Valóban mindannyian testvérek lennénk?

Szeretett nagymamámról sok tiszta emlékem maradt. Mindig bejött a szobámba lefekvés előtt, csak hogy meggyőződjön róla, elmondom-e az esti imámat. Legtöbbször így imádkoztam: „Atyám, aki a mennyekben vagy." Nagymamám finoman kijavította „Mi Atyánk"-ra. Én mégis úgy éreztem, Isten csak az én Istenem. Ha jobban belegondolok ebbe a gyerekkori tévedésembe, látom, hogy nagymamámnak volt igaza. Isten valóban a mi Atyánk, az egész világ Atyja. Mi, mint testvérek, osztozunk a hitünkben. Isten szeretete összeköt bennünket. És ennek nagyon örülök.

Mindennap, mikor a Csendes Perceket olvasom, eszembe jut, hogy egy nagy család vagyunk, egy közös Atyával. Tudom, hogy mindannyian együtt olvassuk nap mint nap ugyanazokat a sorokat. Jézus Krisztus által Isten mindenkit befogad az ő nagy családjába.

Istenünk, kérünk, segíts felfognunk, hogy valóban szerető Atyánk vagy. Nyugtass meg minket, hogy helyünk van melletted a mennyekben. „Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe." Ámen. (Lk 11,2-4)

Egy örökkévaló családnak vagyunk a tagjai.

John C. Holman (Minnesota, USA)

Forrás: Csendes Percek
 

• Cimkék:
ima család mindenki

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére