A kisbabák a kutató szerint a jóságot választják

Eredendő önzetlenség?

Véradás, adományozás, turisták útbaigazítása, és még sorolhatnánk a kedvesség hétköznapi megnyilatkozásait, de honnan ered ez a viselkedés? Paul Bloom, a Yale Egyetem pszichológusa szerint ez az emberi természethez tartozik. A kutató a New Scientist magazinban publikálta vizsgálatai eredményét.

A kisbabák viselkedését nyomon követve megfigyelték, hogy már egészen kicsi korban is érzékenyek egymásra a gyerekek, s ha bajt észlelnek, megpróbálnak segíteni. Ha az egyik csecsemő sírni kezd, a többi is csatlakozik, s ha azt észlelik, hogy valamelyikük - akár némán is - szenved, mindannyian zaklatottak lesznek. Amint beindul a mozgásfejlődés, odakúsznak és megsimogatják a másikat, vagy odaadják egymásnak a játékukat, cumisüvegüket.

Az eredendő jóság?

Bloom és csapata bábjátékkal vizsgálta a kicsik viselkedését. A játék úgy indult, hogy az egyik baba hosszan fáradozva kapaszkodott fel egy dombra. Ezután jött egy másik, amelyik segített neki, majd feltűnt egy harmadik is, amelyik lelökte a dombról. A játék végén a gyerekek választhattak: először a „jó” és a „rossz” babát nyújtották feléjük, s már a hathónaposak is a „jó” baba felé nyúltak. Ha a „közömbös” és a „jó” baba, vagyis a küszködő és a segítő közül kellett választaniuk, ismét a „jó” babát kérték, s ha a „közömbös” és a „rossz” babát mutatták nekik, az előbbit választották.

A bábjátékot ezután bemutatták három hónaposaknak is. Ebben a korban a kicsik még nem tudják annyira koordinálni a mozgásukat, hogy pontosan nyúljanak valami felé, de a korábbi kísérletben a kutatók megfigyelték, hogy a gyerekek azt a babát nézik hosszan, amelyet később választanak. A játék végeztével a három hónapos apróságok is mind a „jó” babát figyelték.

Félelem az idegentől

A jóindulatú viselkedésre való hajlam tehát velünk született, de a gyerekek magatartása, ha nem játék babákról, hanem idegen emberekről van szó, ennél jóval összetettebb. Az erre irányuló vizsgálatokból az derül ki, hogy a csecsemők is elfogultak, és a megszokottat, az otthonihoz hasonlót részesítik előnyben. Szívesebben hallgatják az anyanyelvüket, mint egy idegen nyelvet, s a fehér háztartásban nevelkedők szívesebben néznek a fehér arcokra, a feketék pedig a fekete arcokra. Kilenc hónapos korukra aztán kialakul egyfajta félelem az idegenekkel szemben, és később, amikor csoportokat alkotnak, s meg tudják különböztetni a „minket” a „másoktól”, akkor már kevesebb jelét mutatják az idegenekkel való törődésnek.

Az emberi jóság természetének így legalább két alkotóeleme van. Az alapja a velünk született képesség mások megsegítésére, ám az, hogy valaki milyen széles körre terjesztik ki, az már a kultúra, az intelligencia és a beleélőképesség függvénye.

-mezovari-
 

• Cimkék:
jóindulat kisbabák eredendő bűn

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére