A gazdagság nagyobb öntudattal jár

Könnyebben nyílik az üres pénztárca

Munkanélküliek, kispénzű nyugdíjasok és gyermekeiket egyedül nevelők nem rendelkeznek banki megtakarításokkal és a pénztárcájuk is gyakran üres. Képzettségi szintjük és gyermekeik továbbtanulási esélyei jóval kisebbek, mint a magasabb színvonalon élőké. A szűkölködők emberi kapcsolataiban több a probléma, gyakoribb az otthoni erőszak, általában nincs baráti társaságuk. Ez csak pár példa arra, hogy milyen nehézségekkel kell nap, mint nap megküzdeniük az alacsonyabb életszínvonalon élőknek. Senki sem csodálkozna azon, ha a hátrányosabb helyzetű emberek csak magukra gondolva próbálnának meg  kikeveredni a slamasztikából. De akkor miért pont ők törődnek másokkal!?

A kaliforniai Berkeley Egyetem (University of California at Berkeley) Pszichológia Tanszékének munkacsoportja azt vizsgálta, mi az összefüggés az egyes szociális osztályba tartozás és az emberi viselkedés között. Magatartásunkat jelentős mértékben alapvető személyiségjegyeink határozzák meg. Ehhez adódnak még a környezeti hatások. Kikkel hoz minket össze a sors, kivel alakítunk ki szorosabb viszonyt és kiket sorolunk a saját társadalmi csoportunkhoz. Mindezek összessége befolyásolja alapvető beállítottságunkat és határozza meg viselkedésünket.

Minden ember saját sorsának kovácsa?

A munkacsoport többek között arra a kérdésre kereste a választ, hogy az emberek szociális státuszuk megszerzését saját érdemüknek, vagy inkább a környezeti hatásoknak tekintik. A vizsgálatból az derült ki, hogy a magasabb társadalmi osztályban élők jólétüket leginkább saját kivívott sikerüknek tekintik. Akinek viszont rosszabbul megy sora, sorsát inkább a külső tényezők negatív hatásának tulajdonítja. Az életszínvonal arányában nő az egyéni érdemnek tulajdonított jelentőség, tehát minél magasabb osztályhoz tartozik valaki, annál biztosabb benne, hogy sorsáért ő maga a felelős.

A következmények megfigyelhetőek abban is, ahogyan másokkal viselkedik az illető. Az alacsonyabb szociális státuszú emberek jobban odafigyelnek saját csoportjukra, mint azok, akik magasabb osztályhoz tartoznak. Ha tehát azt gondoljuk, hogy embertársaink befolyásolják életünket és annak minőségét, akkor nagyobb valószínűséggel gondoskodóbban bánunk velük. Pontosan ezt a feltevést igazolták a kutatócsoport kísérleteinek legújabb eredményei.

Az önkéntes egyetemista kísérleti alanyok viselkedését számítógépes játékon keresztül kutatták. A vizsgálatra kifejlesztett játékban egy meghatározott pénzösszeget kellett a résztvevők között elosztani. Néhány esetben az önzetlen viselkedésért bónusz járt, más alkalommal pedig az önző viselkedést díjazták. Természetesen a valós élet mindig bonyolultabb, mint a mesterségesen teremtett szituációk. Mégis hogy mennyire együttműködő vagy segítőkész valaki, a kapott eredmények elemzéséből megállapítható.

A résztvevők neme egyáltalán nem befolyásolta az eredményt, a szociális státusz viszont egyértelműen megmutatkozott a kevésbé önzetlen vagy éppen az adakozó viselkedésben. Összességében az alacsonyabb társadalmi csoportba tartozó kísérleti alanyok segítőkészebbek és együttműködőbbek voltak, mint a magasabb réteghez tartozó évfolyamtársaik. Természetesen nem vonhatjuk le egyértelműen azt a következtetést, hogy aki szegényebb, az jellemzően jobb ember. Korábbi tanulmányok számos esetben igazolták, hogy az igazságérzet általában csak addig tart, ameddig valaki úgy érzi, hogy igazságtalanul bánnak vele.

Az önzőknek is van remény

A kutatócsoport utolsó kísérletében azt vizsgálták, hogy a tesztszemélyek érzései tapasztalás útján mennyire befolyásolhatóak. A kísérleti alanyok rövid videófilmeket néztek, melyekkel semleges érzéseket vagy pedig erős sajnálatot gerjesztettek a kutatók. Unalmas törvényszéki tárgyalások bemutatásával érték el az első érzelmi állapotot, a gyerekszegénységről bemutatott rövidfilmmel pedig szánakozást igyekeztek kiváltani a résztvevőkből.

Még a magas szociális státuszú embereknél is elég volt 46 másodperc ahhoz, hogy szívük meglágyuljon, miközben a szegénységtől, éhségtől szenvedő gyermekeket nézték.

A kutatás eredménye reményt adhat arra, hogy a megfelelő eszközök kiválasztásával, talán még az egyébként kizárólag magukkal foglalkozó emberek is képesek legyenek némi együttérzésre, ha társaikról van szó.
 

(Forrás: Stern)

Bander Csilla

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére