Adtál már vizet a szomjazónak?

A mai igeszakaszt generációk óta haláleseteknél olvassák a vigasztalás és reménység igéjeként, ezért furcsa lehet karácsonykor találkozni vele. De, gondolkodjunk csak el ezeken a szavakon: „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek." Mi ez, ha nem a karácsony üzenete? Ahogyan János evangélista mondta: Jézusban a mi Istenünk, aki oly sokáig rejtőzködött, jött el „telve kegyelemmel és igazsággal" (Jn 1,14), hogy közöttünk lakjon.

Ha figyelmesen elolvassuk a Jelenések könyvének fenti szakaszát, nemcsak az örökkévalóság ígéretét találjuk benne, de annak a biztosítékát is, amit Jézusban nyertünk. Amikor a karácsonyi gyermek felnőtt, boldognak nevezte azokat, akik sírnak, és vigasztalást ígért nekik (Mt 5,4). Ígéretet tett azoknak, akik egy pohár friss vizet adnak a szomjazónak (Mt 10,42). Jézus azt tanította a tanítványainak, hogy imádkozzanak az ő országának eljöveteléért „amint a mennyben, úgy a földön is", emlékeztetve őket és minket is, hogy amit Isten a világról eltervezett, itt és most, ebben az életben kezdődik.

Nemcsak Jézus születését ünnepeljük, hanem azt is, amit felnőttként tett. Most, hogy újra befogadtuk Jézust, dicsőítsük őt azzal, hogy az általa hirdetett tanítás szerint élünk.

Imádság: Istenünk, miután elfogadtuk kegyelmedet és igazságodat Krisztusban, segíts megmutatnunk ennek a megfáradt világnak, hogy a Jézus követése a békesség útja. Ámen.

Elhivatásunk, hogy Jézus Krisztus igazsága szerint éljünk.

F. Richard Garland (New Hampshire, USA)

Forrás: Csendes Percek

• Cimkék:
sírás szomjúság vigasz ima

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére