- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Sport
2011-10-01 19:00:00 Külföldön már belátták a képzési forma korlátait, a Fradi már nem is alapítA fociakadémiák kora lejárt, de nem nálunkNem hozta meg a kívánt áttörést a labdarúgó-akadémia építési láz, a nagy lendülettel indult projekt megakadt, és már a világ is elfordult ettől a képzési formától. Miért nem vált be?Az FTC labdarúgócsapatánál nem tervezik akadémia létrehozását. A Sport TV-nek nyilatkozó Keller József utánpótlás-igazgató szerint már csak Magyarországon alakulnak egymás után efféle iskolák, külföldön rég lejárt az akadémiák kora. „Mi, a Fradiban nem akarunk akadémiát. Külföldön most szűnnek meg, itt most gyarapodik a számuk. Tízéves késésben vagyunk” – fogalmazott Keller a sporttelevízió Mai helyzet című műsorában. De mi a baj az akadémiákkal?
Cunamiként söpört végig a hazai utánpótlásképzésben az akadémiai láz: elsőként Várszegi Gábor alapított bentlakásos focisulit, még 2001-ben: az agárdi Sándor Károly Labdarúgó Akadémia sikereit és felépítését igyekezett koppintani a teljes hazai futballközeg. Mert a korábbi szervezetlen és gyakran koncepciótlan képzéshez viszonyítva gyors és látványos sikert hozott. Az MTK innováció terén diktálta a tempót, elsőként alkalmazott külföldi edzőt, elsőként kísérelt meg profi felépítésű klubmodellt kialakítani, elsőként ismerte fel a tehetségek összegyűjtésének fontosságát, először épített akadémiát, elsőként versenyeztette fiatal játékosait felnőtt bajnokságban, és elsőként nyerte meg a felnőtt bajnokságot saját nevelésű tinédzsereivel. Speciel ezzel mindenki számára egyértelművé tette, hogy mennyire nívótlan a hazai bajnokság, és semmi szükség drága profikra, hiszen a két idősebb játékossal kiegészült kölyökcsapat minimálbérért, és a játék öröméért nyert aranyat az MTK-nak… A csapatból aztán a Németh Krisztián, Gulácsi Péter, Simon András alkotta trió 2007-ben az FC Liverpoolba szerződhetett, ami a szakmai mellett radikális anyagi sikert is hozott Várszeginek (más kérdés, hogy a három srácból semelyik nem tudott megragadni, és korábbi lehetőségeikhez képest jelenleg mindegyik kallódik).
A sikert látván gyorsan másolni kezdték a Várszegi-modellt, Felcsút, Győr, Kispest és Szeged is futballakadémiát alapított, jelenleg is több nagyváros fontolgatja hasonló intézmény működtetését. A klubtulajdonosok képzeletben nyilván már el is költötték a sok kis Puskás után befolyó milliárdokat, csakhogy a szép tervet megint felülírta a magyar futballközeg. Semmilyen kézzelfogható eredmény nem támasztotta alá a beruházásokat, és ez akkor is kijelenthető, ha tudjuk: egy képzési folyamat eredménye nem öt, nyolc év alatt jelentkezik, hanem ennél hosszabb idő után. Csakhogy: az akadémiákról kikerülő fiatalok eddig nemigen tudtak beilleszkedni a felnőttek játékába, az agárdi centrum tíz év alatt ötven játékost adott az NB I-nek. De egyikből sem lett meghatározó játékos a ligában.
A legnagyobb probléma kezelése ugyanis nem megoldott: egy bentlakásos edzőközpontba költöztetett serdülő lelkileg és mentálisan még annyira ingatag, hogy hosszú távon egyáltalán nem előnyös, ha kikerül megszokott közegéből. A barátok, a szülők hiánya rányomja a bélyegét a teljesítményre, az akklimatizáció akár évekig is eltarthat. Ráadásul a lányok hiánya kifejezetten rossz hatással van a világ felfedezésére nyitott srácokra. Ismerkedni nem tudnak, a focipálya életük egyetlen színtere, ami egy idő után szürkévé teszi hétköznapjaikat. Az elsőre ideálisnak tűnő központi képzés, az erők és a tehetségek összevonása itt válik hátránnyá. Emiatt az akadémiák hatásfoka megkérdőjelezhető, a lemorzsolódás nagy. Az elveszett négy, hat évet pedig senki sem tudja visszaadni a gyerekeknek.
Simon V. Attila
|
Hírsor
A hét java
|
|