- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
2010-11-05 15:09:00
Önellátó gazdálkodással túlélhetjük a fogyasztói társadalom összeomlását?Akik elvetették a MAG-otEz a világ megérett a pusztulásra? A MAG közösség tagjai úgy gondolják, igen, tehát másképp kell élnünk. Úgy, ahogy régi paraszti őseink tették. Életük: majdnem teljesen megvalósult önellátás, lelkesedéssel fűszerezve.Magfalván a hagyományos paraszti gazdálkodás, és az önellátás szellemében építik falujukat vállalkozó kedvű fiatalok. A falu létezésére mindössze egy szerény tábla utal a Monor és Gomba közötti úton. A jelzés egy hasonlóan szerény földút felé mutat, amely egy kisebb-nagyobb lakó- közösségi- és gazdasági épületből álló, tanya-jellegű településre vezet. A látvány félkész állapotot tükröz. A MAG-ot 1997-ben hozta létre Géczy Gábor fizikus és baráti köre. Úgy gondolják, hogy a jelen fogyasztói civilizáció a végnapjait éli. A MAG szó a Mintaként Alkalmazott Gondviselés elnevezést rövidíti, de arra is utal, hogy a növények magok formájában képesek átvészelni a telet. A MAG független, önszerveződő, önellátó közösségek hierarchikus rendszere, amelyet ma mintegy félszáz anyaországi és határon túli közösség alkot, de ez a szám folyamatosan nő. A cél, hogy az ökológiai katasztrófa előtt minél több ember függetleníthesse magát a nagy ellátó rendszerektől, s a hagyományos, önellátó paraszti gazdálkodáshoz visszatérve esélyt adjon magának és a családjának a túlélésre.
– A helyválasztást elsősorban a városoktól való optimális távolság és a táj mozaik jellege indokolta – fejti ki a a fiatal székesfehérvári földrajztanár. Elég közel vagyunk még az emberi, kereskedelmi kapcsolatok fenntartásához, de elég távol a különböző civilizációs szennyeződésektől. – Szántó, legelő és erdő egyaránt található itt, a gazdálkodás teljes vertikumát gyakorolhatjuk – folytatja. – Amikor idejöttünk, teljesen elhagyatott, szeméttel, gyomokkal borított területet találtunk. Egy részéről még a termőtalajt is elhordattuk. Úgy gondoltuk, itt megmutathatjuk, hogyan lehet egy súlyosan lepusztított helyet megváltoztatott tájhasználattal újra élővé tenni. Ha itt meg lehet élni, akkor bárhol az országban.
– Még nem tudtunk teljesen függetlenedni a külvilágtól. Kintről szerezzük be a benzint és a szerszámokat, illetve élelmiszerek és az építőanyagok jelentős részét. Nem szakítottunk teljesen a polgári foglakozásunkkal sem – avat be a részletekbe Magfalva első állandó lakója. – Minden területen fokozatos az átállás. A házak és az ólak világítása, vagy a villanypásztor üzemeltetése például már a napenergiából nyert árammal megy, de a szennyest Gombára hordom, mert egy mosógépet nem bír el a napkollektor. – Biogazdálkodást folytatunk. Van saját kemencénk, magunk sütjük a kenyerünket, készítjük a tésztánkat – folytatja Margit. - Kenyeret és húst már most is árusítunk, de ez még messze nem fedezi kiadásainkat. Egyelőre az építkezés, a befektetés idejét élik, ami jelentős kiadással jár. Ha minden elkészül, remélik, hogy meg tudnak majd élni terményeik és termékeik eladásából. A cél, hogy önellátókká váljanak. Magfalva „népe” A jelenleg Magfalván tartózkodók zöme alkalmi segítő, bár a közösség nyitott. Amennyiben Magfalván szeretne letelepedni valaki, egy év próbaidőt kell itt töltenie, s ha sikeresen beilleszkedett, telket, földet kell vennie magának, és – a közösség segítségével – felépítenie a házát. Itt ugyanis a ház és a telek a lakóké, míg a szántó, a legelő és az erdő osztatlan közös tulajdonban marad, ahogyan az egykori falvakban is szokás volt. Ez nagyban segíti a közös gazdálkodást. Seiffert Attila efféle próbaidős. – Fertőszentmiklósról jöttem, eredeti szakmám esztergályos – meséli. A közösség létezéséről az interneten szereztem tudomást. Eljártam előadásokra, majd egy nyári tábor annyira megtetszett, hogy semmi kedvem nem volt hazamenni. Egy éve költöztem ide, a falu életét, működését szeretném tanulmányozni, aztán megpróbálok Fertőszentmiklós környékén valami hasonlót létrehozni, ha találok magam mellé társakat. Ha nem, könnyen lehet, hogy visszatérek.
– Örömmel konstatáltam, hogy az általam látogatott falvak kiegészítik egymást. Hol a növénytermesztésé, hol az állattartásé, hol megújuló energiaforrásoké, hol a népi hagyományoké, vagy a gyógyításé a főszerep. Mi itt Magfalván a mintaadást tartjuk legfontosabbnak. Aki akar, itt megtanulhat házat építeni, önállóan gazdálkodni, gyógyítani. Jöhetnek még olyan idők, amikor erre a tudásra, sokkal nagyobb szükség lesz, mert egyszerűen nem lesz más – véli Kiss Gergely, aki számos, úgynevezett öko-faluban járt az elmúlt évek során.
|
Hírsor
A hét java
|
|