabdameccsek nézése, akadnak különösen vehemens szurkolók is.

– Édesanyám külön szobában szokta nézni a meccseket, ő a legvehemensebb szurkoló. Mostanában viszont szerencsére sokszor néznek meg élőben. Egy anya számára nem lehet könnyű megélni, hogy a fiát mázsás védők próbálják megállítani. Ilyenkor próbál megvédeni, Veszprémben mindig akad rajta kívül néhány ezer ember, aki ott van mellette…

Bereczky Attila

• Cimkék:
Kenyeri Császár kézilabda Veszprém kántor Bajnokok Ligája Franciaország élcsapat szurkoló játékmester

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére