Eőry és a pék meg a zsiványok

Egy éjszaka a hajléktalanok közt

„Ha a szeretetszolgálat lehetőséget és jogot kapna a hajléktalanok beköltöztetésére, megmenthetné őket” - mondja Eőry Ajándok, a szolgálat Mozgó Orvosi Rendelőjének önkéntes orvosa.

A mozgó rendelő átalakított, ággyal, háziorvosi kellékekkel, valamint százféle, adományokból összegyűlt gyógyszerrel ellátott mentőautó, amely a hét minden napján, különböző helyszíneken; Buda hat közlekedési csomópontján, illetve a Ferenciek terén gondozza a hajléktalanokat.

Eőry Ajándok orvos, Ganga asszisztens és Várkoly Ferenc sofőr-orvosírnok összeszokott csapatával ezúttal a Moszkva térre megyünk. „ Ott vannak!” - mutatnak a forgalomból kieső járdára, ahol rendesen öltözött, beszélgető férfiakat és nőket látok. Mint megtudom, az igényesebbek élnek a rendeléssel. „ A negyvenezerből heti száz ember télen. Több csepp a tengerben” - mondja Eőry doktor. (A hajléktalanok számának becsléséről eltérő adatok vannak a köztudatban – a szerk.)

Amikor megérkezünk, kitör a veszekedés, hogy ki volt az első. Pedig akik sorra kerültek, azok sem mennek el, ugratják egymást, híreket cserélnek. Nyilván fontos nekik a társaság, az emberség, a derű és a baráti szó.
A rendelés tulajdonképpen szűrővizsgálat. Kikérdezésből, gyógyszerosztásból és egyéb gyógymódból áll. Kicsit klubszerűen, tegeződve zajlik, részben lent a hideg utcán. Nemcsak hajléktalanoknak. József például asztmás kislányát hozza Budaörsről, mások zárójelentésekkel felszerelkezve, ingyen orvosságért jönnek.

A hajléktalanok többnyire nyugtató gyógyszert, akupunktúrát, illetve altatót kérnek, a vitaminok és Eőry doktor elmaradhatatlan fokhagymája mellett. „ Lerobbannak az idegeink az utcán” - magyarázzák. Károly például az Arany János utcai Főkefénél utcaseprő, a Fraknó utcai plébánián (a „ doki” egykori osztálytársánál) van bibliaórája, hálózsákja és az ingóságai. A Nádor utcába megy egy tál ételért, és a József nádor tér árkádjai alatt alszik. „ A dunai oldalon"- hangsúlyozza. A túlfélen a »zsiványok« vannak.

Hogy azok kik? Akiket például a Nyugati aluljárójában látunk. Nappal isznak és alszanak, éjszaka rabolnak.” A „ zsiványok” ellopták mobiljait, a bukszájából a fizetését, az iratait. Iratok nélkül nem vállalhat extra munkát a hétvégén. Pedig a Főkefénél megbecsülik, és mindig hívják, mondja öntudattal.
Sándort, a péket tizenöt éves korában fillér nélkül utcára tették a nevelőotthonból. Felnőttkorban keresztelte és bérmálta Balázs atya a tabáni plébánián, akihez azóta is visszajár. Hetente gyón, áldozik. "Családot is szeretnék", néz rám reményveszetten. Erős léleknek látszik, aki vigyáz, hogy jellemét ne kezdje ki a hajléktalanság.

A többiek mintha úgy gondolnák, joguk van kérni, sőt követelni, mert szerencsétlen sorsuk miatt nekik jár az adomány. Rajtam is be akar hajtani 500 forintot egy fiatal nő, mert (engedélykérés után) fényképezem őket. Végül egy cigarettával is megelégszik. Az önkéntesek persze ismerik embereiket. A gyógyszert kiszámolva zacskóban adják - nehogy kereskedjenek vele. Eőry doktor azért kivételt tesz, ha valakit adományával talpra tud állítani. „ Nekem biciklit szerzett, mikor futárként akartam elhelyezkedni” - mondja hálásan egy fiatalember.

De a bűnözésre nem fogad el mentséget. Egy fiatal hajléktalan, kőműves szakmája ellenére csak utcasöprőként tud dolgozni. Hat évig nem kap erkölcsi bizonyítványt börtönbüntetése miatt, s e nélkül máshonnan elküldik. "Hát ez problémám". „Azon mi nem segíthetünk”- hárít Eőry doktor. „De attól mi még befogadjuk.” Amikor a borosüveg előkerül, a doktor némán elfordul. Eszembe jutnak korábbi szavai. „ Nálunk nagyjából minden az emberi szabadságjogok figyelembevételével zajlik. Mindenki a maga életének kovácsa. Meg a rontója”

„ Fagyálló. E nélkül nem lehet az utcán bírni" - magyarázkodnak nekem, és kissé ellenségesen megkérdezik: Töltött már 24 órát az utcán? Ment már az utcáról munkába?” A futár arisztokratának számít, mert van „ felnyomott kecója” (önkényesen elfoglalt lakása), ahol a szomszédok is megtűrik.
Az önkéntesek a rendelés végére kimerülnek „ Ajándok hatására jövök újra és újra. Betege voltam, és a rendelőben lenyűgözött, ahogy a hajléktalanokkal bánik - mondja Ganga, majd halkan hozzáfűzi: "A férjem nem ilyen. Néha kóruspróbát mondok, ha ide jövök” Várkoly Ferencet a máltaiak példája vonzotta. „ Az Egészségügyi Centrumukban sofőrködtem évekig” - meséli. "Négy éve máshol dolgozom, de önkéntesként visszajárok. Sokszor lelkileg nagyon kimerít a munka, de a baráti légkör idevonz.” „ Jó a lelkemnek" - mondja Eőry doktor . - "Az ember úgy szeret adni, hogy nem vár viszonzást. Aminek itt még a hátsó gondolata sem merül fel.”

D. Veszelszky Sára
 

• Cimkék:
hajléktalanok üres lakások gyógyszer Máltai Szeretetszolgálat önkéntesek

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére