A virágcsokor mint istentiszteleti eszköz

96 éves édesanyám szociális otthonban lakik. Mindennap kiül a nővérpulthoz, és türelmesen várja a látogatásomat. Igyekszem rendszeresen menni, és mindig viszek neki virágot. Amikor átadom a virágokat, többször is megköszöni, és örömkönnyek szöknek a szemébe. Ahogy kezében tartja a virágokat, hosszasan gyönyörködik bennük, dicséri az illatát, színét, formáját. Mindig emlékeztet, hogy a szokott helyre tegyem az asztalára, hogy a reggeli ébredésnél a virág legyen az első, amit megpillant. A látogatásom végén imára kulcsolt kézzel elmondjuk együtt a 23. zsoltárt.

Számomra az, ahogyan édesanyám tud minden egyes virágban gyönyörködni, felér egy istentisztelettel. A hite és Isten teremtményei iránti szeretete még világosabbá teszi számomra, hogy az igazi kapcsolat Istennel nem abból áll, hogy görcsösen igyekszem cselekedetekkel kiérdemelni Isten tetszését. Csak úgy lehetünk Istennel kapcsolatban, ha alázatosan elfogadjuk a szeretetét és kegyelmét, amit Jézus Krisztusban kínál.

Urunk Istenünk, add, hogy egyszerűen elfogadjuk kegyelmedet, ahelyett, hogy megpróbálnánk kiérdemelni szeretetedet. Ámen.

Az Istennel való kapcsolat a kegyelem elfogadásán nyugszik.

Al Russell (Connecticut, USA)

Forrás: Csendes Percek

• Cimkék:
hit cselekedetek kegyelem szeretet

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére