- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Kultúra
2011-05-23 20:30:00 Különböző korszakok – különböző megítélésekZugabortusz a mozibanA terhességmegszakítás témáját boncolgató filmek női filmek. Asszonysorsokat ábrázolnak, lévén a gyermekvállalás a mozi világában női döntés.Megtartani vagy elveszejteni? Az utóbbi harminc évben egyre több film foglalkozott az abortusz témájával. Az amerikai és európai filmművészet vonatkozó darabjainak közös vonása, hogy a megesett nőre áldozatként tekintenek. A nő áldozata a társadalmi konvencióknak, a férfisovinizmusnak, az anyagi kilátástalanságnak, az összmorál csődjének – a magzat pedig áldozatává válik az anyát befolyásoló tényezőknek. Jelenet a Vera Drake című filmből Az európai alkotók is előszeretettel helyezik abortusszal kapcsolatos történeteik cselekményét a megengedő jogszabályozás előtti időkbe. Claude Chabrol 1988-ban készült Női ügyek című filmjének főhőse az a Marie Latourt, akit 1943-ban halálra ítéltek illegális abortuszok végzéséért. A brit Mike Leigh rendezte Vera Drake (2004) címszereplője ugyanezért csak két és fél év börtönbüntetést kap. Az 1950-es években (Nagy-Britanniában egészen 1967-ig általános tilalom vonatkozott a terhességmegszakításra) játszódó film egy londoni családanya, civilben takarítónő, mellékesben angyalcsináló története. Az asszony merő szívjóságból segít „bajba jutott” munkáslányokon- és asszonyokon, pénzt nem kér tevékenységéért, egy balul sikerült beavatkozást követően börtönre ítélik. A fia sem képes neki megbocsájtani – de a film igazi drámája nem ebben rejlik, hanem abban, hogy párhuzamosan bemutatja a felsőközéposztály álszentségét: az abortusztilalom ellenére, pszichiátriai javaslatra, gazdag családok megesett lánygyermekein elvégezték a tiltott műtétet. Megtartós filmek Az Egyesült Államokban, különösen az elmúlt másfél évtizedben, egyre több olyan film született, amely a megtartani vagy elveszejteni kérdésében egyértelműen előbbire szavaznak. Világi filmek ezek is – a lelkiismereti tépelődés a legritkább esetben gyökerezik hitbeli meggyőződésben. Kivételt képez a 2009-ben készült, videóra forgatott Sarah választása című darab, ebben az abortuszt fontolgató főszereplőt mennyei látomásai terelik a gyermekvállalás felé. Az ilyen kisköltségvetésű, explicit keresztény üzenetű filmek azonban ritkán kerülnek moziforgalmazásba, a tömeges nézettségű Juno (Jason Reitman, 2007) vagy Felkoppintva (Judd Apatow, 2006) című vígjátékok inkább érhetnek célt a pro-life mozikampányban. A Juno hősnéje egy 16 éves kamaszlány, aki az utolsó pillanatban hagyja ott az abortuszklinikát és inkább nevelőszülőket keres megszületendő gyermekének. A Sarah választásának plakátja A Felkoppintva egy egyéjszakás kaland „nem várt következményének” felvállalásáról szól – a film végére a könnyű kalandnak indult kapcsolatból család születik. Mindkét film közös vonása, hogy érzékenyen ábrázolja a társadalmi, közösségi és családi ráhatásokat. Az életigenlő döntésüket felvállaló anyákat nem kis mértékben igyekszik befolyásolni környezetük, pro és kontra. Az amerikai pro-life – pro-choice polémiában születtek olyan darabok, amelyek épp ezeket a döntési helyzeteket állítják pellengérre. Az 1996-ban bemutatott, Alexander Payne rendezte Ez az életem! című film hősnőjét például egyszerre rohamozzák meg a feministák és az abortuszellenesek, miután a bíróság terhességmegszakításra ítéli kábítószerfüggősége miatt, de valójában egyik csoport sem törődik igazán a sorsával.
|
Hírsor
A hét java
|
|