Ünnepre magyar!

Mit (ne) nézzünk karácsonykor a tévében?

Ha szerencsénk van, az ünnepek alatt nem lesz túl nagy a vendégjárás, mi sem megyünk sok helyre, és minket sem látogatnak meg túl sokan, tehát jöhet a várva várt, édes pihenés! Akik igazán az Úr áldottai megtapasztalhatják a sokak által irigyelt unatkozás érzését. A mosás és a takarítás végeztével miért pont karácsonykor rakjunk rendet a garázsban vagy a zoknis fiókban? Na ugye, már csak ezért is sokaknak a legkézenfekvőbb reakciója az, hogy a tévé távirányítója után nyúlnak.

Beethoven mindent visz

Nem kevesen, még a hívő emberek (na jó, férfiak) között is, év közben sokszor szörfölgetnek a csatornák között, de az ünnepek idején talán érdemes céltudatosan megtervezni a jól megérdemelt, ünnepi semmittevést. December 24-én napközben összesen két karácsonyi történet, no meg egy télapós sztori készíti fel lélekben a mindenre elszánt, ünnepelni vágyó nézőt, de aztán jön Micimackó, Tündér Lala, és úgy tűnik, velük véget is ér a karácsony a tévében. Utánuk ugyanis visszatérnek a hétköznapi kerékvágásból az ünnepbe is beóvakodó dinók, gyilkosos krimik, és az úgy látszik kirekeszthetetlen magánkórházas intrikák. Jönnek megállíthatatlanul a sorozatok is, a folyamot csak az éjféli mise szakítja meg – előtte viszont, mintha mi se történt volna valóságshow-val lazíthatnak a csomagolásban és bontogatásban elfáradt szülők. A tévés mise után, ha még bírják ébren az ünnepi étkezésben és bejglizésben kimerült emberek, Beethoven szimfóniájára szenderedhetnek el. A gyerekek az azonos nevű kutya története alatt cserélgethetik az elemet az elektronikai játékokban, két nap alatt vagy négy részt is lenyomnak a családi moziból.

Nos, ennyit a „nagyobb” csatornák kínálatáról. A „kisebbek” karácsonyi vonatkozású műsorait hosszas keresgélés után sem sikerült megtalálni a műsorújságban. Jó, legyünk igazságosak, az egyiken mégiscsak van egy „karácsonyi matiné”, ami nagyjából annyit jelent, hogy „tessék, itt van nektek az ünnep alkalmából egy csomó filmecske, amit egyébként is levetítenénk”.

Bugyuta vígjáték vagy Hitler?

Talán nem tűnik túl érdekfeszítő műsorajánlatnak, de nem csüggedünk, nézzük a többi napot! Továbbra is a „nagy” csatornák viszik a pálmát a napi egy-két aktuálisnak mondható műsorukkal. Van központi karácsonyi ünnepség, istentisztelet, ám a kötelező kűrök után jönnek a bugyuta vígjátékok, kalandfilmek, romantikus drámák, majd megint csak a sorozatok.

Mivel a karácsonyi tévénéző elszánt ezért akár tudatosan is keresi az ünnephez illő műsort. A „kis” csatornák műsorán kapunk pár adagot Hitlerből, Sztálinból és világháborúkból, kalózokból. Majd a szerkesztők leckét adnak optimizmusból is. Mert hát hogyan másképpen lehet értékelni így a karácsonyi nagybevásárlások utánra időzített televíziós vásárlásra betervezett műsoridőt? Majd jönnek a sztárvacsorák, vígjátékok…

Aztán egy pillanatra elszégyelljük magunkat. Lehet, bennünk van a hiba? Mit is szeretnénk, ajándékozós, angyalkás programokat? Vagy egy csupa örömhírrel teli, mennyei híradót? Talán nem akkora szentségtörés azt javasolni, hogy fedezzük fel újra a Karácsony családi ünnep jellegét! Dugjuk el a távirányítót és vegyük elő a polcon porosodó társasjátékokat, és néhány napra legyünk mi is (idő)milliomosok!

James

• Cimkék:
család tévé Sztálin Hitler Micimackó Tündér Lala vígjáték karácsony

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére